2 óra, meg egy kicsi

Ennyi jutott a tavasz első valódi (azaz a halakkal közös…) pecájára, de nem is kellett több. Tényleg


hirdetés

Egy héttel ezelőtt már rápróbáltam a Dunára, de nem jártam sikerrel. Ezúttal is a folyó felé kacsingattam, de a tartósan magas vízállás, a hideg víz és a dunai pecásoktól jövő, kevéssé biztató hírek miatt végül a Ráckevei Dunaág mellett döntöttem. Mélyvízű, enyhén áramló rész, szórt kövezéssel védett part, szabad hozzáférés. Kevés ilyen akad az RSD-n. Máskor sokan vannak itt, de a hideg hétköznap és a ragadozókra már érvényes tilalom otthon tartotta a „konkurenciát”.

Lepakoltam a cuccaimat. Egy pillanatra elfacsarodott a szívem, de ez nem tartozik ide. Horgásszunk! A háromlábat felállítottam a kövezés szélén, a széket kicsit hátrébb. A bot nyelét majd a szék mellé tett hátizsákra rakom. A csalikat és néhány egyéb csetreszt, amire szükségem van (tartalék kosár, olló, horogszabadító, ilyesmi) a balról felállított kis asztalkára teszem. Nagyzolásnak tűnik, de itt sokszor a kövezés tetején áll a víz, az asztalka olyankor nem csak kényelmes, de szükséges kiegészítő is.

Négyméteres mélység, közeli horgászat, a bolognai bot tűnik a leginkább célszerű megoldásnak. A legtöbben, akik itt pecáznak, azzal nyomják, én is szoktam, de aznap győzött a lustább énem: pickert vittem. A háromméteres Maver a kedvencem, írtam is róla a blogon korábban. Filigrán, könnyű, érzékeny pálca olyan erőtartalékokkal, ami alkalmassá teszi a váratlanul beköszönő nagyobb testű zsákmány megszelídítésére. Mondjuk, aznap nem lehetett számítani semmire, amire ráillik a „nagyobb testű” kifejezés. Van nekem ebből 2,70-es hosszban is, de a 10 lábast sokkal jobban szeretem, valahogy jobban kézre áll.

Korábban 2500-as Stradicok voltak a pickereimen, de azok idén átköltöztek a pergetőmotyóim közé. Helyükre egy lényegesen olcsóbb, de ide ugyanannyira megfelelő Exage orsók kerültek. A 0,18-as főzsinór lehetne vékonyabb egy számmal, de sebaj, jó lesz ez. A 20 grammos, viszonylag nagy, hengeres kosár a mostani, enyhén mozgó vízhez épp jó. Sok kaját tudok vele bevinni, no meg csontiból is egy komolyabb adagot. Mert ez a terv. Egykilónyi finom szemcséjű, isteni édes illatú kaját kevertem be, hasonlóan édes, kicsit sötétre festő aromával, kevés földdel, morzsával. Ahogy a Dunán, itt is csontitöltetekkel a közepén dobom be a kosarat.

Előkéket nem csináltam, de a tartóban még ott volt jó néhány, tavaly lekötött darab. 14-es és 16-os, hosszúszárú horgok, 0,12-es és 0,10-es madzagon. Az előkék 60 centis hosszban készültek, így is használtam őket végig. Legnagyobb meglepetésemre a horgászboltban előző nap kaptam tűzőszúnyogot, ami elég frissnek is bizonyult. Horogcsalinak így pinkit és szúnyogot terveztem.

Az első órában csak pinkivel csaliztam, egyszerűen nem volt szükség másra. Minden dobásra halat fogtam velük, a kosár leérkezésétől számított egy-másfél percen belül valami ráncigálta a spiccet. Apró karikák, bodorkák és szilvaorrúak voltak a tettesek. Nem tűztem hát szúnyogot, mert az kevéssé szapora. Lehet persze, hogy csak én vagyok ilyen fakezű, de a szúnyog feltűzése nagyon lassan megy nekem, őrjítően hosszú másodpercek telnek, mire eltalálom hajszálnyi kis testüket az apró horog hegyével. Komoly türelemjáték.

Nagyon finom kis óra volt. Horog be, hal ki. Folyamatosan. Igen, mondhatjátok, nem egy világbajnok teríték, de nem baj az. Az év nagy részében tényleg nem kergetem az ilyen apróságokat, de ez annyira jól esett, hogy csak na. Élveztem a pecát.

A második óra elején ritkultak a kapások, egyre hosszabb idő telt el a kosár csobbanása és a spicc ideges rángása között. Az egyik pinkit lecseréltem két szúnyogra és láss csodát: a halak ismét megjelentek! Később már pinki nélkül, csak szúnyoggal ment be a horog. Néha megpróbáltam egy-egy nagyobb csokor csalival ráijeszteni a halakra, de nem voltak ijedősek. Ha volt rajta szúnyog, ugyanazok a kicsik tömték a szájukba, mindegy mit tettem mellé. Ha nem volt szúnyog, percekig tologatták a végszereléket, mire valamelyik elhúzta. Nem volt mese, szúrogattam a vékony, piros derekukat.

Fél tizenegy körül, két órával, meg egy kicsivel az első dobás után elkezdtem a pakolást. Siettem haza, mert otthon várt némi takarítás. Délután mentünk a reptérre, ahová olasz cserediákunk, Matteo érkezett a társaival, előtte kellett még kicsit alakítani a lakáson. Nem sok idő volt hát erre a pecára, de minden perce jól esett. Visszajövök még ide, biztosan.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés