Harcsás ulti(mátum)

Hosszú évek óta harcsázom a Tiszán, az utóbbi pár szezonban pedig kifejezetten sokat pergettem erre a ragadozóra. Az eleinte partról történő (megjegyzem, nagyon eredményes) wobblerezést nálam az éjszakai partdobós, csónakos peca váltotta fel, majd a gájdolás okán a nappali módszerek következtek, mint a mostanában divatos fenék-wobblerezés és vertikális pergetés. A bejárt út és a látottak kapcsán, pár gondolat régóta jár a fejemben ezzel az egész harcsás mizériával kapcsolatban. Megírni mindeddig nem akartam, mert biztosra vettem, hogy parttalan viták eredőjeként (is) szolgálhat, ám gondolatébresztőként mégis aktuálisnak tartom. A célom nem egy vita-lavina elindítása, sokkal inkább egy másik út, egy másik világ megvillantása, még ha az talán utópia is.

Pro(lóg)

Ahogy fentebb írtam a sorrendet, először a partról történő harcsapergetés során ismerkedtem meg közelebbről a nagybajuszúakkal. A dologgal két probléma volt: korlátozottak voltak a helyek, és szinte csak megfelelő(en zavaros) vízállásnál adta a folyó a halat. Az éjszakákon távolról hallatszó harcsabuffanások hangja után nem volt kérdés, hogy csónakba szálljunk, és megkeressük a harcsákat. Sok éven át a sötétben vaklálva, olykor egyedül – ami nem volt egy életbiztosítás – sok szép harcsát és élményt könyvelhettem el.

Aztán Lukácsi Béláék ominózus videója után felkapcsolódott a fejekben a lámpa, hogy stílszerű legyek. Nyílt titokká vált, hogy éjszaka világítva is lehet harcsát fogni. Nem sokára már boldog-boldogtalan zörögte szét éjjelente egymás elől a Tiszát, és persze, a harcsákat is. Mind távolabbi helyekre kényszerültünk, ha jót akartunk horgászni, de végül ott is egyre többször gyúlt fény az éjszakában”. Ám a módszer népszerűsége egy bizonyos szinten megállt. Erősen szórt a mezőny, mert ezt a pecát nehéz volt eredményesen művelni. Fék volt az is, hogy az éjszakai partdobós harcsapergetés – bár véleményem szerint a harcsahorgászat csimborasszója – hazai vizeken nem kecsegetet nagy halak ígéretével. Jellemzően 3-10 kiló közötti bajszosokat lehet így fogni, persze, ez a méret víztípusonként, szakaszonként változik, de sehol sem beszélhetünk jellemzően 20 pluszos halakról.

Kontra

Ám leleményes a magyar, ha ki tudta találni a kuttyogatást, miért is ne találta volna ki a nagy harcsák sokkal egyszerűbb – mondhatni halálos – fegyverét, a fenék-wobblerezést? Nagy ólommal az aljzat körül tartva, azt kopogtatva, szó szerint az igazán nagy harcsák fejére is ráhúzható a wobbler (meg persze akadóba is, de ez más téma). Nagyon sok, ötven feletti hal lelte vesztét ezzel a módszerrel. Természetesen majdnem (=99%) mindet elvitték konyhára, legyen szó hármasról, tízesről, hatvanasról vagy mindről együtt véve... Több vízkezelő erre a kitermelésre azzal reagált, hogy a területén betiltotta a vontatásos módszert.

Nem maradt más, tovább kellett agyalni a magyar horgászoknak, mígnem kicsit kényszerből, kicsit kényelemből előkerültek, pontosabban előtérbe helyeződtek a nagyméretű (és kellően nagy tömegű) vertikális wobblerek. Ezt hasonlóan a nagy harcsák orra elé lehetett játszani, mint a wobblert, és ugyanúgy – ha időnként nem jobban – rá is vágtak a jó harik. Elfogyott a Sébile a boltokból, fogynak a harcsák is a vizekből. Ha be is tiltják a csorgós csónakból való pergetést (a jóisten óvjon meg az ilyen döntésektől minket!), azzal még az üzemszerű harcsabányászatot persze nem tudják megállítani, mert ötletből kifogyhatatlan az ember. Következik az élőhalas pergetés/mártogatás/fenekezés/bólyázás, vagy kit tudja még, mi a jó ég, hiszen Macchiavelli óta leírva áll: a cél szentesíti(?) az eszközt.

