Black Friday 2018

Új-Zélandi kalandok - Kaikoura, ahol az óceán, a hegyek és a halak összeérnek

Eljött az a pillanat, amikor annyi hal volt előttem a vízben, hogy ráuntam az egészre. Órák óta fárasztottam őket, mégis az én karom remegett a fáradtságtól. Akárhova dobtam, a csali vízbeérésekor több száz hal bunyózott, hogy elsőként marhassa el a többi elől. "Ezt úgysem fogják elhinni" - gondoltam, és a földre hajítottam a botot.

Kaikoura nevű falucska Új-Zéland déli szigetén, a Csendes-óceán partján fekszik. Érdekessége, hogy a Déli-Alpok több ezer méter magas hegyvonulatai a tengerparthoz nagyon közel, néhány kilométerre kezdődnek. A vízben aztán folytatódik ez az esés, a parttól kétszáz méterre már ezerötszáz méteres (!!!) mélység húzódik.

Ez a különleges fekvés az óceán élővilágába is egészen közeli betekintést nyújt. A sekélyebb platóról felmelegedett tengervíz a mélységbe ömlik, ami halak és rákok tömegeit vonzza. Na meg egy csomó rájuk leső ragadozót is. Egész évben látótávolságon belül tartózkodnak a bálnák, aki kitartóan távcsövezi a partról a vizet, vagy felkapaszkodik a part menti dombok tetejére, könnyen megpillanthatja őket. A több ezernyi delfin pedig szinte mindennapos látvány, ahogy a parton lustálkodó fókák is.

Habár a faluban megannyi kiadó szállás van, mi a kényelem helyett a kalandosabb végéről közelítettük meg a dolgot és lakóautót béreltünk. Habár első éjszaka kicsit fura érzés volt az óceántól néhány méterre azon merengeni, mikor jön egy cunami, de az első reggeli kávéhoz kapott látvány mindenért kárpótolt.

Új-Zélandon éppen az utolsókat rúgta a tél. A gyakorlatban ez szikrázó napsütést, huszonöt fokot és mindennapi leégést jelent. Ez az időszak a tengerparti népeknek egyet jelent a szürettel: ilyenkor a parti sávba és a folyók torkolataiba húzódnak a különböző, nemrég kikelt apróhalak, összefoglaló nevükön whitebait-ek. Ilyenkor aztán a falvak apraja-nagyja hálókkal áll derékig a tizenfokos vízben és kilószámra termeli ki a néhány centis apróságokat, hogy otthon szalmakrumplihoz hasonlóan bő olajban kisüssék és fogyasszák.

A sok apróhalra persze a ragadozók is megérkeznek, sokszor több százas (vagy inkább több ezres) csoportokban szűrik a vízből a whitebait-et. Ezekre a 4-5 kilós halakra aztán rendre megérkeznek az ő ragadozóik is, és ilyenkor ügyelni kell arra, hogy ne akasszuk kabátba a lábunk előtt vadászó fókákat vagy éppen delfineket (bár ez utóbbit a kemény, de rugalmas bőre miatt nehezebb lehet...gondolom).

Egy hetes ott-tartózkodásunk alatt párszor belefutotunk efféle habzsolásba. Ilyenkor a következő a forgatókönyv: az ember feltesz egy bármilyen műcsalit, dob vele, teker egyet vagy kettőt az orsón és már kezdődhet is a fárasztás. A halak nem hatalmasak, de 4-5 kilós súlyuk ellenére úgy harcolnak, mint ez édesvízi tizenkilós rokonaik. 5-10 perc fárasztás után jöhet a horogszabadítás, majd új dobás, és pár másodperc múlva újra fárasztunk. A másnapi izomláz garantált.

A csalikról érdemes leszedni a hármashorgokat és egy darab egyágú horgot feltenni, mert ha több horog van rajtuk, gyakran előfordul, hogy mindegyik horogra jut hal és kitépik egymás szájából, komoly sérüléseket okozva így egymásnak. Az egyetlen egyágú horog bőven elég, ha véletlenül lemaradna fárasztás közben a hal, akkor néhány másodperc múlva úgyis új kapja el a csalit.

Azt már le sem merem írni, mennyi halat fogtam, de annyit elárulok, hogy egy délután alatt valószínűleg többet, mint otthon, Magyarországon több száz pecán együttvéve.

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

gyerekek, ti onnan Letenyéről éppen ezt nézegetitek?
apu meg majd megint "szerepelget" a nyáron a Murán?... :-/

1
hirdetés (x)
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Black Friday 2018

hirdetés