Május elején, a balin tilalmi időszaka után, az addigi elveimmel felhagyva – miszerint minimum 8-9 centis csalikat használok erre a fajra –, vásároltam néhány új típusú 3,5-7 centi közötti karcsú csekély merülésű, esetenként lebegő wobblert, apró crankbaitet.
Az első pár horgászat során kiderült, hogy az ilyen wobblerek fogósságához kétség sem fér, de... A jó erőben lévő, általában brutális kapással jelentkező dunai balinok támadásait a horgaik gyengén viselték, gyakran előfordult, még a laza fék ellenére is, hogy kihajlottak. Nem gondolom, hogy ez a gyártó hibája lenne, a tervezők nem számoltak olyannal, hogy valaki sodrásból, 18-as fonottal tépi az akár több kilós halakat. Vékonyabb monofil zsinórral horgászva, például egy kisebb folyón, holtágon, domolykózás, pisztrángozás, sügérezés közben nem érik ilyen extrém erőhatások a vékony anyagból készült aprócska horgokat. A másik dolog, ami miatt gyanítom, hogy elment néhány jobb balinom az, hogy a kisméretű horogöblök nem fogtak elég húst. Emellett az sem tetszett igazán, hogy ezeket a pár centis, a ceruzánál alig vastagabb wobblereket könny(ebb)en torokra szívják a darabosabb ragadozók, és komoly meló kibogarászni onnan, főleg, ha mindkét horog akad.
Ez nem tesz jót a halnak se, mivel sokkal több időt kell eltöltenie a megszokott közegén kívül, és a horgász kezére is veszélyes lehet az egyik, már szabadon fityegő horog. Keresnem kellett valamilyen megoldást . Mindig csinálom magamnak a problémát... Ezeket a műhalakat gyárilag egészen kicsi, vékony húsú hármas horgokkal szerelik, ami nem csoda, hiszen kialakításuknál fogva egyszerűen nem bírnak el nagyobb, vastagabb horgokat. Egy (illetve kettő) vastagabb horoggal a wobblerek súlya nőne, a mozgásuk jelentősen „elbutulna”, tehát a legfontosabb tulajdonságaikat veszítenék el csalijaink, így az erősebb horgok szóba se jöhettek. Ekkor kezdett el motoszkálni a fejemben, hogy ki kéne próbálni egyágúval. Amúgy sem állnak távol tőlem a szimpla horoggal szerelt készségek, mint például a különféle rigek, a drop shot, de említhetem a kisebb-nagyobb gumihalakat is. Ha ezeknél rendesen akad az egyágú horog, a wobblereknél is működnie kell. Ez volt az elmélet… Na igen, csakhogy sima pontyozó horgot nem tudok feltenni a karikára, ezért keresnem kellett egy kifejezetten műcsalikra való típust. Szerencsémre nem kellett sokáig kutatni, elég volt betérnem a Népszínház utcai horgászboltba, a wobbleres falon a csalik alatt szinte azonnal megtaláltam, amit kerestem. Bár kétféle gyártó, két egymástól teljesen eltérő típusai függtek a tüskéken, az egyikről az első ránézésre tudtam, hogy megfelelő lesz. Ez pedig a neves japán gyártó, a Gamakatsu LS-3423F típusjelű horga.
Igaz, csak egy méretben (2-es) volt épp, de az eladó biztosított róla, hogy hamarosan lesz belőle többféle méret. Kicsit vacilláltam ugyan, hogy vigyek-e az elsőre a kis hármas horgokhoz képest hatalmasnak tűnő kampókból, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, mivel az ára sem volt vészes. A vásárlást követően egészen addig nem foglalkoztam a témával, míg Hernyák Aurél barátommal nem szerveztünk egy közös, délutáni balinozást. Érkezésünk után, ott a parton végeztem el a cserét, némi bosszankodás közepette, mivel speckó fogó nélkül eléggé macerás volt az apró kulcskarikát nyitni, forgatni. Mintegy 10-15 perc (ekkor Aurél már horgászott, és oda is szólt, hogy mit szüttyögök annyit) szöszmötölés után elkészült a „nagy mű”.
A horogcserénél arra kell ügyelni, hogy a hasi horog hegye a wobblerhez képest lefelé nézzen, a hátsó pedig felfelé. Elsőre meglehetősen szokatlanul mutatott a Baby Minnow-om, de gondoltam, sebaj, ha meg lesz az első kapás, már okosabb leszek. Mielőtt az elsőt dobtam volna, belógattam a lábam elé a wobit, kíváncsi voltam hogyan viselkedik az új kampókkal. Az egyensúlya tökéletes maradt, a lebegő (valójában nagyon lassan süllyedő) mivoltát sem vesztette el. Eddig remek, gondoltam, és már dobtam is. Az elsőt nem erőltettem meg, bevontatás közben figyeltem, hogy viselkedik az eddigiekhez képest. Mivel a wobblereket szinte soha nem tekerem, hanem apró, folyamatos rántásokkal (twichelve) vezetem, ezért érdekelt, módosul-e valamelyest a csali jobbra-balra való kitörése. Szemmel látható változást nem tapasztalva a következő dobásba valamivel nagyobb energiát fektetve, éles bevetésre küldtem a 3,5 grammos, 6 centis csalit. Szinte hihetetlen volt, de talán 10 perc sem telt el az első kapásig, ami az idei legnagyobb balinom volt a maga (faroktőig) 58 centijével.
Megnézve az akadást tökéletes volt, az egyágú horog remekül ült a hal felső állkapcsának a közepébe.
A horogszabadítás pofon egyszerűen és gyorsan történt, mivel a nagy, egyágú horgot könnyebben, stabilabban meg tudtam fogni. Mérés és néhány fotó után úszhatott is tovább. Az elkövetkező másfél-két órában még két balint fogtam, egy serdülőt, és egy átlagosnak mondhatót, de mindkettő tökéletesen, valahol a szájuk szélén akadt, a kis öblű hármas horgokhoz képest sokkal több húst fogva, stabilan tartva a halat.
Azóta szinte az összes kisméretű wobbleremen lecseréltem a horgokat. Jó néhány horgászat, és több tucat balin után kijelenthetem, hogy tökéletesen működik az „egyágúsítás”. Igen ám – gondolhatja az olvasó –, de mi a helyzet a keményebb, csontosabb szájú halakkal, mint például a süllő vagy a csuka? Vajon azoknál is működik? Mivel igen ritkán horgászom kifejezetten süllőre, akkor is leginkább gumival, ezért megkérdeztem Panyi Bence barátomat – aki nem csak kiváló horgász, hanem ügyes fotós is –, kipróbálná-e, hogy működik a csontos szájú fejrázógépeknél az egyágú mutatvány? Emlékszem, többször panaszkodott, hogy több nagyobb testű hala meglépett a kihajló, egy-egy alkalommal el is pattanó horog miatt. Korábban már beszéltem neki az egyágú horgos megoldásról, ezért rákérdeztem, volna e kedve kipróbálni, úgymond egyszemélyes kontroll csoport szerepet szántam neki. Azonnal igent mondott. Adtam neki pár darab, különböző méretű horgot, elvégezte a cserét, és azonnal ment is a „küldetésre”. Már az első próbálkozása sikerrel zárult, bár csak egy kisebb süllő dőlt be műhalnak.
Megkértem, hogy néhány horgászat után írja le a véleményét, tapasztalatait: „Eddig harcsa kivételével minden ragadozó halat fogtam már egyes horoggal, és eddig minden megakasztott halam ki is jött velük. Háromcentistől egészen 14 centis műcsali méretig próbálgattam ezeket a horgokat – természetesen az adott wobihoz illő méretben – és eddig csak pozitív tapasztalataim vannak velük. Bár véleményem szerint elsősorban az apró műcsaliknál van igazán nagy jelentőségük, mivel a nagyobb testű minőségi wobblereknél általában a hármashorog is megfelelő erősségű. Viszont kis- és nagy csaliknál egyaránt előnyünkre válik, ha könnyebb kiszabadítani a hal szájából, (ráadásul a halat sem szurkáljuk össze annyira), a dobozban az egyes horgok kevésbé gubancolódnak, mint a hármas horgok és dobások során nem verik össze a műcsalit.” Még néhány, Bence által fogott hal:
Összegezve a tapasztalatokat, számos előnyt tudok felsorolni, ami a csere mellett szól:
- Stabilan, sok húst, csontot fogva akadnak.
- Amióta egyágú horoggal szerelem a wobblereim, minden megakasztott halam kijön. Azóta az sem fordult elő, hogy mélyen, a torkában akadt volna a csali, minden akadás szájszéli volt. Gyanítom, ennek oka az lehet, hogy a bevágásnál a hal szájából kifele csúszó wobbleren, az egy ágú horog ott talál „kapaszkodót”.
- Egyszerűen, könnyedén tudjuk kiakasztani a hal szájából, anélkül, hogy félnünk kéne a szabadon fityegő másik horog miatt.
- A szabadon lévő horog nem akad vissza a halba (szemébe, fejébe stb.).
- A kisebb, puha szájú halakat (domolykó, jász, csapó sügér) is jobban kíméli, elkerülhető, hogy a hármas horog „összevarrja” a szájukat.
- A dobozban nem karcolják össze a horgok a wobblerek festését, emellett össze sem akadnak (legalábbis nem annyira, mint a hármas horgokkal).
- A vízben nehezebben akadnak el, amit sikerült – esetleg csónakból, csurgás közben -–beakasztani, az is leginkább abból adódott, hogy a zsinór vagy a wobbler szorult a kövek közé, esetleg a faágra tekeredett a zsinór. Egyébként a nagyobb horogöböl miatt a vékonyabb ágakról egyszerűen lecsúsznak, a vastagabbakba horgok alakja és a csalin való elhelyezkedésük miatt pedig igen nehezen akadnak bele.
Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki. A halaknak és a horgásznak is is jobb.