Rekontra

Ez nagyjából a dióhéjas történelem az elmúlt tíz év folyóvízi harcsás pergetéséről, hozzátéve, hogy gumihallal és kanállal is lehet továbbra is harcsát fogni, csak az már nem annyira trendi. A harcsás vertikálás viszont az, noha ettől „egypontnullásabb” pergetést még nem láttam. De működik, és ötezer forintos csalikkal már izgalmasnak is mondható. :) Persze, lehet olcsóbb verzióban is előadni, mint ahogy évekkel ezelőtt jókat vertikáltunk gumihallal is harcsára (már amikor ráfanyalodtam, mert sosem volt ez a peca a szívem csücske). Tény, hogy mindkét módozat működik, és bizonyos időszakokban verhetetlenül eredményes. Csak hát, kellően unalmas…

Sokan egyébként pont a fenék-wobblerezést tartják egyhangúnak, pedig az aztán odafigyelést igényel, bár ott meg leginkább az elektromotor végzi el a munka oroszlánrészét. Viszont, hogy éppen a helyén jöjjön a csali, az azért komoly kontroll és koncentrálás kérdése, főként egyenetlen terepen, víz alatti kőgátak mentén baktatva, vagy fás akadókat kerülgetve. Egyszerre kell figyelni a sebesség helyes megválasztására a légáramlatok függvényében (legjobb a gyenge felszél), a parttól való távolságra (sodorvonal követése), a mélység változására (radarkép) és a tereptárgyakra (radar zoom – bár ez típusfüggő). Mindemellett már csak hab a tortán, hogy jól megválasztott wobblerrel, megfelelő méretű ólommal, kellő hosszúságú harcsaelőkével és harmonikusan erős bot-orsó-zsinór trióval kell rendelkeznünk. Egy alkalommal itt is lent hagyható 2-12 ezer forintnyi műcsali - fejenként. A hűtőládára termelő megélhetésiek (nem éhhalál kérdésről van szó, ez szerintük a „munka” egy formája, ahol motorcsónakká, autóvá, netán házzá alakul a harcsahús) által fellendült a kínaiwobbler-piac (itt most nem a Barramundira gondolok, hanem az „óccó-jó” fröccsöntöttekre). Egy méretes (60 cm) harcsa feketepiaci ára pedig már fedezi is az átlagos költségeket... Ja, hogy az eladás etikátlan és illegális? Ez őket pont nem érdekli.

Ha a pergetés szépséglistáján szeretném elhelyezni ezeket a módszereket, bizonyára valahol az utolsó helyek körül kullognának, (harcsa)fogásban viszont kérdés nélkül dobogósok. Nem jók, nem rosszak – hanem módszerek. Csak egyetlen, kézben tartott bottal lehet eredményesen művelni ezeket a technikákat, és élő csali sem kell hozzájuk. Nem szépek, de önmagában nem is etikátlanok. Kell hozzá az „ember”, hogy azok legyenek…

Szubkontra

Létezik tehát egy-két olyan módszer, amit hosszú évek alatt csiszolt ki a pergetők gondolkodósabb tábora, és történetesen jó eséllyel lehet velük komoly harcsát is fogni, nem mellékesen nappal. Akkor tiltsuk be gyorsan, mert túl eredményes! Több egyesület jutott erre az elhatározásra, és hogy valóban a tagság befolyásos szószólóinak irigysége, vagy a harcsák elhordásának ellenőrizhetetlensége, netán tényleg a halállomány védelme volt az ok, tulajdonképpen mindegy is. Megjegyzem, ilyen alapon be kellene tiltani az összes stupekos-élőcsalis módszert, mert túl eredményes, és megvan az a potenciális veszélyforrásuk, hogy aki műveli, sok halat vihet haza (esetleg a megengedettnél is többet).

