Nyitólap › Hírek › Egy fergeteges nap a békaevő nagyszájúakkal (1.rész)

Egy fergeteges nap a békaevő nagyszájúakkal (1.rész)

2013.07.07. forrás: Largemouth

Egy átlagos napnak indult; meleg volt, jól éreztük magunkat, és fogtuk a halakat. Aztán, egy másodperc alatt minden megváltozott. Fejemet szomorúan szegtem le, és némán gondolkoztam, hogy vajon mit kellett volna másképp csinálnom...

 Komótosan eveztünk Berzával, a dunai pecással, a jónak vélt helyek felé, meg-meg állva a felszínen sütkérező sügérek láttán. Élvezetes végignézni, ahogy a napozó sügérek, az eléjük pöccintett csalira versenytúsznak, és végül a győztes egyed, örömittasan hörpinti be súly nélküli guminkat. Az ember, ilyenkor hajlamos el-elbambulni, és arra lesz figyelmes, hogy a nagyszájú, azzal a lendülettel, ahogy beszívta, már ki is fújta a wormot.

Berza, eleinte popperrel próbálta becserkészni a kíváncsi ragadozókat, de nagyobb érdeklődés hiányában, Ő is gumira váltott, mely meghozta a hozzá fűzött sikert. Újonc sügérezőnek számító barátom, rutinos mozdulatokkal terelte csónakhoz a kíváncsi ragadozókat.

Nem volt okunk panaszkodni, a halak szépen ettek...

Egy testesebb egyedekből álló csapat láttán, hamar fegyvereinkért nyúltunk, és vártuk, hogy a lassan süllyedő gumi felkeltse egy jobb sügér érdeklődését. Pár pillanat múlva barátom, élete eddigi legszebb nagyszájújával vívott eseménydús közelharcot, melyből ő került ki győztesként. Izgatottan méregettük ideiglenes vendégünket, majd pár fotó múlva, visszaengedtük éltető elemébe.

 

A sokadik gumival megfogott sügér után, hogy megtörjem a monotonitást, topwater csalira váltottam, ugyanis kíváncsi voltam, hogy vajon a felszíni csalikra, hogyan reagálnak uszonyos barátaim, hiszen a víz hőmérséklete, már bőven meghaladta, az ehhez szükséges hőfokot. A kapocsba, egy még "szűz" csali került, melynek avatására nem kellett sokat várni, hiszen első dobásra verte le, egy 25-ös forma növendék fekusz.

A legyecske második halfogása, igen kalandosra sikeredett, hiszen a kapás, a csali felszíni jellege ellenére, víz alatt érkezett. Mindez úgy zajlott le, hogy csalim egy növényeredetű nem kívánt vendéggel vette fel a kapcsolatot, így őrületes tekerésbe kezdtem, hogy mihamarabb megszabaduljak tőle, eközben kívánta meg valaki a mélyben, pompás színben virító kabócámat. :)

Egy idő után visszatértem a wacky rig-ezéshez, hiszen valamiért a mai napon ez működött a legjobban. Botom spicce, ismét elnehezült, és egy kölyök feka akrobatikus mozgása törte meg a sima víztükröt. Megszelídítése, nem okozott nagy gondot, hamar kezeim között tudhattam, hogy később újra útjára ereszthessem.

 

Ha egy üzlet beindul... Ismét, egy olyan tíz egyedből álló csapatot pillantottunk meg. Halkan ejtettük eléjük a gumikat, és szinkronban kezdtük, majd fejeztük be a fárasztást.

Egyre erősebben kezdtem gondolkodni a szelektáláson, hiszen már rég fogtam igazán nagy sügért. A kapocsba, egy nagyobb méretű béka került, melyet a kisebb egyedek nem nagyon tudnak elkapni, persze mindig vannak kivételek. Ám, egyenlőre még nem a béka pillanatai következtek, ugyanis Berza egy szép sügérrel erősített be, mellyel, ismét saját rekordját döntötte meg.

Békám, egy stég alá landolt, majd azon nyomban eltűnt... Akasztás után, egy villámgyors fárasztás következett, mivel a csaliban, a horog rejtve van, így attól a sügér, nagyon könnyen megszabadulhat... Sajnos, mint ahogy azt fent is említettem, vannak ellenpéldák arra, hogy a nagy csalit, csak a nagyobb egyedek tudják magukba gyűrni, így történt ez most is...

Sajnos ezután, minden tetemesen megváltozott... Elértünk egy tökleveleshez, egyből tudtam, hogy mit kell tennem... Kidobtam békámat a partra, majd onnan pöccintettem rá a nagy méretű levelekre. A víz megnyílt, és csalim távozott a vízfelszínről... Végre, megakasztottam, amire oly régóta várok. Halam rendkívül jól küzdött, betört a csónak alá, majd akrobatikus mutatványokkal villogott méreteivel. A mutatványok többszöri megismétlése után, a veterán nagyszájú, látszólag megadta magát, és én barátom felé vezettem. Halam, utolsó erejéből, még egyszer megmutatta a rá jellemző ugrást, majd ő a mélybe, csalim pedig a csónakba távozott. Teljes elkeseredettség lett úrrá rajtunk, azon gondolkoztunk, hogy vajon mit kellett volna másképp csinálni...

A továbbiakban, már nagyon történt említésre méltó esemény. Így végül, még ha jó napot is zártunk, még sem tudtunk önfeledten távozni a vízpartról. Hazafelé, átbeszéltük az eseményeket, és közösen mondtuk; hogy várjuk ki, mit hoz a holnap...

Tordai Máté (Largemouth)