Hogyan lettem süllőmániás?

2013.12.29. forrás: Csak a rablóhal

Talán 9 éves lehettem, amikor karácsony másnapján keresztanyáméktól tartottunk hazafelé. Megálltunk tankolni egy benzinkútnál, amikor szokásomhoz híven azonnal oda rohantam a horgászújságokhoz, ahol megakadt a szemem egy DVD-n, a címe az volt, hogy "A süllő horgászata". Azonnal megfogtam egyet és futottam apához, addig toporzékoltam, amíg meg nem vette.

hirdetés

 Ezek után a haza vezető úton a borítón lévő szöveget olvasgattam, már alig vártam, hogy hazaérjek és végig nézhessem a filmet. Amikor végre hazaértük betettem a lejátszóba a DVD-t és figyelmesen nézni kezdtem, aztán újra és újra.
Legjobban a pergetésről szóló részek tetszettek benne, ezért elhatároztam, hogy Én is elkezdek pergetni. Elmentem a horgászboltba és kinéztem magamnak egy pergető botot és orsót. Megállapodtunk apával, hogy ha olyan jegyeim lesznek félévkor, amiket Ő megszabott akkor megveszi nekem a botot. Ezek után csak tanultam és tanultam..., talán azóta sem tanultam annyit, mint abban a pár hétben. A jegyeim még a vártnál is jobban sikerültek ezért semmi akadálya nem volt, hogy végre megkaphassam a hőn áhított pergetőfelszerelésem. Csak sajnos a tavak akkor be voltak fagyva, így várnom kellett májusig, hogy a süllők nyomába eredhessek. De várakozásaim ellenére eredménytelen voltam, nyáron szinte minden nap lementem, dobáltam és dobáltam de semmi nem volt. Aztán sikerült összeismerkednem a tóparton Zoli bácsival, aki mint utólag kiderült apukám egy régi ismerőse. Nagy süllő horgász hírében áll, ezért megkérdeztem tőle, hogy esetleg egy közös pergetésen megtudná-e nekem mutatni azokat trükköket és cseleket, amivel eredményes lehetek. Szerencsére segítőkész volt és felajánlotta, hogy egy pergetés keretein belül megpróbálja átadni a tudását nekem. Ezután eltelt pár hét, amikor csörgött a telefonom, Zoli bácsi hívott, hogy holnap reggel találkozzunk napkelte előtt fél órával a csónakjánál. Egész éjszaka alig bírtam aludni annyira vártam a horgászatot, ezért reggel kicsit fáradtan ültem a csónakban, amikor a ködön át haladtunk a Zoli által javasolt süllőtartás felé. Miközben evezett rámutatott egy-két helyre és mesélte, hogy milyen halakat fogott ott pergetve... Majd megérkeztünk a helyre, ahol a víz másfél méter körüli lehetett, az aljzat torzsákkal borított volt. Zoli már az első dobásra akasztott egy kis süllőt, amit ki sem emelt, hanem megvárta, amíg a csónak mellett leveri magát a horogról. Ezzel a fogással csak fokozta az eddig is bennem lévő izgalmat. Gyorsan feltettem egy Ő általa javasolt gumihalat és már dobtam is, talán kettőt tekerhettem az orsón, amikor valami elkapta a csalimat, amire akkor még gyakorlatlan módon vágtam be, szerencsére a horog jól akadt, a mai napig látom magam előtt azt a süllőt, nem volt nagy, talán negyven centis , ha megvolt de akkor is, életem első süllője volt és ráadásul pergetve fogtam.

Talán ebben a percben váltam fanatikus süllő horgásszá, aki képes a hóviharban és száz kilométer per órás szélben is süllő pergetni. Aznap olyan pecában volt részem, amihez kevés hozzá fogható volt. Fél óra alatt fogtam 8 süllőt, a legnagyobb két és fél kilós volt, ezenkívül Zoli fogott 6 süllőt, amik olyan másfél kilósak lehettek. Szinte minden dobásra volt kapás, azóta sajnos csak párszor volt lehetőségem ilyen körülmények közt pecázni.
Így lett belőlem süllőmániás...

hirdetés