Érdekes azonban ez az „ellenőrizni nem tudjuk, akkor inkább tiltsuk be” típusú huszárvágás, mert megint csak a normakövető, magamfajta horgászokat sújtja. Ha ellenőrizni nem tudják a harcsák túlzott elvitelét, hogyan ellenőrzik azt, hogy a tiltott módszert valóban nem csinálják az amúgy is tilosban járásra hajlamosak? – teszem fel a költői kérdést. Ugyanakkor vízirendőr ismerőseimtől tudom, hogy náluk is üzemanyag-kvóta van, ha akarna, akkor sem tudna éjt-nappallá téve a vízen lenni, de szerintem a még a töredékét sem a veszélyeztetett időszaknak. Ezt a horgászkezelőknek (szándékosan nem halászati kezelőt írok, mert az veszett fejsze ügy) kell kigazdálkodnia, pl. pályázatokkal és magasabbra emelt engedély árakkal. Nem jó, persze, hogy nem jó a horgásznak, de az jó, hogy rövidesen sokkal haltalanabb vizekben horgászunk? A szürrealitás távolában már látom a táblát lelki szemeim előtt: „Vigyázat! A víz nyomokban halat tartalmazhat!”.

Rengeteg nézőpontja van ezeknek a módszereknek, mint ahogy alapból a nagy harcsa fogásának is. Azon elgondolkoztunk már, hogy egy ötvenes harcsa évente mennyi kősüllőt eszik meg? Szerintem legalább 100-150 darabot, mivel köztudottan azonos mélységben élnek, a kősüllő sosem nő ki a szájából és hengeres alakja miatt tökéletesen nyelhető… Mennyi (mondjuk két kiló feletti) köves lenne a Tiszában, ha nem lenne ennyire gazdag a harcsaállomány? Bizonyára ez is része a természet rendjének. Jobban vagy kevésbé, mint a kormorán? Mindenesetre magam részéről továbbra is visszaengedem a nagyobb tiszai harcsákat is, de ez a gondolat, – hogy a relatív (kő)süllőhiányért mennyiben felelősek a harcsák –, újabban sokszor megfordul a fejemben.

Hirskontra

De nézzünk egy újabb aspektust: a „másik horgász”, aki nézője (a parton, interneten, Facebookon, stb. ) egy harcsamatuzsálem kifogásának, nem fog jóízűen örülni, hiszen potenciálisan épp előle fogták ki azt a halat. Az már baj, ha a visszaengedték, és úgy sem tud hozzá gratulálni, akkor egyszerűen irigy a sikerre és a halra. Ilyen is van. Vagy ott a parti horgász, aki eleve ferde szemmel néz a csónakosra, mert „nem közülük való”, és még nagy harcsát is fog, amiről ő jószerével csak álmodozik egész életében. De nem láttam még halászt sem, aki a „saját” területén örült volna egy ötvenes harcsa kifogásának. Nyilván lelki szemei előtt látja, hogy talán jövőre épp az ő varsáját bújta volna meg a nagy bajszos. Ugyan, miért is örülne neki, mint ahogy egyetlen horgász sem örül a vizekből tonnaszám eltűnt harcsáknak. Ahogy némely vízkezelő sem (aki netán épp a halászokból is él). Érthető tehát a zúgolódás és az ellenlobby a partvonalról az eredményes harcsás pergetők felé. Sajnos, ez utóbbiakat sem kell félteni, hiszen saját tapasztalatom az, hogy tízből kilenc (még inkább 20/19) horgász hazaviszi az összes harcsát, amit fog. Aztán csak lesz helye, ha máshol nem, hát ad az autószerelőnek, az orvosnak vagy a szomszédnak… Sok a gyarló emberi milyenség ebben a történetben. Ahogy Füstös Gábor fogalmazott anno: „a horgásznak a süllő valuta”. Hát akkor a harcsa(filé)? Hiszen abból még mennyiséget is lehet produkálni… Nihil te nocturn – semmit se túlságosan, de igen kevesen ismerik ezt az ókori bölcsességet, még kevesebben élnek e szerint. Harács van, „egyszer élünk”. Tisztelet a kivételnek! De tényleg.

