Horgász akciók 920

Domolykóhorgászat a Dunán

Ha valaki esetleg még nem próbálta, az nem is sejti mekkora élmény domolykóra pergetni. Keményen vág oda a csalinak és jól tartja magát a horgon is. Kapása szinte összetéveszthetetlen a többi haléval, olyannyira vehemens.

Régóta járom már a hazai Dunát csónakkal és pergetek mindenre, ami szóba jöhet, de különösen nagy élményt nyújt – mérete ellenére is -, a domolykó horgászata. A felszerelést nem misztifikálom túl, ugyan azzal cájggal horgászom rá, mint a balinokra, egy négy-tizennyolcas Mag Próval, tizestizenkettes fonott zsinórral, és egy duci, négy és fél centis crankbait woblerrel. Halaim zömében jó erőben lévő harmincöt-negyven centi körüli példányok, de ritkábban akad nagyobb, negyven feletti is.

Tavalyi, talán legjobb domis pecája egy nagyon komoly front előtt történt. Napközben különösen jól evett a hal, már fogtam süllőt, balint, és csukát is aznap, mikor feltámadt az északi szél, amit be kell valljam, egy komplett felszerelt botom bánta - menet közben kifordított hajómból a szél. Ahogy erősödött a légmozgás, és fodrozta a Duna vizét, elvonultam egy szélárnyékos oldalba, ahol egy kiterjedt zátonyra horgonyoztam rá. Biztos vagyok benne, hogy nem mondok azzal sok mindenkinek újat, hogy frontbetörés előtt eszik a hal, de arra, ami akkor történt magam sem számítottam. Közepes tempóban tekertem a kis csalit, majd az első dobásomba azonnal beleütött keményen valami. Gyanús volt, hogy domolykó, de nem láttam a halat. Következőre valamivel lassabban vontattam be a csörgős csalit, néha csak a sodrás mozgatta, oldalazva a meder közepe felé, majd egy óriási rántással beköszönt, és megakadt első halam. Nagyon jól küzdött, egy darabig nem is pumpáltam, kidolgozta magát a felszín alatt, majd magamhoz édesgettem. Nagyon szép darabot, sikerült csípni, jó negyvenes hal lehetett és ráadásul iszonyatosan vastag is.

Csupa erő, még fárasztás után is úgy izeg-mozog a kézben, hogy sokan inkább a vízben kifordítják belőle a horgot, mert gyorsan összekapcsoz minket is. Mindig azt mondom, ha ilyen jól kezdődik, és általában így is van, akkor utána nem lesz semmi. Első dobás kapás, sosem jelent jót. De akkor nem így volt, a harmadik, part mellől indított csalim sem maradt érintetlen, ahogy a zátony oldalába ért, azonnal megtépte kezemben a botom a következő agresszív domi. Először a partnak indult, majd ez is egyhelyben pumpált, s a felszínre tört. Szép burványokat nyomott, féltem, nehogy kipattanjon a horog, de megtörtént. Csak úgy lelépett, pedig maradhatott volna még kicsit, ha már úgyis megszúrta a horog, garantáltam volna a szabadságát.

Negyedik dobásra, megint halam akad, egy kis lurkó, olyan harminc centis lehet, még brekegett is egy sort nekem, miután bevettem, majd odapottyantott a csónak szélére és angolosan távozott. Még jó, hogy a horgot nem rántotta előtte bele az ujjamba, nem örültem volna neki egyáltalán, bár ugye ki örül az ilyennek – nyilván a halak sem azért vágnak oda a csalinak, hogy jól megbökje valami a szájukat. Ötödik dobásra, két kapásom is érkezik, az első nem akadt, de nagyjából két méter után máris ott a következő (vagy ugyanaz?) szájpiercinges domi. Ez is jól pumpált, éreztem, szebb halacska lesz. Ebből azonnal kiakasztottam a horgot, ahogy nyakon ragadtam. Ráteszem a centire, harmincöt. Nem rossz! Jöhet a következő! Üres dobás, nem is értem, annyira elkényeztettek indulásra. Cserélgettem a csalikat, de semmi nem hozott eredményt, azaz amivel az Ipolyon fogtam korábban több szép fejest is, arra volt egy kapásom, de más semmi. Tudtam, hogy népes tábor ácsorgott a fenéken, csak berezeltek, hogy kikaptam pár komájukat mellőlük, ezért pihentettem picit a helyet. Felkötöttem egy ezüstös színű változatot – korábban egy sárgás-lilával dobáltam -, és hosszú dobásokkal a zátony alját kezdtem szántani balin reményében. Nem váratott magára sokáig az első ha, ami egyben az utolsó balin is volt, de legalább vagy két kilós. Úgy negyedik dobásra elmarta a kis Crankstert, és vágtatott vele lefelé – de jó peca volt. Miután kellőképpen kifárasztottam és átvezettem a zátony húzós vizén, kattintottam róla pár fotót, s szélnek eresztettem. Picit tartani kellett a farok tövénél, még észhez tért, de legalább jól arcon fröcskölt hálából, de így biztos voltam benne, hogy túlélte a kalandot. Sajnos a következő dobások eredmény nélkül maradtak, így kis pihenő után újra a part felé céloztam, domolykó reményében. Pár dobást követően beigazolódott feltevésem, újabb fejes ficánkolt a horgon, majd jó öt percre rá fogtam még egyet, aztán csend lett.

Kínomban a meder felé kezdtem dobálni, onnét eresztettem rá a zátony belső törésére csalim, hátha. És igen, az első bevontatásba belevert egy jobb hal, karikába is vágta botom a húzós vízben. Sejtettem, hogy domolykó lesz, azaz bíztam benne. Jól tartotta magát, mélyeket pumpált, de felszerelésem bőven bírta a terhelést, s mikor gyengült ereje magamhoz húztam. Testes domi, bár nem érte el a negyven centit, mégis méreteit meghazudtolóan küzdött, természetesen az erős sodrás is segítségére volt.

A belső törésen több kapás nem érkezett, értelmét sem láttam, hogy tovább erőltessem, hisz igencsak kihorgásztam magam. Hazafelé vettem az irányt, majd az erős északi szél megszabadított néhány felszerelésemtől, de ez sem tudta beárnyékolni napom. Jó peca volt.

 

Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Gator bakancs 1200

hirdetés