Az Öreg Halász és a Nyugati Övcsatorna (HD)

A hétvége ismét a Balatonon telt. A szombatot sikeresen kinulláztuk, de aztán jött a vasárnap reggel. A legbrutálisabb pontyfárasztást éltem át ever. De kezdjük az elején...


hirdetés

Szól az ébresztő. Ma reggel kicsit nehezebb, szombaton is korán keltem, a semmire, bár jól szórakoztunk, de aztán este az ünneplés, nyert a Barca, fogyott a rozé fröccs. Na jó, nézzünk utána a halaknak. Ma megyek a csatornára, úgy hallottam megy a ponty feljebb, lássuk megy-e nekem is.

A tegnap nagyon vidám volt, de teljesen halmentes. Nekem, Pisti ütött egy potyeszt a nádban.

Pakolás, próbálok észnél lenni, ne maradjon itt semmi, dolgozik még a fröccs, csendben kiosonás, kocsiba be. Egy 5m pontyosra tört spiccű boló, egy feeder és egy pergető bot a csomag. Meg a csalik, meg a dippek. CCMoore kagylós a király. Csodát tesz a kukoricával.
Már reggel 6kor is melegem van, ez kemény lesz. Persze nincs nyugger szerkóm, se ernyő, se horgászszék. Na majd csücsülök a fűben, barátkozom a kullancsokkal. Indulás, töltésen zötykölődés, megérkezés, nagyon hülyén kinézés. Se ágas a botoknak, se szék, se árnyék. Van egy vizem, van bottáskám, van remény.

Szemben a spori szídja a vízet mint a bokrot: Hogyaziste [email protected]á meg ezt a kurvavízet, hogy a 16 óra alatt 1 rohadt kárász.
Nem tom, nekem jönnek. Szépek. De csak a feederre, úszó előttem hallgat. 1,2,3,4,5.

Meg aztán 6,7,8.

Szóval kárászok jönnek, de más még nem. Az úszó nagyon hallgat, pedig szórom rá a kagylós kukoricát, és van rajta hal, jön a túrás, de hallgat. Közben felismertem, hogy mindent hoztam csak a merítőnek a fejét nem. De ezt a problémát majd megoldom akkor, ha problémává válik. Addig csak életben kell maradni. Víz fogy, már értem miért horgászik mindenki a túloldalon, mert ott vannak fák. Én szikkadok a napon, sapka alatt csorog a víz. Fogy a víz.

Aztán az úszó elmozdul! Dülöngél, jobbra megy az árral, majd alámerül. Bevágok és innen indul a trip. Teljes a lebegés. Tépi a botot, feljön egyből, hatalmas hosszú arany pontytest, úgy rángat, mint az Ebrón akasztott őspontyok, szembe be, ezt még állom, próbálom felrázni magamat a hő okozta kábulatból, be balra az én oldalamon lévő nádba, még megvan, majd könnyebbül a cucc, szakadt a horog fölött. Kétszer villant, nagy volt, nyurga volt, szép volt, iszonyatosan erős volt, ő nyert. 18as zsinórral ilyen pályán mégis mire számítottam.
Remegő kézzel telefonálás és vallomás Pistinek, én ezt nem vettem elég komolyan. Megy a ponty persze. Hát ment. Na és akkor most mi legyen. Na majd a következővel szerencsésebb leszek. Nincs erőm átszerelni. Fogy a víz.

Jön egy újabb kárász. Jó lesz ez így. Majd legközelebb jobban felkészülök, hűvös szobában átszerelek, ahol lesz sok víz. De nem. Most vagyok itt. Most mennek a pontyok. Még mindig van túrás. Át kell szerelni.
25ös fendreel elő, régi zsinór leszed, új zsinór felteker, úszó, olmozás, horog megköt, ereszték állít, örökkévalóság, de végül dob. Alig van már víz. Néha 3 másodpercre egy kis felhőcske egy pillanatra könnyít, meg néha lebben a szellő, de aztán jön újra a brutál szánsájn és aláz.
De most már, hogy jó a cuccom, érzem, hogy lesz még egy menet. Rohadt ritkán érzem ennyire pontosan, hogy még maradni kell. Kárászból eljutok a 10ig, az időpont, amit kitűztem a végéig letelt, nem igaz, pedig éreztem. Na jó, utolsó csalizás az úszón, beteszem, de csak ameddig kiveszem és elrakom a feedert. Majd legközelebb, jó ez a hely, visszajövök.