Mordkontra

Saját részről a módszerekhez való hozzáállásom kiolvasható a fenti sorokból, de nem akarok álszentnek tűnni. Én is szeretek nagy harcsát fogni, van annak egy varázsa. A monotonitásért – talán nem kell nagyon bizonygatnom –, eléggé kárpótol, amikor egy húszas harcsa a rávágásával szinte kitépi az ember kezéből a botot… Az elemi erő az elemi erő. A határ pedig kinek hol van. Van, aki semmibe sem nézi – esetleg etikátlannak is tartja – az UL pergetést, de van akinek az élethosszon át tartó óriásharcsa-üldözés a „too much”. Az igazság nekem megint a kettő között van, mint ahogy általában is az arany középúton könnyebb a menetelés, bár ezt döntse el mindenki egyénileg. A magam részéről, mint szakíró vagy mint gájd, „hivatalból” sem hagyhatom ki ezeket a módszereket. Sokszor a vendégekkel csak így tudok harcsát fogatni, vagy épp egy új botról az így tapasztaltakon át tudok hitelesen véleményt alkotni. De a lényeg: vissza tudom engedni a századik harcsát is, a kettest éppúgy, mint a hatvanast. Könnyű és jó érzés, hogy nem hagyok túl nagy nyomot magam után. Az egyik bölcs barátom mondta, hogy nekünk, szakíróknak, a tájékoztatásnál is fontosabb feladatunk a példamutatás. Egyetértek vele.

Fedáksári

A „big game” itthon legkönnyebben elérhető (tehát eredményes) pergetős formáit – amíg nem kiáltják illegálisnak – véleményem szerint sem bojkottálni, sem tűzzel-vassal kergetni nem kell. Az egyén részéről az önmérséklet és az etika, a vízkezelő részéről pedig a jelenlét és az ellenőrzés a megfelelő megoldás a helyzet kordában tartására. Szemléletváltás kicsiben és nagyban, a feltételek megteremtése – ilyen egyszerű (lenne). Tudom, tudom, nem abban az országban élünk, ahol ez könnyen megy, de már vannak jó példák, kezdeményezések (Tisza-tó, Balaton). Érdekelt és horgászturizmusban gondolkodó vízkezelőkkel sok dolgon lehet javítani. Idő kérdése csak – bár ez az idő könnyen elég lehet még (m)ultizni is megtanulni…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

GViktor
3 éve

Sugárzik a jóindulat mindkét hozzászólásodból, köszönöm az építő szándékú kritikát, és gratulálok a konklúzióhoz.

28
intersza
3 éve

Elnézést,hogy elolvastam a cikket, a fórumot. Ráadásul volt véleményem, és még meg is irtam! Nem fog többet előfordulni.

27
GViktor
3 éve

bár most látom, hogy alapból be van pipálva, ki meg direkt biztosan nem kapcsoltam...

26
GViktor
3 éve

Na, ezt nem figyeltem eddig! Köszi, így lesz ezentúl!

25
jurinovics
3 éve

Viktor, ha kommenteleskor bepipalva hagyod itt alul az emailes ertesitest, akkor megy mail minden kesobbi hozzaszolaskor.

24
GViktor
3 éve

Bocsánat, elkerülte a figyelmem a kérdés. Meg az is igaz, hogy két hónappal a cikk megjelenése után már nem mindig szoktam figyelni a cikkeimet (azt a cirka 150-et a neten...), hogy érkezik-e rájuk aktuális kérdés. Sajnos a rendszer sem értesít róla (ezt felvetem majd az oldal Szerkesztőinek).
Akkor válaszolva a 21-es hozzászólásra, ifj. Varga Károlynak:

