A Csőhídi csata

2016.05.01. forrás: Szobapeca

Bocs, de ezt egyszerűen nem bírtam nem leírni. Ez egy igazi, tőről metszett magyar sztori. Az ember szíve időről időre belesajdul, hogy miért kell nekünk mindig ugyanazt csinálnunk, mindig ugyanúgy…

hirdetés

Horgászberkekben valószínűleg sokan emlékeznek még a tavalyi év egyik eseményére, melynek két főszereplője egy önérzetes hölgy és egy farkát lengető horgász volt. Az eseményeknek nem voltam tanúja, így nem idézném fel, annyi tudható, amennyi erről a neten megjelent. A résztvevők nem biztos, hogy így élik meg, de egyébként ez egy hétköznapi történet, mely számos tanulságot hordoz együttélésről, kommunikációról, meg ilyenek. Hogy hogyan kerül mindez be a történelemkönyvekbe, hogyan lesz ebből a Csőhídi csata? Hát úgy, hogy a sztoriból először Facebook bejegyzés, később Index cikk lesz. S innen az események már maguktól hömpölyögnek tovább…

Mindkét oldal támogatói elmondják (leírják, kommentelik) a magukét, hamar leszedik a keresztvizet a hölgyről is, a horgászokról is. Egy ponton túl már a helyi politika is szükségét érzi megnyilatkozni az ügyben. Borbély Lénárd csepeli polgármester pl. imigyen:

"Őszintén sajnáljuk azt, ami a kocogó hölggyel történt (...) El kell érnünk azt, hogy a szenvedélyüknek élő horgászók, futók, pihenni vágyó családok békésen elférjenek a Kis-Duna parton."

Nos, jelentem: Elérték! A Csőhídi-pálya két vége sorompóval lezárva, horgászversenyre sem kinyitva, takarodj innen büdös horgász, vidd a rakósbotodat, meg az irhádat. Kocogó hölgy megnyugodhat, pihenni vágyó családok (???) fellélegezhetnek. Csak a kutyák szomorúak kicsit, nincs kit megugatni, megmarni, nincs kinek a vödrébe belekóstolni.

Ez így elég egyszerű, mondhatnám sallangmentes megoldás. Well done.

hirdetés