Aragónia, a csapó sügerek Mekkája

Néhány nap parti botorkálás után Lacinak végre sikerült szerezni egy valamirevaló csónakot, a szállásadó két járgánya ugyanis katasztrofális állapotban volt. Vártuk a reggeli pecát, mint gyerek a karácsonyt, de a csónak tulaja csak következő nap jött. Már hajnalban éreztem, nem lesz egy leányálom a peca, ugyanis a megszokottól eltérően, már korán erős szél fújt.

A csónak, stílusosan ha már egy napot késett,cseh sofőrrel érkezett. Jó nagy hodály volt, vagy nyolc méter hosszú és több mint két méter széles. Motorban sem szerénykedtek, száztizenöt lovas erőgép hajtotta a testet. Mondanom sem kell, kényelmesen elfértünk, néha még keresgélni is kellett a cuccunkat, pedig az csak két botból, és pár doboz műcsaliból állt. Már az első öt percben kiderült, hogy sofőrünk angolul nem tud még annyit sem, mint én, úgyhogy a köztünk lévő kommunikáció kimerült mosolygásban és mutogatásban. Igaz, ez nem zavart, amúgy sem kultiválom, ha peca közben megy a duma.

Rövid száguldást követően egy hatalmas öbölben álltunk meg, mindenütt száraz bokrok, kisebb fák álltak ki a vízből. A víz még elég „tört” volt, de nem annyira, mint a bázis környékén, ott kávénál is rosszabbnak tűnt. Ez a tuti süllős pálya, mutogatta a srác. De azon kívül, hogy szép pontyok ugráltak mindenütt, nem volt egy kapásunk sem. Jó félóra múltán elszáguldottunk a helyről, és egy pici öblöcske sarkantyúján kötöttünk ki. Megnéztem a radart, ami hatalmas mélységet mutatott alattunk, folyamatos eséssel. Annyira nem hittem benne, de Laci halat ütött öt percen belül, ami bár leakadt, azért kellőképpen felturbózott. Nagyméretű gumihalat dobált, amire több rávágás is volt, olykor egy bevontatás alkalmával három is. Ez nem süllő! – mondtuk szinte egyszerre. Én jóval kisebb gumit hajigáltam, mert azt javasolták. Persze Laci homlokegyenest mást kötött mindig fel, mint amit általában tanácsoltak nekünk, és mindig bejött neki. Végül az első halat nekem sikerült megakasztani annak ellenére, hogy jóval kevesebb kapásom volt.Nagyon meglepődtünk méretei láttán, bár már találkoztamettől jóval nagyobbal egyszer, mikor a Téli-kikötőben tetten értük a kotróhajós csapatot két nyakzó hálóval. Az egyik hálóban olyan halvány, de óriási sügér volt, hogy percekig le sem tudtam venni róla a szemem. Kár, hogy azt nem horoggal fogták. Visszagondolva a tolvajok halára, annak a fele lehetett első ebrós sügerem, mégis hosszasan csodáltuk.

Aztán Laci végre megint akasztott, majd ki is emelt egy hatalmas csapót. Ráfért a lemaradások után. Lőttünk a haláról pár képet, majd később kizárólag csak a nagyokról, olyan jó peca volt. A sok kapás láttán felbuzdulva magam is nagyobb gumihalra váltottam, s máris jöttek a rávágások. A cseh srác pedig folyton ismételgette, hogy family-ókuny, family-ókuny.

Sorra fogtuk a halakat, amelyek között természetesen néhány kisebb is,de az igazat megvallva az itthoni átlaghoz képest mind tekintélyesnek volt mondható. A második nagy sügeret Laci tartotta lencsém elé, majd én is fogtam egyet újra. Mikor alábbhagyott lendületük, vertikális wobblerre váltottam, de hozzá se szagoltak. Ekkor a vezetőnk elővett egy pici, négycentis pilkert, és azt rángatta hirtelen mozdulatokkal a talaj felett. Fogott is párat, de inkább a kisebbeket, majd adott két darabot nekünk is, de mi inkább a gumihalaknálmaradtunk. Ami a technikát illeti, az emelem-süllyesztem vált be, nem véletlen emelgette vezetőnk a pilkert is fel-le. Persze a kapás mindig a süllyedő fázisban volt.


 

Miután úgy éreztük, hogy lehorgásztuk a pályát, újabb helyekre macskáztunk be, bár volt, ahonnét elfújt minket a szél. Továbbra is a süllőket kerestük, de eredménytelenül. Bár utólag belegondolva sokkal jobban jártunk, süllőt itthon is tudok fogni, igaz sügeret is, csak azok játékhal méretűek. Jó pár helyen túl voltunk már, mikor egy mesésen szélcsendes öbölhöz értünk. Kezdtem úgy érezni magam, mintha tényleg a mediterrán, napsütötte Spanyolországban lettem volna. Bár a víz elég áttetsző volt, halat nem találtunk. Már lassan tötyögtünk kifelé, mikor Laci menetközben akasztott egy pazar sügeret. Naivan azt hittem, hogy körülötte lesz még ötven, de nem volt. Egy sem. Legalábbis nem tudtunk többet fogni.

Keresgéltünk tovább. Egy iszonyat mély katlanban álltunk meg, ahol megint csak szélcsendben találtuk magunka. Vízközt mutatott halakat a radar, ami a gájd szerint feltehetőleg süllő volt, de semazt, sem csaptót nem fogtunk, de még fekát sem, pedig annyira feketesügeres pálya volt. Nem sokat időztünk egy-egy helyen, hatékonyan körbejártunk sok-sok folyamkilométert, viszon igen kevés helyen jutottunk kapásig. A nap szépen eltelt, elfogytak a szendvicseink is, s délután elindultunk visszafelé.

Komoly csónakok húztak el mellettünk, kiderült, hogy azok is csehek, mint a gájd, és hogy semmit sem fogtak. Nem sokkal később beálltunk egy kanyar belső ívének szaggatott partjához, és ismét fogtunk pár halat, sőt szép rablásokat is láttunk, de a szél annyira eltolta a csónakot, hogy kétszer kellett újra beállni. Rengeteg kapásunk volt, egy előttünk elterülő lapos part szélének töréséről jöttek a halak. Több csapó után áttettem a helyi csodát, egy twinyó féle valamit, amire itt mindenki esküszik, és láss csodát, azonnal komoly halat akasztottam. Nagyon keményen küzdött, többször a csónak alá tört, kezdtem is furcsállani mi a frászt csinál a hal, mikor hirtelen megindult felfelé, és váratlanul egy másfeles forma feka röpült a levegőbe. A hal balra, a csalim pedig jobbra folytatta útját a levegőben. Kiabáltunk Lacival mindenféle kedves üzeneteket utána, de már rég messze járhatott – tán nem is hallotta… A cseh gájd pedig csak lesett, mi bajunk van. Habzó szájjal magyaráztam neki, hogy feka volt, ő pedig csodálkozott, mert azt errefelé csak minden szökő évben látni. Persze több nem jött, pedig komplett csaliarzenálommal megszórta a vizet. Végül visszaváltottam standard gumihalra, és fogtam még egy csodaszép csapót, talán az aznapi legszebbet. Mérni egy halat sem mértünk, így sajnos nem tudom mekkora volt valaha fogott legnagyobb csapó sügerem, de valahogy nem is bántam, majd fogok még nagyobbat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés