A Tongariro nemzeti park és a rajta átmenő ugyanilyen nevű folyó sokszor nem egyszerű pálya, és nem csak azért, mert szezonban tele van orkkal (amúgy tényleg itt forgatták a Gyűrűk ura-filmek Mordorban játszódó jeleneteit).
Állítólag ez itt a világ egyik legjobb pisztrángos vize. Szezonban a párszáz fős Turangi falu az tízszeresére duzzad az ide látogató horgászturistáktól és nem ritka az olyan látvány, hogy ötméretenként állnak a horgászok térdig a vízben, egy-egy jobb helyen (a falun átmenő főút hídja alatti gázlő például ilyen).
Ezek alapján azt gondolná az ember, hogy több itt a hal, mint a víz. A fenét.
A Tongariro a környék legnagyobb folyója, ennek megfelelően szép számban élnek benne egész évben itt tanyázó (rezidens) halak. A fő attrakció azonban nem ez, hanem a több száz méter mély Taupo-tó, amibe a folyó torkollik. Becslések szerint a tóban több százezer pisztráng él és nagyon gyorsan nőnek. Ezek a halak ívásidőben megindulnak felfelé a Tongariro felsőbb folyása felé, ilyenkor jön el a pisztrángkánaán.
Ha sikeresen akarunk horgászni ezekre a halakra, jó, ha tisztában vagyunk néhány extra információval - szerencsére az ide látogató turisták nem mindig vannak képben, így csak horgászgatnak, de halat nem fognak.
A tóban élő pisztrángoknak a patak teljesen idegen környezet. A tóban rákokon és apróhalon nevelkednek (ezért is nőnek gyorsan és nagyra), de a patakban ezeket a táplálékokat nem találják meg. A legjobb csalinak a globugon (ikrát utánzó nimfa) kívül a bolharák-imitációk bizonyultak.
A pisztrángok csak nagyobb esőzések után indulnak el a tóból felfelé, a folyóba. Ilyenkor 20-as, 30-as (néha 50-es, 100-as) csoportokban úsznak fel a torkolaton, majd ezek a csoportok szépen szétszélednek, felaprózódnak. Míg a torkolathoz közeli szakaszon a meder közepén érdemes horgászni, néhány kilométerrel feljebb már érdemes a kicsi mellékágakban bogarászni, mert itt már a vándorlásban megállapodott halak lapulnak, és könnyebb is őket kiszúrni. Ha következetesen ezeket a helyeket erőltetjük, máris nagyobb esélyünk van megcsípni néhány szép példányt.
Nem könnyű terep Mordor, naponta csak néhány halat sikerült fognom, és bevallom őszintén, nem is sikerült teljesen ráéreznem a Tongariro folyóra az alatt az egy hét alatt, amit itt töltöttünk. Na, ezért is fogunk még egy párszor visszajönni!
Kapcsolódó írások:
- Jurinovics Richárd:
Új-Zélandi kalandok - Kaikoura, ahol az óceán, a hegyek és a halak összeérnek - Jurinovics Richárd:
Új-Zélandi kalandok - Kannibál pisztrángok - Jurinovics Richárd:
Új-Zélandi kalandok - A nagy barna keresése - Jurinovics Richárd:
Új-Zélandi kalandok - Ausztrál lazacozás - Jurinovics Richárd:
Új-Zélandi kalandok - Nyomás a pisztrángok után - Jurinovics Richárd:
Új-Zélandi kalandok - Horgászat fejjel lefelé
