És milyen csalival, hogyan tudjuk megfogni őket? Ezek a kérdések, amikkel legtöbben privát üzenetben megkerestek az elmúlt években, ha a balinfogásról beszélünk. A téli horgászatát most nem keverném ide, bár arra legalább annyian kíváncsiak, de a balin mínuszokban való horgászatáról már született egy írásom korábban.
Hol?
Bizonyára a legtöbb horgásznak feltűnik, hogy ahogy lehűl a levegő, elmaradnak a látványos felszíni rablások, egyre ritkábban adnak a balinok jelt magukról, legalábbis ebben a formában. Eltűnnek a mélyvizű kőgátak spicceiről, s inkább a homokos, sóderos laposabb egy-két méteres vizeket keresik fel, ezek hasonló jellegű pályák, mint a téliek, de mégsem ugyan azok, bár a jó téli helyek már ősszel kezdenek feltöltődni, ellenben ahol októberben, novemberben találunk balint, ott egyáltalán nem biztos, hogy januárban is lesz. Szóval, ha télen már megtaláltuk őket egyszer, ott a következő ősszel is foghatunk belőlük. A lényeg, hogy lassú folyást, sekély vízzel keressünk, s ha van egy párhuzamos törés is, akkor jó eséllyel lesz felette balin is.
Ha fröcskölős rablással nem is árulják el magukat, de gyakorlott szem észreveszi őket, mikor háromszög alakú hátuszonyuk kiemelkedik a vízből, vagy ahogy busára hajazó fordulásokkal lebuknak a felszínről. Leginkább ezekből a jelekből olvashatunk az ősszel. Nem véletlen látni a hátuszonyukat sem, ugyanis nagyon közel a felszínhez tartózkodnak, a legtöbb esetben felejtsük el a mélyenjáró csalikat, vagy akár a vízköztieket is. Olyanokat válasszunk, amik egyáltalán nem merülnek mélyre, de méternél lejjebb biztos nem.
Mivel?
Akcióját tekintve a gyors, peckes botokat kedvelem, ilyen a Bushi szériája a Gunkinak (sajnos 2016-ra kifut). A 2-7 grammos dobósúlyú light verziója olyan könnyedséggel lövi ki a kisméretű minnow csalikat, hogy kevés fejfeletti dobás szükséges vele, bőven megteszi egy oldalsó, vagy alsó pöccintés is. Fárasztás közben az egész bot dolgozik, annak ellenére, hogy nyugalmi állapotban egy feszes pálcáról beszélünk. Ilyen a jó balinos bot, kellően lágy a fárasztáshoz, de megvan benne a feszesség csalivezetéshez és akasztáshoz. Akik ódzkodnak a kevés grammtól, és a két méter alatti botoktól, nyugodtan elmehetnek 15-20 gramm dobósúlyig és kettő méter fölé is, gyártója, blenkje (blank: csupasz bottest) válogatja, hogy melyik mennyire kemény (a Bushi egy elég feszes sorozat). A kettőnegyven már felső határ, minél rövidebb a bot, annál jobban lehet vele technikázni, direkt, hirtelen mozdulatokat kiváltani a csaliból.
Orsóból a kisméretű, tűgörgővel ellátottakat keressük, jó ha a súlya kétszázötven gramm alatt van, esetleg közelebb a kétszázhoz. A balinpergetés nagyon aktív, talán a legtöbbet az összes horgászmódszer közül, a pergetésen belül is a balinozás veszi leginkább igénybe az orsót, ekkor tesszük bele a legtöbb kilométert. Még ősszel is tempósan tekerni kell.
Zsinórból keressük a csendes, azaz tekeréskor kevésbé hangot adó fonottakat, például a Pezon Colorbraid vagy a Berkley Black Velvet is ilyen. Nanofil is kiváló, fantasztikus dobási tulajdonságokkal bír, de iszonyat hangos, amit a víz még jobban felerősít, de valamit valamiért. Ötkilós szakító bőven elég, hacsak nem valami durva terepen horgászunk, ami legkevésbé jellemző balinozáskor.
Személy szerint a csalikat not-a-knottal rögzítem, mindegyiken figyel egy az orrában, ettől csak akkor térek el, ha fluorocarbon előkét kötök, akkor hagyományos kapoccsal horgászom.
Wobblerek közül jöhetnek minnow (hosszúkás, karcsú) és duci, crankbait formájúak, de a lipless, nálunk inkább vertikális wobblerként ismertek is mind megfelelőek. Közös tulajdonságuk legyen, hogy ne merüljenek méternél mélyebbre, gyors bevontatáskor ne ugorjanak ki a vízből. Örök kérdés a szín, azt kell, hogy mondjam, élénk és természetes színvariációk is egyaránt játszanak, mindig legyen a dobozunkban ilyen is, olyan is. Méretben az öt centistől egészen a tízig – bár ez utóbbi már inkább legyen minnow, mint bármi más.
Hogyan?
Tekerjük, mint nyáron. Ha rövid és lényegre törő szeretnék lenni, ennyivel el is intézhetném. A tízfokos vízben egyáltalán nincs belassulva a balin, ugyan úgy igényli a letisztult vizekben, hogy üldözhesse a halat, mint mikor húszfokos a folyó. A kapások számát növelni tudjuk, ha a hirtelen tekerést megállítjuk két másodpercre, majd újra folytatjuk. Sokszor – mint a süllő -, ilyenkor veri le a csalit. Ha törést horgászunk és tudjuk, hogy pontosan mikor ér oda a wobbler, akkor érdemes ezt legalább egyszer afölött megjátszani. Ha van ott hal, ami csak követte a csalit korábban, szinte biztos, hogy odaragad a horgokhoz. A botot tartsuk magasan, majd ha nincs kapás, lejjebb engedhetjük, hogy a felszín alatti vízréteget is megpecázzuk, de kezdjünk magasan a tetején a vízoszlopnak.
Hogyan ne!
Ne grippeljük a halat, ne törjük be a kopoltyúfedelét, ne nyúljunk a kopoltyúi közé, és legfőképp ne tegyük le kövekre, mert összeveri magát, jut eszembe, és ne a zsinórral emeljük be, mert az aztán végképp nem kíméletes és szétszaggatja a halak száját. Aki nem mer hozzányúlni, mert fél a horgoktól, az akassza ki a vízben belőle a csalit fogóval vagy kezdjen el sakkozni, mert nem neki való ez a sport. A merítő összeszaggatja a halak uszonyait, egyáltalán nem sportszerű, de törvényes, sőt... Ha visszaeresztjük a halat, akkor bánjunk vele úgy, hogy túl is élje! Az Illex 2015-ös újdonsága egy kis pisztrángos matrac, derékszíjra vagy táskára összetekerve csatolva egyáltalán nem zavaró , súlya pedig kb pont a nullával egyenlő és a hal is jobban mutat rajta egy Facebookos fotón, mint sárban vagy a csónakdeszkán, mi több, nem veri össze magát. Jó horgászatot!
u.i:
Konkrét GPS koordinátákkal a következő részben jeletkezem.
Kapcsolódó írások:
- Vass Csaba:
Hogyan fogjunk télen balint?
