Egy süllős álomkép...

2014.02.04. forrás: VárosiPecás

Bizony itt az új év. Már bőven a január napjait tapossuk... Kedvenc vizem egész sokáig ellenállt a tél próbálkozásainak, de semmi se tart örökké... Most a meleg szobából tekintek kifelé az ablakon át, lélekben még mintha a parton lennék, de tudom, hogy csak a csend és a horgászatot ellehetetlenítő jégpáncél várna rám... Erős szél hajtogatja a csupasz fákat és egyre kövérebb szemekben hullik a hó...

hirdetés

Alig egy hónap volt már csak hátra az évből, és bizony bele kellett húzzak, hiszen egy jobb süllőt nem ad könnyen a folyó szelleme. Nem tudhattam mikor jön meg a tartós fagy így minden lehetőséget ki kellett használjak. Volt, hogy egész napokat dobáltam, és csak a nyomasztó sötét tudott távozásra kényszeríteni.

Ezzel a szép kövessel indult a "téli műszak"

Az őszi sikereken felbuzdulva még mohóbb lettem, több és nagyobb halat akartam. Persze ez nem így megy... Szüntelenül figyeltem az időjárást, nem akartam csak úgy vaktában neki indulni, vizslattam mikor jön egy kicsit hidegebb vagy melegebb idő. Kellemes biztonságban éreztem magam, a tél szeszélyes kilengései kapaszkodót nyújtottak, így mindig volt miben bízni, hogy most majd miért fogok...

A köd... sokszor szitkozódtam miatta...

Persze ezek a hektikus változások nem mindig voltak kellemesek. Volt, hogy átláthatatlan köddel kellett megbirkózni, ami azért sem volt kellemes, mert amellett, hogy egy mukkot se láttam, a víz a ködleple alatt szépen elkezdett hártyásodni, de olyan is volt, hogy irdatlan szembe széllel dacoltam. De lehet csak nem voltam hozzá szokva. Tény, hogy eddig nem túlzottan voltam a téli horgászatok híve, de nem tudtam tovább tétlenül ülni.

Mielőtt a vízre ült volna a tömény köd, a süllyedő csalit ez a formás süllő verte le...

Még csak részletekben sem hasonlított a téli peca a korábban átéltekhez. Keresnem kellett a halat és a viszonylag kis víz felület ellenére se volt könnyű. Sokat sétáltam föl, s alá, kutattam a bolyongó süllőket. Igazodtak az időjáráshoz, na meg a kishalakhoz. Bár nem mindig voltak az apró halak körül, de azért ez egy jó támpontot nyújtott.

A kisebb csalik nyújtotta siker élmények egyre csak halványulni kezdtek...

A kisebb csalikra koránt sem volt már annyi kapás mint azelőtt, így ezen is kénytelen voltam változtatni. Igaz még így is voltak tejfogasok a eredménylistán, de frissnek mondható süllős pályafutásomhoz mérten kezdtem belejönni a dologba.

Lassacskán nőtt a méret...

Vicsorít! :D

...de még mindig tiszteletét tette egy-egy suhanc süllő...

Ám volt, hogy a kisebb tüskések is elkerültek, vagy csak egy-kettő kósza óvodást sikerült vendégül látnom. Ilyenkor más halak után néztem. Elkezdtem átkutatni a sarkokat, nádfalakat, és nem hiába, hiszen néha csukákba botlottam. Nem kis meglepetésként ért amikor egy a kishalakat riogató köpcösebb krokodilus eszeveszettül vetette rá magát a sügéreknek szánt csalira.

Amikor még a kicsik is nehezen jöttek...

...akkor más halak után néztem

Majd apránként győzedelmeskedett a tél. Hidegebbek lettek az éjszakák és a nappalok is egyaránt. Minden egyes alkalommal egyre kellemetlenebb volt kibújni a meleg ágy nyújtotta kényelemből. Azonban mindvégig ott lebegett a szemem előtt egy eddig csak elképzelni mert süllő képe. A halfogás csak még tovább nehezedett, de minden rosszban van valami jó is. A kisebb halak kezdtek békén hagyni, helyette igaz kevesebb de szebb halakat fogtam-fogtunk, hiszen nem mindig egyedül fagyoskodtam.

Néha volt türelmem és kivártam a sötétedésig

Norbi barátom első pergetett süllője :)

Végül elérkezett az áttörés. Szinte sablon nap volt egy-egy méret közeli süllővel, és szebb kősüllővel. Ám az utolsó órában megérkezett a várva várt hal. Átlagos dobás a túlparti fával szembe, rövid szünet majd lekoppan a jig. Tekerek két lassút, kivárok és újra leér, aztán egy picivel gyorsabbat, majd megint leér. A harmadik koppanás előtt hosszabb a szünet, kicsit nagyobbat emeltem a csalin, és ebben a szünetben bámm. Mintha valaki kiakarta volna ütni a botot a kezemből, csak úgy pendült a zsinór. Nem voltam rest, határozott bevágással reagáltam. Süllőm jó erőben volt, szépen bólogatott a bot ellenfelem mogorva fejrázásaitól.

Pár jobb kősüllő után...

...beköszöntött ez a hibátlan süllő!

Alig hittem a szememnek, egyszerűen hibátlan hal volt! Gyorsan partra emeltem, ahol egyre szebb és szebb lett. Norbi kattintott párat a géppel, majd újra a vízbe helyeztem a szabadságra méltó sütyit, aki egy lomha farokcsapással köszönt el tőlünk. Az álomkép valóra vált! Talán kicsit a sors keze is benne volt a dologban, hiszen nem sokkal ezután a jég vette át az uralmat...

Végül a megjött a kopogós hideg...

hirdetés