A kulcskarikákat főként addig forrasztottuk le, amíg nem voltak megfelelően könnyű, de még erős darabok. A Predatek kulcskarikák megjelenésével ez majdhogynem okafogyottá vált, csak a kisebb wobblereken, ahol nem tudtunk 6 mm-nél (20kg) nagyobb átmérőjű karikát használni (pl. SSR7), ott volt helye a forrasztásnak, ami alapjául a régebbi, réz(ötvözet?) anyagú Rapala kulcskarikákat váltak be leginkább. A partot dobós időszak wobblerei meg már bőven elbírták a Predatek 7-8 mm-eseit. Ismerek olyat, aki csak a 10 mm-es (60kg) Predateket használja, de ahhoz wobbler is kell. Apropó, ennek a túlbiztosítósdinak csak akkor látom értelmét, ha nem egy horoggal szerelt a wobblerünk. Ott is rá tud(hat) hosszában roppantani a harcsa a wobblerre, és ezzel nyitni a karikát, de ilyet még a gyakorlatban csak egyszer láttam, bár akkor a karika nyitva is megtartotta a tízesforma harit.

23
intersza
3 éve

Jó a piar Viktortól, hogy 6! hónap múlva se reagál a kérdésre.

22
ifj. Varga Károlyifj. Varga Károly (fikanick)
3 éve

Szia, szerinted érdemes leforrasztani a wobbleren a karikákat, hogy ezzel is csökkentsük a halvesztés esélyét? Valahol hallottam, hogy így szokás, de olyannal még nem találkoztam, aki meg is tette volna.

21
allstar
3 éve

Egyetértek Viktorral, mindenféleképpen megkell találni az egyensúlyt az elvitt és a visszaengedett halak közt. A természet mindig meghálálja!

20
nádasdinádasdi (fikanick)
3 éve

Fika, lehet, hogy az elmúlt években nem voltál a Balatonon vagy a Tisza-tón, de aki rendszeresen jár (és régebben is járt) az látja a különbséget. Több a hal, több az ellenőrzés. Mi a Tisza-tónál lakunk és ilyen jó utoljára gyerekkoromban volt a víz.

19
fikanikkifikanikki (fikanick)
3 éve

Mire jó példa a Balaton és a Tisza-tó? Semmi sem történik, vannak látszat intézkedések, de horgásztúrizmusért mit tettek? Megkérdezték a horgászokat? Nem a seggnyaló egyesületi elnököket, hanem a horgászokat!

18
fikanikkfikanikk (fikanick)
3 éve

megnézném 1-2 szakíró fogási naplóját...

17
tisza444
3 éve

Üdv Viktor,

Gratulálok, nagyon jó cikk.
Én azért bízom benne, hogy egyre többen belátják, a jövő sikeres horgászatainak a záloga, hogy a halak nagy részét visszaengedjük.
Nem kérdés mennyivel értékesebb és misztikusabb egy természetes víz, ha
20-50-100 kg-os halak is lakják.
Üdv,Szabolcs

16
aspius
3 éve

hello,

tencer tamas, nálad van a két pont, abszolút én így érzek, alig tudok eljutni a vízpartra mostanában és a család és én is szeretem a halat, tehát egy párat haza szoktam vinni, de ez éves szinten kb. 10 balint jelent, 5 (harcsa, süllő összesen).
Jártam már úgy a haverral Kiskörén, hogy raktunk el balint, mellettünk horgászott egy három fős kis csapat (profi felszereléssel, és engedjük minden vissza hozzá állással) és hangosan megjegyzéseket tettek, hogy jó lesz majd a fagyóba meg stb. eléggé rosszul esett, mert egy ilyen túrán 1-2 halat viszek (viszünk) el és a nagyokat mindig visszaengedjük (akkor még másoktól jönnek éppen a megjegyzések, hogy mért nem adtuk nekik). Én is azon vagyok, hogy vigyázzunk a vizeinkre, óvjuk a természetet stb., de azért ha elteszek egy pár halat attól még hagy ne érezzem már magam bűnösnek mert valakinek nem tetszik (természetesen ezek a sorok nem vonatkoznak Viktorra).

Hello

15

"vissza tudom engedni a századik harcsát is"

Azt persze, de azért ne sajnáljuk a halat attól, aki életében összesen nem fog száz harcsát...

