Külföldi horgászat
Négy hónap. Talán öt is. Ennyi telt el anélkül, hogy sikerült volna akár egyetlen pisztrángot is közelebbről szemügyre vennem. "A világ egyik legjobb pisztrángos vizének a partján állsz. A legutóbbi, 2009-es kutatáskor több, mint ezer pisztrángot számoltunk össze a patak egyetlen kilométerén." - hirdette a tábla a néhány méter széles vizecske mellett. Eszembe jutottak az otthoni pisztrángozások, sőt az első műlegyes halam is, egy igazi vadvízi erdélyi sebes, közel húsz év távlatából. Ilyen béna nem lehetek - gondoltam, és sértődötten a földre köptem.
Be kell vallanom valamit. Egy ideje Új-Zélandon élek. A közhiedelemmel ellentétben itt sincs pisztrángból az a bizonyos kerítés, a sikerért ugyanúgy, mint otthon, meg kell küzdeni. Talán még keményebben is. Az itteni horgászlehetőségek gyökeresen eltérnek a Magyarországon (sőt, Európában) megszokottaktól, így a most induló sorozatomban igyekszem bemutatni az utat, amit a világ ezen eldugott pontján horgászként bejárok.
Az éjszaka gyorsan eltelt, kissé el is aludtunk. Jó fél órával tovább szunyáltunk, mint azt szerettük volna. Gyorsan összeszedtük magunkat. Horgászcuccok, kaja, víz bedobálva az autóba és nyomás. A srácok mindenképp vissza szerettek volna menni arra a szakaszra, ahol előző este abbahagytuk, én azonban egy új pályát szemeltem ki. Nem sikerült meggyőznöm őket, hogy ott dobáljanak ők is, és a fordítottja sem sikerült, nem tudtak elcsalni magukkal, így egyedül maradtam a Dunajeccel.
2012. októberében a magyar csónakos pergető válogatott is szerepelt az Ukrajnában, a Dnyeper folyón megrendezett soros világbajnokságon. Magam, mint a szakág szövetségi kapitánya vettem részt a versenyen. Számtalan külföldi vízen volt már szerencsém horgászni, s ezek között szerepelt a nagy keleti folyók közül a Volga és az Ili is, és reméltem, hogy a Dnyeperen lehet hasznosítani valamit abból, amit korábban ezeken a vizeken tapasztaltam.
Derékig gázoltam a kristálytiszta, rohanó vízben. Hosszú dobásokra törekedtem és próbáltam láthatatlan maradni, ami nem volt egyszerű feladat az erős napsütés és a hihetetlenül tiszta vizű Dunajec miatt. Finoman kopogtattam nimfáimmal az aljzaton, néha egy-egy növényszál is rácsimpaszkodott valamelyik csalimra, de tudtam, hogy kitartásom meghozza az eredményt, hisz sikerült már pár szép halat kicsalogatnom a kövek takarásából. Aztán egy finom kis koppanás jelezte, hogy érdeklődik valaki. A bevágásba belegörnyedt a spiccem, a hal meg egyre gyorsuló, és erőteljes tempóban a túlpart irányába tartott. – Nagy, nagyon nagy! – mondtam társamnak, aki rám, majd görnyedő botomra pillantott. Ebben a pillanatban a túlpart közelében szétrepültek az apró halak, és egy hatalmas, sárgás pisztrángtest emelkedett a levegőbe.
