Nyitólap › Hírek › Horgászat Magyarhonban 1.

Horgászat Magyarhonban 1.

2013.07.24. forrás: SeklerAngler

-Elnézést uram! Engem most mély konfúzióba süllyesztett, pedig még nem is vettem igénybe vizen történő közlekedési szolgáltatásukat. -Miket hebeg itt össze-vissza? -Hebegni?! Én kérem egyálttalán nem. Azt esetleg ön fog az 50,000 HUF-os helyszíni birság kifizetése közben. Én csak összezavarodtam, hogy mit szabad,hol ,kinek, mikor. De leginkább kinek. Maga nem így gondolja? -………?

 -Ja, hogy maga nem gondol, csak cselekszik, hajt, azért, hogy ugyanazt a fizetést kapja, és hogy a felettese jól éljen. Gondolom, most nagy szivességet teszek magának.

Kissé érthetetlen szöveg egy horgászblog elején semmi bevezető nélkül. Most hát bevezetem. Budapest. Fülledt meleg. Monotónia. Sok ember.

Tömegközlekedés. Tömegközlekednek. Tömegközlekedünk.

Közlekedünk első ajtón át. Ellenőr ellenőriz. Elveszi a bérletet mert nem látja jól. Csak egy gond van, hogy a bérlet a pénztárcámban van. Amit kedves ellenőrünk elejti. Elejti az én pénztárcámat. Az enyémet. Felveszem. Mert ő nem képes a hájas seggétől ami a térdéig ér. Békét hagyok. A párbeszéd nem sokkal azután esett meg, hogy az egyik megállóban, ahol érthetetlen okok miatt 8 percet várakoztunk, hájas példaKÉPMUTATÓ ellenőr barátunk rágyújtOTT egy szál cigarettára.

Szerencsére nem csak ilyenekből áll az ország. Másnap reggel már a szokásos 6:50- re állított ébresztő ver ki az ágyból. Irány Dunaújváros. Fél tizenegyre már ott is vagyok. A megállóban már vár Csabi. Indulunk is a Duna felé, csak előbb elveszünk egy gumis dobozt, arra az esetre, ha nem reagálnának a balinok a nekük szánt csalira. Megérkeztünk a tanyára, onnan indúltunk a pakolászás után a “nyíltvíz” felé. A csónak csak úgy szelte a habokat, a szél meg csak úgy süvített a fejünk mellett. Most már bántam, hogy nem pakoltam fel a szemüveget. Sorra jártuk a jobbnál jobb helyeket de a balinok csak nem mutattak akitivitást.

A sokadik hely végigjárása után megáltunk egy általa jónak vélt kövezés mellett. Pár dobás után csak úgy forrott a víz. Csabi hamar megakasztotta az első balint, a csónakhoz vezényelte és pár fotó után úszott tovább.

De amilyen gyorsan felbukkantak olyan gyorsan tűntek el a Duna habjaiban. Bementünk egy öbölbe, ahol csak úgy pezsgett az élet a kűsz ívás miatt. Szebbnél szebb halak raboltak. Egy part mellé történő dobásnál a csalitól maximum két méterre lévő csuka rablása megremegtette a lábaimat. Hamar drótelőkét kötöttünk fel, de nem kivánkozott közelebről megmutatni magát. Így fájó szívvel de elbúcsúztunk az öböltől.

Elővettük a gumis dobozt, majd 18gr.-os jigfejekkel kezdtünk dobálni egy süllős helyen. Pár dobás után egyszerre elnehezedett a botom.

Az első pillanatban azt hittem a törésbe húztam bele, de hamar tudomásomra adta fejrázásaival, hogy hallal van dolgom. Mégpediglen jó hallal. Pár perc komoly kirohanások után megadta magát én meg kezdtem egyre fennebb húzni.

A pergetést süllővel kezdtem. Most azóta először sikerült újból elcsípni egy újabb, de sokkal nagyobb példányt.

A nap hátralévő felében még lemaradt két süllő, Csabi pedig fogott egy kövest. A nap már lemenőben járt. Mi meg a stégek felé vettük az irányt. A rossz helyre pakolt botba még búcsúzóul bele kapott a Duna-i szél, és a mellette lévő vobleres dobozt feldobta a levegőbe. Szerencsére minden a csónakba hullott vissza.