14
ipip (fikanick)
3 éve

Miről beszélünk. Évekig nem lehet halőrt látni. Lehet vannak kivételek,de ez a magyar folyókon a legtöbb helyen így van.
Viktor te az élő Tiszán(Bodrogon) egy évben hányszor találkozol halőrrel?
Én minden nap horgászom (Körösök Berettyó), de le soha nem ellenőriznek.
Nincs szerintem miről beszélni. Szabályozás,törvénykezés... hagyjuk már.

13
popipro
3 éve

Viktor minden szavàval egyet értek! Én ebben az esetben is egy szigorúbb orszàgos horgàsz rendben làtok megoldàst ami max. 20db/év nemes halat engedne elvinni, ennyiből nem lehet megélhetési horgàszatot művelni, aki meg néha haza vinne egyet annak is bőven elég lenne. Nyilván csak ha szigorúan betartatjàk.

12
Attis
3 éve

drága Zabos Géza bácsi 1982-es gondolata:
„Hatalmi harcok, a háttérben íróasztalok. Üres szólamok a Tisza fölött. És mert a küzdelem eldöntetlen, visszaélések sora. Mérleg. De a mérleg nyelve csak ennyi vagy annyi hal hústonnát mutat. Az emberekben a vizek partján épülő béke megmérhetetlen. Jó lenne hinnem, hogy némi ismeretet én is adtam. Hogy más horgászban is csodálatos, egyetlen életté épül a Tisza. Hogy a zsákmányszerzés öröme mellett megtanulunk kegyelmezni is. Jó lenne…”

11
Frankie50
3 éve

A szeretve tisztelt halászaink kimaradtak a felsorolásból, persze ők csak beletesznek a vízbe, ki nem vesznek, és nélkülük már üresek lennének vizeink :)

10
Frankie50
3 éve

Betyár!
Régen azt hitték,hogy a tengerek is lehalászhatatlanok. Ma már tudjuk, hogy ez sem igaz. Bizonyos fajok esetében kihalás fenyeget. Biztos lehetsz benne, hogy a horgászok, rabsicok, megtalálják a megoldást. A szakírókról szóló részhez csak annyit fűznék, hogy szeretek jó cikkeket olvasni szép képekkel, és jó videókkal. Attól még nem eszek meg, vagy adok el minden halat ami a horgomra akad.
Görbüljön!

9
betyárbetyár (fikanick)
3 éve

A harcsa nagy természetes vízeinkből ktliirthatatlan.Hál'istennek!Én a Duna egy rendkívül terhelt szakaszát horgászom.Sok a halász,a horgász,éjjelenként ismert és ismeretlen villanyosbrigádok garázdálkodnak.Néha tényleg mintha eltűnne a harcsa teljesen,aztán varázsütésre hihetetlen mennyiségben kerül elő.A harcsa olyan helyeken tartózkodik,ívik hogy a legmodernebb eszközökkel is elérhetetlen mind a halász,mind a horgászmódszerek által.Nem látni,hallani rablást,forgást.De ott vannak.Sok helyen rendszeresen és nagy mennyiségben.Ennek ellenére sokszor hetekig hozzá sem nyúl semmilyen csalihoz.A kuttyogató hangját pár hét alatt kiismeri és csak az aprók reagálnak,vagy azok sem.Ráadásul ellentétben a Tiszával a Duna medrének nagy része meghorgászhatatlan.a nagy erejű folyás,a hajók stb.miatt.Olyan egyszerűen,mint pl.a Tiszatavon,itt biztos senki nem fog harcsát.Kedves szakírók!Régen egy két megszállott kívételével senki nem harcsázott,süllőzött folyóinkon!Most népsport lett!Ezt a terhelést,föleg ilyen morál mellett egyre nehezebben bírják vízeink.Köszönhetitek magatoknak!