Megemelem a feedert, elkezdem tekerni, visszanézek, úszó sehol! Repül a feeder a nádba, kapom fel a bolót és indul ugyanaz a tánc megint! IGEEEEN! Na csak ésszel! Figyelek, a szerkón nem fog múlni, hacsak nem tép be a nádasba nagyon. Úgy elmegy, olyan erővel, hogy el sem hiszem, hogy meg fog állni egyszer. Jobbra megy el, a nádastól nem is látom pontosan hol van, kitartom az 5ös bolót, ahogy csak bírom. Érzésre a mederben vágtat, ami jó, ott nincs akadó. Aztán átcsap a szemközti töklevelesbe, végigszántja a szélét. Szerencsére a Nincsitthal szomszéd már lelépett, mert biztos elvitte volna a szívroham ha ezt látja.

Halam vissza a partszélbe és olyan rúgásokkal, rángatásokkal indul neki, amit még soha nem éreztem. Örjöng, tombol! Ez nem a telepített fisifosi pontyocska! Ez egy kigyúrt brutál balatoni nyurga! Pár perce megy a menet és szerencsére inkább a mederben védekezik. Amikor kicsit gyengülni érzem megpróbálok egy egykezes videót telefonnal:

Kezdem elhinni, hogy ez meglehet. Még mindig meg meg ugrik, de rövidülnek a kitörések. Na már csak egy gond van, nincs itt a szák feje. Na most lett probléma. De ez az a hal, amiért még a 13 fokos vízbe is bemennék, úgyhogy halat tartom, telefon, pénztárca, kocsikulcs röpül a partra és ballal belépek a mocsaras torzsás partszélbe.

Hal jön, kopoltyúfogás nem sikerül, hal megy. Hal újra jön, szemüreg fogás nem sikerül, hal megy. Hal újra jön, a lábamhoz szorítom, botot eldobom, két kézzel a halat átfogom, minden maradék erőm benne, dagad az ér a halántékon, levegő benttart, a hal rúg, de én vagyok az erősebb és a partra dobom. Ott a hal.

Elfogyott a víz. De már nem baj, mert ott a hal a parton! Fölé gugolok. A legszebb és legnagyobb balatoni nyurgaponty, amit valaha fogtam vagy láttam. És én fogtam! Kemény és fair harcban győztem le. Igazi harcban. Volt esélye több is. Megmérem 70 centi a hossza, később mértem a súlyát is, 5,5 kilós a harcos. Őt most elviszem. Nem is gondolokodom rajta sokat, elfogyott a víz, az agyam az ösztönök szintjén működik, harcban legyőztem, enyém a zsákmány!

Kapkodva pakolok, mintha 3 pitbullt engedtek volna rám a szomszédból. Az fel sem merül, hogy maradjak még, és fogjak esetleg még egyet. Ő volt a fejemben, őt éreztem, vele kellett ma találkoznom.

Összedobálok mindent, a rend most nem érdekel. Futok a kocsihoz. Kocsiban 90 fok. Áll a napon, ablak le, levegőt! Cuccok be, légkondi maxon, hal ikea kék zacskóba éppen beficcen, csomagtartóba be és nyomás haza. Nincs víz! Menni kell. Zihálva hívom a feleségem és aztán Pistit is! Meglett bazze, meglett!!

Otthon azonnal jeges fürdő, még 1 liter víz és egy pohár pezsgő és szépséges feleségem mesés lecsója után ismét ember lettem.

Ember, aki nagyon büszke volt arra, hogy legyőzte ezt a fenséges, brutális őserőt. Itt most a C&R elment aludni ez most az Öreg Halász volt és a Nyugati Övcsatorna. Meg a marlinból lett nyurgaponty. Magyar pecásnak magyar halat! A bevándorló marlinok maradjanak csak otthon, úgyse tisztelik a kultúránkat!

Embertelen érzés. Embertelen szezon. Horgászni még mindig a legjobb!
BIGGA PISZ

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés