Nyitólap › Hírek › Ilyen se volt még – busafogó verseny a Körösön, de miért?

Ilyen se volt még – busafogó verseny a Körösön, de miért?

2017.08.11. forrás: behir.hu

Nem csak Békés megyei viszonylatban, hanem országosan is egyedülálló a kezdeményezés, amely a hazai halfauna több szempontból is fekete bárány halfaját, a busát állítja fókuszba a hétvégén, egy Hármas-Körösön esedékes horgászverseny kapcsán. Az esemény ráadásul „jótékonysági” jellegű, így a furcsaságok összessége talán némi magyarázatra szorul.

 Előzményként annyit érdemes tudni, az eredetileg Ázsiában honos busát (Amur és az attól délre eső folyók vízrendszere) 1963-ban hozták be Magyarországra gazdasági haszontermelés céljából. Mára azonban egyértelművé vált, hogy ez elhibázott lépés volt. A busa húsa minden propagandatörekvés ellenére sem tudott nagy karriert befutni idehaza, ökológiai értelemben viszont zsarnoka lett természetes vizeinknek.
A hazai törvények ugyan inváziós fajként ma már tiltják a vizeinkbe történő kihelyezését és megfelelő horgászati okmányok megléte esetén korlátlan mennyiségű kifogását engedélyezik, a busa mégis ökológiai bombaként van jelen vizeinkben, főként, hogy a természetesvízi halászat 2016-os megszűnése óta a szelektáló állománycsökkentése nem mindenhol megoldott és az is bizonyságot nyert, sikeresen szaporodik vizeinkben.

Az utóbbi években stabil ütemű állománygyarapodása figyelhető meg a Körösök vízrendszerében is, amely hosszútávon nem csupán a horgászati hasznosítót és a természetvédelem apparátusát állíthatja komoly kihívások elé, hanem magukat a horgászokat is.
Erre igyekszik felhívni a figyelmet a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége és a szarvasi székhelyű Matchfishing Sporthorgász Egyesület jótékonysági busafogó versenye, amely a Hármas-Körös felvízi szakaszán kerül megrendezésre augusztus 12. szombat délután 14:00 órától augusztus 13. vasárnap délután 14:00 óráig.
A mintegy 500.000 forint összdíjazású, 50 kétfős csapat nevezését lehetővé tevő verseny különlegessége, hogy a mezőny által kifogásra kerülő busák piaci ellenértékének megfelelően, őshonos halak kerülnek beszerzésre és kihelyezésre az adott folyószakaszra.

https://fishingtime.hu/admin/js/fckeditor/editor/images/spacer.gif

A tavalyi évben már történt egy hasonló „csereakció” a térségben, akkor a Kákafoki-holtágon a korábbi vízkezelő szelektáló busahalászatot végzett szintén a Matchfishing SHE igen aktív tagjai közreműködésével. Ennek eredményeként idén tavasszal a mintegy 2400-2500 db lehalászott busa helyére 10.000 db 0,3-0,4 kg átlagsúlyú kétnyaras kisponty kerülhetett a Kákafoki-holtágba, ami hosszabb távon jelentős halállomány gyarapodást eredményezhet az őshonos halak javára az érintett vízterületen.
Mindenképpen figyelemreméltó és elismerést érdemlő tehát, hogy Békés megyében a horgászok és a horgászati hasznosítók összefogása által újabb, tényleges gyakorlati megoldásokkal ötvözött, propagandának is beillő esemény kerül lebonyolításra a busák kordában tartása érdekében.

A busaprobléma akár kritikussá is válhat

Sallai Zoltán halkutató, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja tájékoztatása szerint kiemelten fontos lenne a minél erőteljesebb busaszelektálás annak érdekében, hogy hosszútávon nem romoljon természetes vizeink faji összetétele az őshonos halaink rovására.
Korábbi években csak a Közép-Tiszán a halászok minden szezonban 40-50 tonna busát fogtak, a halászat megszüntetésével ez a kifogott „éves” mennyiség most már jelen van a vizeinkben, ami önmagában is komoly busaállomány-növekedést produkált.
További probléma, hogy bár régebben vita alapját képezte, ma már azonban tabuk nélküli köztudott tény: a fehér busa sikeres szaporodásra képes a hazai folyóvízi környezetben.
Mindezt tetézően vizsgálatok bizonyítják a faj zárt vízrendszerekben történő eredményes utódlását is, valamint azt, hogy a halastavak lecsapolásakor az ott kelt busaivadékok nagy mennyiségben jutnak ki természetes vizeinkbe.
Persze a horgászok egy része örül a nagytestű, „sportosan” védekező busák fogásának, de látni kell a lényeget, hogy ezek az egész életükben planktont faló, akár 50-60 kilogramm egyedsúlyúra is megnövő halak egyrészt legyőzhetetlen táplálék-konkurensei az őshonos halfajaink ivadékainak, másrészt jelentős egyedszámú csapataik komoly zavaró hatás fejtenek ki a víztér többi lakója számára.
Állományaik gyérítése, visszaszorítása tehát a hazai természet vizek jövője szempontjából egy rendkívül fontos, egyelőre sajnos megnyugtatóan nem megoldott feladat.