8
Attis
3 éve

A rendkívüli növekedési erélye miatt a harcsa pár évesen eléri a 4-5kg-os tömeget,s ezért nagyon vonzza a húshorgászokat ,rapsicokat,halászokat.Finom,nagy mennyiségű húst látnak /csak/ benne.Nagyon érdekes a vízkezelők hozzáállása is.Egy részről dúvadnak kikiáltva ,másrészről pedig értékes húsmennyiség amit alulfizetve sajnálnak oda adni.
Véleményem szerint / lehet utópisztikus/ a folyóinkon nagyon meghálálná a védelmet.A tényleges ívási időszak másfél hónapjára totális fogási tilalom nagyban segítené az állomány levédését. Ezen felül tiltani kellene az 4kg alatti és a 10-25 kg közötti példányok elvitelét egy három-négy évre.
Ezáltal nagyon megerősödne a fiatal egészséges korosztály,valamint legnagyobb szaporodási potenciállal rendelkező 10-25kg-sok tekintélyes utánpótlást biztosítanának.

7
lucius
3 éve

SOSEEE!!!!!

6
compoo
3 éve

Hétfőn horgásztam a Tiszán, a tiszaladányi kanyarban. Egy jólszituált, terepjárós fiatalember fogott mellettem három 30-40 centis harcsát, majd egy vödör vízbe tette. Nem tudtam mire vélni miért nem engedi rögtön vissza. Háromszor is mondtam neki, hatvan centi a határ. Végül szépen elvitte őket. A három nem volt egy kiló. Nem az éh-halál fenyegette. Amit megfogtam az az enyém típus. Mikor lesz itt rend?

5

Szervusz Viktor!

A legyezés mellett most itt (is)... :) Gratulálok az íráshoz, de még inkább annak tartalmához, a benne leírtakhoz.
Sajnos, az élet bármely területén a leggyengébb láncszemnél csúcsosodik ki a probléma, mely - mint oly' sok esetben - maga az ember...
Ugyanakkor, meggyőződésem, hogy egy kicsit a "hely szelleme" is felelős, ezt egy-két példával szemléltetném (mint balatoni horgász és Ausztriában élő, dolgozó mérnökember van tapasztalatom az összevetésben);
1.) Osztrák horgász, Balatonon tartott vitorlással számolatlanul, hajnalonként zsákszámra vitt fogasokkal... Osztrák, más kultúrkör, 40 év fórral, mégis "asszimilálódik..."
2.) Magyar, bosnyák, szerb, szlovák "auslanderek" pedig külföldön képesek pozitív irányba beilleszkedni az őket befogadó, írott és íratlan szabályokat megfogalmazó, azokat követő társadalomba. És itt a lényeg: egymást megfeddik, ha ezekkel ellentétesen cselekszik valaki, azaz, "cikivé" teszi maga a társadalom az oda nem illő viselkedést...
Persze, nem szabad általánosítani, de nem lehet reprezentatív véleményt megfogalmazni a tiszteletreméltó kivételek hangsúlyozásával.
Véleményem szerint, erős és ÉLETSZERŰ törvénykezés, különválasztott, de egymásra épülő szakember- és vezető, menedzsergárda [értsd: a turizmus mindig több bevételt generál, mint a (ki)termelés, mert a nyersanyagnak nem kell feltétlen újratermelődnie, hanem ugyanaz hasznosul újra és újra-C&R], valamint alapvető morális változás kell...
Hiszem, hogy az egyén is meg tud változni - bár lehet, hogy ez (is) egy utópia - , s nem kell generációknak kihalnia, hogy a mértékletesség, a tiszta verseny, az előrelátás teret nyerjen.
És igen: jó példával mindenki előtt! ;)

Helix

4
synergy
3 éve

Köszönjük az írást, és a gondolatokat!
Respect!

3
GViktor
3 éve

Köszönöm, munka az van(/volt/lesz). :) Mint ahogy tilosban járók is. Ecce homo...

2
Frankie50
3 éve

Üdv Viktor!
Jó cikk! Teljesen egyetértek a fő gondolat menettel, mértékletesség mindenek előtt! Sajnos amíg van felvevő piac addig lesznek tilosban járók. Sok sikert kívánok a további munkádhoz!
Üdv!
Frankie

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés