Idén a WalterLand Team versenyzői a szokottnál is többet horgásztak folyóvízen, hiszen több nagy hazai és nemzetközi versenyt is rohanó folyón rendeznek 2014-ben. Csillag Laci szerint ez az egyik legösszetettebb és legnehezebb ráadásul legélvezetesebb finomszerelékes módszer, így egyszerűen nem lehet eleget gyakorolni. A Duna fővárosi szakaszának egyes részei erre kiválóan megfelelnek, mert áramlási viszonyai és halfaunája is igen változatos, jól fogható a márna és a paduc, de a dévér mellett jelen van a szilvaorrú keszeg is, amelyek tipikus folyóvízi halak, a maguk sajátos viselkedésével.
A helyszín tehát ideális a gyakorlásra és felkészülésre, amelyet Laci igyekszik is kihasználni, ugyanakkor a WalterLand is segíti a versenyzőit a minél sikeresebb szereplésben. Most például igyekszik a legmegfelelőbb úszókat biztosítani a speciális folyóvízi körülményekhez igazítva.
- Laci! Miről is van szó, milyenek és miben különböznek ezek az úszók a már ismertektől?
- Nagyon sok lapos és gömbúszó van a piacon, és persze sok jó is van közöttük, amelyek eredményesen használhatók. Aztán, hogy ezek közül kinek melyik a szimpatikus, ki melyiket érzi tökéletesnek, azt az egyéni ízlésen túl, leginkább apróságok döntik el. Mi most ezekre a nem is olyan lényegtelen apróságokra figyeltünk oda, és amikor egy- egy lapos és gömbúszó-sort beemeltünk a Serie Walter termékek közé, ezeket igazítottuk úgy, hogy a már ismert és bevált Exner úszók még jobban működhessenek. A lapos úszónak például rövidebbre vettük a zsinórvezetőjét, hogy visszatartáskor ne húzza ki annyira az úszótestet a vízből, mint korábban. Ugyanennek a típusnak az antennatövét vékony karbon szálból készíttettük el, ami nem volt jellemző ezeknél az úszóknál. Ez a megoldás segíti azt, hogy még kevésbé nyomja a víz, ugyanakkor a legóvatosabb kapások is jobban érzékelhetőek lettek. A tapasztalataink alapján az úszószár és az antenna arányain is finomítottunk, és összességében ugyan nagyon hasonló, mégis más úszó született, amelyik egy kicsit jobb is mint az eddigi modellek.
A gömbúszóknál az szokott a legnagyobb probléma lenni, főleg 10 gr fölött, hogy nem elég hosszú a szára, és emiatt instabillá válik a vezetésnél. Ezért a méretezésnél mi erre is ügyeltünk, amint arra is, hogy a Serie Walter úszóknál az antenna hossza és vastagsága is a legmegfelelőbb méretű legyen. Az utóbbi azért kiemelten fontos, mert ez határozza meg azt, hogy mennyire tudjuk a csalinkat fenék közelben tartani, és áttudjuk-e billenteni az akadókon a szerelékünket. Lényeges az is, hogy a túl vastag antenna érzéketlen lesz a kapásokra, ha meg vékonyabb a kelleténél, túl könnyen merül el a visszatartásnál, vagy egy-egy akadón, ezzel gyakori látszatkapásokat okozva. Fontos kiemelni, hogy ebből a gömbúszóból a teljes sor, vagyis 3 gr-tól 18 gr-ig, belső szálvezetéses megoldással készül, amitől rendkívül strapabíró úszónk lett, és akár évekig is foghatjuk velük a halat.
- Most, hogy némi betekintést kaptunk az úszófejlesztés és készítés rejtelmeinek finomságaiba, érdemes lesz megtudnunk azt is, hogy mivel és hogyan etettél, és csaltad a helyedre a halakat? Mert régóta tudjuk, hogy hiába a legjobban vezetett úszó, kapást csak akkor tudunk kicsikarni, amikor hal is van előttünk.
- Ez pontosan így van, ráadásul folyóvízen még csak nem is spórolhatunk az etetőanyaggal. Úgy terveztem, hogy bő három, de legfeljebb négy órát fogok horgászni, ezért 4 kg etetőanyagot kevertem, amihez adtam még 4 kg földet, pontosabban barna agyagot. Az egészet úgy készítettem elő, hogy először összekevertem és készre nedvesítettem 2-2 kg Sensas Gros Gardons és Sensas Serie Walter Carp Feeder etetőanyagot egy kis üveg bodorkás Attractix aromával, hozzáadtam az átrostált földet, végül vízpermetezővel pontosan beállítottam azt a nedvességét és tapadását, amelyet pontosan jónak gondoltam. Ekkor, de csak is ekkor, még hozzáadtam féltasaknyi Marosmix süllyedő morzsát.
- Ezen a ponton, joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen ezeket az etetőanyagokat választottad, hiszen az egyik bodorkás, a másik meg pontyos?
- A furcsább talán a Carp Feeder lehet, de számomra fontos, hogy ennek a Serie Walter etetőanyagnak nagyok és nehezek a szemcséi, mégis jól tapad. Vagyis nem vonz kishalat, és a fenéken marad. Ezeket a tulajdonságait használtam ki a folyóvízen, jó párost alkotva a szintén tapadós és sötét Gros Gardons etetőanyaggal. Az egyébként sem könnyű etetőanyag további nehezítését, amelyre az erős sodrás miatt nagy szükség volt, most barna agyaggal oldottam meg. Ehhez az etetőanyaghoz már csak az említett nehéz és süllyedő morzsa került. Erre a horgászatra ugyanis a csontit elevenen hoztam, és azt külön, kővel keverve és ragasztva dobtam be az etetésre, hogy a nyüzsgésükkel ne rúgják szét az etetőanyag gombócaimat.
- A bedobott gombócok hangjából ítélve azonban azzal sem volt baj, mert ha lehet, még keményebben szólt, mint az igen nehéz etetőanyag. Ezt azonban ne részletezzük tovább, beszélj inkább a szerelékekről és a gumizásról.
- Három szereléket raktam topszetre, köztük egy 12 gr-os gömbúszóst és egy 15 gr-os lapos úszóst, amelyeket 17-es főzsinóron készítettem el, 15-ös PowerLine előkével és 14-es Gamakatsu 1312 F jelű horoggal. Összeraktam egy igazi nehéz fegyvert is, amihez 30 gr-os lapos úszót választottam, és elővettem hozzá a Continental legerősebb topszetjét is, fekete Daiwa Hydrolastic gumival. Ez eggyel erősebb mint a másik két szerelés szürke gumija, de a 30 gr ezt bőven indokolja, főleg az akasztásnál. Ez a szerelék egyébként minden részletében erősebb volt egy kicsit, mert 19-es volt a főzsinór, és a 12-es horog is vastagabb, pontosan 17-es előkére került. Az egyetlen szakításom nem is ezen volt, hanem az egyik finomabb szereléken, de az a hal brutálisan ment, és csak befelé. Viszont fogtam márnákat és nagyon szép szilvaorrú keszeget, gyönyörű jászokat és paducot is. Jó és hasznos peca volt.
