Éles bevetésen a Balzer Zammataro SnakeSkin Medium Feeder

A MasterPiece SnakeSkin botcsalád Michael Zammataro, a Balzer világhírű feeder specialistájának és csapatának a nevéhez fűződő fejlesztés, amiben egy vadonatúj botépítési koncepciót, a SnakeSkin technológiát járatták csúcsra. A gyártótól kapott leírás szerint a bot az elődeihez képest jóval könnyebb összsúly mellet képest volt megőrizni azok stabilitását és a botok terhelhetősége tovább nőtt.

Ez jól hangzik, de mit jelent a gyakorlatban? A bottesteket magas nyomáson tömörített japán IM-12-es karbonszálakból építik, ez garantálja a bot hihetetlenül könnyű súlyához párosuló tökéletes akcióját. Ezután a blank felszínéről homokfúvással minden mikroszkopikus egyenetlenséget eltávolítanak, majd spirálalakban hozzáillesztik a SnakeSkin bevonatot, ami kombinálva a hálós- és spirális keresztszálszövést, hihetetlen rugalmasságot ad a botnak. A technológia erről a hálós, kígyóbőr-szerű mintázatról kapta a nevét.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szuperkönnyű feederbot hatalmas erőtartalékokkal bír, mégis megőrízte lágy, érzékeny akcióját. Ennek érdekében a toldások is hosszabbak lett a bottagok közt, ezzel is tovább nőtt a terhelés optimális elosztása.

A MasterPiece SnakeSkin feederbotokon az alkatrészek is prémium minőségűek. A titánium SIC gyűrűk és a tetszetős FUJI orsótartó mellett érdemes kiemelni a nyelet is: a felső kétharmada pehelykönnyű portugál parafa, tovább csökkentve az összsúlyt, és csak az alsó egyharmad - amit dobásnál a kezünkbe veszünk - készül gumírozott parafából, így vizes kézzel is garantált a csúszásmentes fogás, emi elengedhetetlen a pontosan kivitelezett dobásokhoz.

Bevetés élesben

Gombás Gáborral, a Balzer teszthorgászával egy nyári délutánon ültünk le, hogy a Zammataro SnakeSkin Medium Feedert éles körülmények közt is kipróbáljuk és megnézzük, hogyan bírja a nyél a halnyálkát. Őszintén szólva, arra nem is számítottunk, hogy a bot valóban meg lesz dolgoztatva és olyan körülmények közt bizonyíthatja erejét, amikre valójában tervezték.



A bányató, aminek a partjára leültünk, tíz méter körüli mélységgel bírt, Gábor a szerelék becsapódása után hosszan számolta a másodperceket. Nyáron ez a körülmény nem feltétlenül könnyíti meg a horgászatot: a fenéken a víz hőmérséklete akár tíz foknál is hűvösebb lehet a felszíni hőmérséklettől. A halak ilyenkor a a felső vízrétegben - néha közvetlenül a felszínen - tartózkodnak, de táplálékot többnyire csak a mélyben találnak, így le-lemerülnek a hidegbe, de nem tartózkodnak lent hosszabb ideig. Emiatt néha nehéz az etetésen tartani őket. A becsapódó kosárból kiázó anyaggal le lehet csalni őket, de nem tartózkodnak lent huzamosabb ideig.

Az első kapásra várni is kellett egy darabig, de lassan sikerült lecsalni a halakat a felszínről. Gábor határozott bevágását követően formás, bő kettes ponty dolgoztatta meg a botot. Szép, töretlen ívben hajlott a pálca, néhány perc alatt a szákba is került az izmos töves, majd néhány gyors fotót követően vissza a vízbe.

Jöttek-mentek az egy-két kilós pontyok, Gábor folyamatosan stopperrel mérte sz időt és ha rövid ideig nem volt kapás, újabb dobással újabb adag etetőanyagot juttatott a vízbe. A kezdeti kapástalan fél óra után folyamatos volt a jövés-menés az etetésen, és a kapások - feltehetően a pontyok számára kényelmetlen fenékközeli hideg víznek - meglehetősen agresszívek voltak.

Az egyik bedobás után jött a meglepetés: a süllyedő szereléket kapta el egy hal félvízen, és rántotta le majdnem a botot a rodpodról. Bevágni sem kellett, csak betartani, és a pálca máris karikába hajlott. Hosszú fárasztás vette kezdetét, a halat jó darabig nem lehetett a felszín közelébe kényszeríteni.

A bot végre tethette azt, amire tervezték. A bottest karikába hajolva átadta a terhelést a spiccről a középrő tagnak, így az szépen fel tudta őrölni a hal erejét, míg a SnakeSkin technológiának is köszönhető rugalmasság remekül korrigálta a hal kirohanásait, hirtelen mozdulatait, így az apró horog nem tudott a hosszúra nyúlt fárasztás alatt sem kilazulni.


Hosszú percek, talán egy negyedóra is eltelt, mire megjelent a hatalmas fekete árny a vízben, de sokáig nem tudtuk még megsaccolni a méretét, mert állandóan a mélybe tört. Az idő és a bot azonban nem neki dolgozott, így újabb hosszú percek után sikerült a merítő közelébe kényszeríteni. Ekkor szembesültünk azzal, hogy bizony ez nem fog egyszerűen beleférni a merítőbe. Néhány sikertelen szákolási kísérlet után - ahányszor meglátta a hatalmas ponty a szákot, felrobbant a víz - sikerült nagy nehezen belehajtani a merítőbe, de kishíján szétrúgta azt.





Gyönyörű, fekete színű ősponty pihegett a matracon, ez bizony nem telepített hal! Ügyeltünk rá, hogy amíg készítünk néhány gyors fotót a visszaengedés előtt, folyamatosan vízzel locsoljuk, hogy ne sérüljün a testét borító nyálkaréteg. Méltóságteljes, lassú csapásokkal úszott vissza a tó közepe irányába.

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

tonoka11
11 hónapja

Annyira azért ne....én bevállaltam egy MasterPiece Michael Zammataro feedert (light) közel 50-rugó, a második horgászatnál letört a spicc, mikor reklamáltam azt mondták pont arra nincs garancia. Amúgy nem rossz bot. Hogy mért volt a törés nem tudom. Azt javasolták a boltban vegyek helyette másik spiccet....

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés