Horgászmagazin
Ki ne szeretne nagy süllőt fogni? Mindenki, ebben biztos vagyok. Mégis keveseknek adatik meg, azoknak is ritkán, ráadásul több olyan horgász kolléga van, akiknek a mai napig várat magára a rekordlistás példány, pedig rengeteget horgásznak a Dunán. Ezzel és az előző írással szeretném közelebb hozni a fogás élményét azoknak, akik hozzám hasonlóan úgy gondolják, van mit tapasztalni, tanulni a dunai süllőpergetés terén.
Sokakat érdekel a legyező horgászat, de valami oknál fogva sokan mégsem mernek közelebbről megismerkedni vele. Pedig ha tudnák, hogy milyen élményekről maradnak le, biztosan másként döntenének.
Nagyon szeretek finomszerelékes módszerekkel horgászni, szinte az összes „műfajban” igyekszem elmélyülni, de a legkedvesebb módszer mindmáig, a matchbottal történő horgászat maradt. Az elmúlt évben kicsit hanyagoltam kedvenc matchbotjaimat, mert más területen volt bepótolni valóm, így kifejezetten örültem, amikor Ricsi barátom egy késő őszi, matchbotos dévérezésre invitált.
Azokért a pöttyökért, amelyek számomra oly kedvesek, néha igen sokat kell gyalogolni gyors folyású hegyi vizekben. No, ezt persze nem panaszként rovom fel, hiszen minden egyes vízparton eltöltött perc, amíg azokat a halakat keresem, amelyek pikkelyes testét pöttyök borítják – boldogság. Azok a pillanatok, percek, amíg kezemben tartva gyönyörködhetek ezekben a csodás teremtményekben, feledtetnek minden kudarcot. Főleg azok pillanatok kárpótolnak igazán, amikor olyan hallal hoz össze a sors, amelyre egész évben, vagy netán évek óta vár az ember.
Először 1996 nyarán drop shotoztam a Rio Ebrón süllőre és fekete sügérre, csak akkor még nem így szereltünk és nem volt még közismert neve sem a módszernek. Német horgászoktól lestem el a főzsinórra, az ólom fölé rögzített horog trükkjét, s alkalmaztam is sikeresen. Már akkor is leginkább az akadók lassú meghorgászása volt a cél kifejezetten műcsalival.
Mielőtt temérdek nimfával bombázni kezdenénk a halakat, mindenképpen érdemes megtudakolni, hogy a helyi vízkezelő lelki békéjét nem zavarja-e… Rendesebb vizeken a klasszikus, többhorgos cseh nimfázás szívből gyűlölt módszer, a szabályok szigorúan tiltják.
A bojlizást körüllengő misztikus hangulat egyik összetevője: a szerelékes doboz. Egy László napi rendezvényen egy Nagy-Dunán edződött, tömegközlekedéssel utazó, régi vágású, vándorhorgász ismerősöm tette fel Laci barátomnak a kérdést: „Miért tudunk mi egy szatyorral megoldani mindent, nektek pedig „bojlis paplan”, „bojlis párna”, meg mindenféle felesleges felszerelés kell ezrével? A méregdrága rod pod és szintén méregdrága a horgászbot hozzávaló orsóval pedig végképp érthetetlen.” Barátom szokásos csípős válasza sem váratott magára: „Mi nem vagyunk olyan ügyesek, mint ti, akik mindig fognak halat. Azzal is beérjük kapástalan időben, hogy nézegetjük és dicsérgetjük felszerelésünket.”
A legtöbb horgász életében – előbb vagy utóbb – elérkezik az a pont, amikor elkezd rekord méretű halakra horgászni. Ha valaki ezen belül is a nagy csukák felkutatására adja a fejét, és mindezt pergető felszereléssel teszi, sok jóra ne számítson. Tapasztalataim szerint, nincs hálátlanabb jószág, mint a kapitális csuka. Ez irányú vélekedésemet e kiváló ragadozó óriás példányai habitusának sajátosságain és „vadászatán” keresztül szeretném megvilágítani.
hirdetés
Talán sokan egyetértenek velem abban, hogy a dunai süllőpergetés nem a leghálásabb módja a halfogásnak. Pályafutásom a kilencvenes évek elején indult, persze partról, de aztán hamar rájöttem, hogy igencsak korlátozottak lehetőségeim, ami egy csónak, és egy motor beszerzését eredményezte. Csóró diákként szűkös anyagikkal Sebők Zolival – együtt kezdtük annak idején, de neki volt esze, időben abbahagyta –, a csónakra valót még csak-csak összedobtuk. De kellett egy motor is. Azt akkori edzőm, Kocsis Tamás ajándékozta nekünk. Méghozzá nem is akármit, egy ötös, kétütemű Yamahát…
Nem túlzás azt állítani, hogy Erdei Attila, a Maros-Mix csapat versenyzője másodvirágzását éli. Negyed évszázados versenyzői pályafutása alatt sikeres éveket tudhat maga mögött, de a feederes szakág előretörésével újabb energiákat mozgósított, és élesebb, mint valaha. A sikerekről, a feederes szakág jövőjéről, és egy kicsit a privát életéről is faggattuk a világbajnokot.
