Az őszi-téli kövesezés remek móka, persze csak akkor, hogy megtaláljuk a bandát és folyamatosan van kapásunk. Ha órákat kell horgászni hidegben úgy, hogy kapásunk sincs, vagy csak néhány kisebb halat fogunk, érdemes az idő maradék részét újratervezni és/vagy más halak után nézni.
A lehűlő vízben a halak összebandáznak, így ahol egy kősüllőt fogunk, ott jó eséllyel több is van. Ha megtaláljuk a csapatot, akkor jó pecában lehet részünk, akár minden dobásra foghatunk egyet ezekből a keményen védekező kis harcosokból. Ilyenkor lehet igazán csalikat és csalivezetési technikákat tesztelni, no meg elméleteket gyártani, hogy miért fogunk egyik nap egy rakás kövest ugyanott, ahol másnap meg alig van kapás, az is inkább csak maszatolás.
A halak fejébe nem látok bele, így nem tudom, miért csipegetnek csak az egyik nap, és miért zabálnak másnap. Annyi bizonyos, hogy az időjárás-változás, a frontok jövése-menése nagyban befolyásolja a kövesek étvágyát, de a pontos képletet még nem sikerült megfejtenem.
Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom, hogy időben, azaz lehetőleg a horgászat elején felismerjük a helyzetet és gyorsan alkalmazkodjunk hozzá. Ezzel egy rosszul induló pecát akár át is fordíthatunk és megmenthetjük a napot.
Az egyik lehetőség a megfutamodás, azaz más halak után nézés: ha gyatrán eszik a köves, akkor elmegyünk süllőzni, esetleg csukázni vagy éppen a téli balinokat kergetni. Most a másikról fogok pár szót ejteni.
Idén ősszel sokszor előfordult, hogy a gyengén induló kövesezésből végül remek peca lett, pedig csak egy apró dolgon változtattam: a csalivezetési technikán. Az első néhány ilyen eset után már aztán rutinosan fürkésztem a kövesek lelki állapotát. Ha az első fél órában a gyorsan, agresszíven vezetett plasztikra nemigen volt kapás, akkor váltottam a lassú, passzív mozgatásra, amit az "álmos" kövesek sokkal gyakrabban jövő kapásokkal értékeltek. Így aztán már a horgászat elején leteszteltem őket és könnyű volt meghozni a döntést a nap hátralevő részére vonatkozóan: vagy az egyik, vagy a másik csalivezetési típussal lehet aznap jobban fogni, esetleg semelyikkel, ilyenkor kell odébb állni. Erre csak egyszer volt példa, általában vagy ez, vagy az a technika működött.
Agresszív csalivezetés
Amikor a kősüllők benne vannak a táplálkozásban és nagyjából mindenre rámarnak, ami mozog, nekünk is ezt a kulcsingert (azaz a táplálék gyors, menekülő mozgását) kell kiváltanunk a csalinkkal. Ilyenkor a lassan, nagyobb szünetekkel emelgetett, lazán mozgatott plasztikcsali egyszerűen nem érdekli őket.
Persze lehet néhány kapásunk, de cseppet sem annyi, mintha agresszívan vezetnék a gumicsalit. De mit is jelent ez? Bedobás után várjuk meg, míg lesüllyed a plasztik a fenékre, majd egy határozott, gyors rántással emeljük meg, és ugyanilyen hirtelen süllyesszük is vissza. Nem kell sokat várni, egyből jöhet a következő gyors emelés.
Ha ráéreztünk, akkor lehet trükközni is, például a megemelt csaliba több aprót belerántani, belepöccinteni. A gyors mozgatásban a segítségünkre lehet, ha a kelleténél egy picit (maximum pár grammal, de ez vízviszonyoktól is függ) nehezebb fejet használunk. Egy nagyobb fejjel sokkal gyorsabban fog visszasüllyedni a fenékre a plasztikcsalink, és a külső hatásokat (a zsinór sodrás vagy szél általi belazulása) is sokkal jobban kiszűrhetjük. Ráadásul amikor aktívan táplálkoznak a kősüllők, ez a kis plusz súly is kevésbé zavarja őket a csali megragadásakor.
