Egy szép hétvége

2013.10.24. forrás: Jaj de szép a horgászat

Már egész héten arra vártam, hogy ismét a süllők nyomába eredhessek. Péntek délután leugrottam csak egy gyors terepszemlére, a másnap reggeli támadás előtt. Egy óra alatt sikerült fognom egy kis csukát, ezenkívül két darab twisterem farkát is elcsenték a halak. Így izgatottan vártam a holnapot.

hirdetés

 Mikor szombat reggel megérkeztem a vízpartra gyenge délkeleti szél borzolta a víz felszínét. A csónakba gyorsan bepakoltam és összeszereltem a botomat, eloldoztam a csónakot és már indultunk is. A múltheti helytől kicsit messzebb álltunk le.

Robinak első dobásra elkapta valami a twisterét de leakadt. Ezután egy órás szünet következett, amit egy rávágás tört meg. Valamiért nem akad a horog, csalit cseréltem és visszadobtam az ütés helye mögé pár méterrel, mikor beér a csali az előző kapás zónájába már jött is a várva várt koppintás, amit igen erős viszont válaszom követett. Akasztás után megérkezett a jellegzetes fejrázás, de nem tudott megszabadulni a csontot is átütő horogtól, ezért tűrnie kellett, ahogy a barátom egy könnyed mozdulattal alá tolta a merítőfejet.

Ettől a haltól felbuzdulva újult erővel láttam hozzá a folytatásnak. De 2 órán keresztül csak pár rávágásom volt, Robinak eközben még lemaradt 3 hala, amelyek közül az egyik hatalmas lehetett, akasztás után azonnal karikába hajlott a botja és visított a féke, de a horog sajnos kipattant. Ezen a vízen általában a twister a nyerő csali, én is ezzel dobálok 90%-ban, de most valamiért, talán Isteni sugallattól vezérelve feltettem egy gumihalat a kedvenc színemből. Első dobásra azonnal kapást is eredményezett a csaliváltás, majd ugyan úgy, mint az előző halnál visszadobtam a csalit a kapás helyére, ami ismét ütést eredményezett. Éreztem, hogy ez már valamivel jobb hal lesz, beletelt vagy 3 percbe is mire a merítőbe tudtam terelni a süllőt. Eléggé éhes lehetett a süllő mert annyira benyelte a gumihalat, hogy érfogócsipesszel is alig bírtam kiszedni a horgot.

Ezután a fogás után úgy gondoltam, hogy megpróbálom az eddig nem nagyon erőltette csalikat.
Feltettem egy narancsos hátú, citromsárga hasú gumihalat, ami pár dobás után kapást eredményezett, majd már a szinte megszokott módon visszadobtam oda a csalit és jött is a kapás. Mikor meglátta a mellettünk lévő sporttárs, hogy ismét hajlik a botom felkiáltott "Mit csinálsz már megint te gyerek?! Mindjárt beledoblak a vízbe!" . Persze ez csak viccelődés volt, nem holmi valós fenyegetés. Érdekes módon ez a süllő nagyon könnyen jött a csónakig, de ott teljesen megbolondult, még a fékről is lehúzott egy kis zsinórt. Éreztem, ahogy a fogain pattog a zsinór, így tudtam, hogy Ő is mélyre nyelhette, ezért erőteljesebben kezdtem a felszínre húzni, hogy végre a merítőbe kerülhessen. Ez a fogas még az előzőnél is jobban ledurrantotta csalit, a nyelőcsöve belső felébe akadt a horog.

Meseszerűen alakult eddig ez a nap, de még volt meglepetés. Miközben tekertem a twistert egyszer csak azt éreztem, hogy elindul valami a horgon, azonnal lazítottam a féken mert tudtam, hogy külső akadás lesz. Beletelt 10 percbe is mire a csónak közelébe tudtam terelni a halat, ami ugyan úgy, mint az előző három süllő a merítőhálóba került. Folytattam a dobálást, az egyik dobásnál keresztbe húztuk a műcsalikat a Robival, az Én csalim kb. másfél méterrel lehetett az övé előtt mikor ütést kaptam, szóltam neki, hogy kapásom volt, majd egyszer csak a jellegzetes botsuhanást hallottam. Robinak végre hala volt, szerencsére ez a fehérhasú rendesen elkapta a csalit és sikerült is megszákolnom. Ezután lecsillapodott a szél ezzel együtt a kapások is megszűntek, ezért mire a péti gyárban fújták a 14-órát mi már indultunk is a kikötő felé.

hirdetés