Ilyenkor egy picit puhább, kevésbé merev bot jól jöhet, amivel a gyors emelgetéssel járó apró "üresjáratokat" (amikor belazul a zsinór a hirtelen emeléstől) is ki tudjuk valamelyest küszöbölni, és mivel a kapások erőszakosak, kemények, a puha bot sem tud rontani azok érzékelésén.
A hirtelen mozdulatok, gyors emelések miatt fogtam sajnos pár kövest kívülről akadva, emiatt gyorsan átszereltem normál jigfejről cseburaskás változatra. Itt a horog szabadon mozog az ólomfejen, így szinte nullára csökken az esélye a kívülről akasztásnak. A cseburaskának sok előnye van, a halak védelme az egyik ritkábban publikált ezek közül.
Passzív csalivezetés
Ha a kősüllők "álmosak", azaz csak lapulnak a fenéken, nem táplálkoznak, a gyorsan vezetett csalival nagyjából lehetetlen őket megfogni. Sokan hajlamosak ilyenkor odébb is állni, mondván, hogy nincs ott a hal.
De, igenis ott van, csak éppen nem érdekli a csalink, ahogyan a közelben, akár 20-30 centrire tőle bandázó kishalak sem keltik fel a figyelmét. Ilyenkor is megfogható, de csak akkor, ha elfelejtjük az agresszív csalivezetést és váltunk. Kicsit túlozva elmondható, hogy csak akkor bírható ilyenkor a köves kapásra, ha óvatosan beletesszük a plasztikot a szájába...
A csali fenékre süllyedése után óvatosan, lassan emelgessünk és ne túl nagyokat, hiszen ilyenkor a kövesek tipikusan a fenéken lapulnak. Hosszabb szüneteket is hagyhatunk, az alig érezhető kapás sokszor akkor jelentkezik, amikor egy szünet után újból elemelnénk a csalit a fenékről. Gyakran nem is érezni konrét ütést, csak mintha emeléskor nehezebben jönne a gumihal, mint általában. Az első ilyen gyanús jelre azonnal be kell vágni!
Ha lehet, feszes (nem egyenlő a durunggal) botot használjunk, hogy a legapróbb kapásgyanús rezdülést is megérezzük. Fontos, hogy végig feszes legyen a zsinórunk is. A damilt ilyenkor hanyagoljuk, a nyúlása miatt pont a legóvatosabb kapásokat nem fogjuk tudni érezni. Vékony (0.06-os, 0.08-as) fonott, vagy pedig, ha fagypont alatt vagyunk, Nanofil, mert az nem hord fel annyi vizet és nem fagynak olyan gyorsan be a gyűrűk. Jó, ha színes, de legalábbis jól látható zsinórral horgászunk, mert lesznek olyan kapások, amit a boton nem is érzünk, de a zsinór rezdülését elkaphatjuk szemünkkel.
A feszesebb kontaktus miatt ilyenkor a hagyományos jigfej előnyt élvez a cseburaskával szemben! Figyeljünk arra is, hogy a plasztikcsalihoz megfelelően nagy horgot használjunk, mert ha a gumi nagyon túllóg a horgon, az inaktív köves csak a gumi végét fogja meg anélkül, hogy a horog a szájába kerülne.
Segíthet ilyenkor az is, ha szagosított plasztikkal horgászunk. Vannak gyárilag szagosított gumicsalik és utólag használható szagosítók, bármelyik jó lehet. A kettő kombinációja meg még jobb, de ilyenkor figyeljünk arra, hogy ugyanolyan illattal utókezeljük a plasztikot, amilyen aromája eredetileg is volt.
Végezetül, ha egyik csalivezetési stílussal sem jártunk sikerrel, tényleg érdemes átgondolni, hogy odébbálljunk és más halak után nézzünk.
