patak címkével megjelölt cikkek

 

Alig két éve, hogy az ultralight pergetés és ezzel egyidőben a patakpeca szerelmese lettem. Temérdek szakirodalmat és beszámolót átolvastam, hogy minél ügyesebb és sikeresebb horgászává váljak az aprócska vízfolyásoknak, de be kellett látnom, ez így nem működik, bizony mindent a magam bőrén kell megtanulnom. Abban bízok, miközben írom ezt az összefoglalót, hogy majd Te, kedves Olvasó, a magad hasznára tudod fordítani a történteket, tanulsz az én hibáimból, sikereimből.

A Tongariro nemzeti park és a rajta átmenő ugyanilyen nevű folyó sokszor nem egyszerű pálya, és nem csak azért, mert szezonban tele van orkkal (amúgy tényleg itt forgatták a Gyűrűk ura-filmek Mordorban játszódó jeleneteit).

A nagyobb, szemre közel méteres hím ingerülten derékba kapja a kisebb, fél méteres szivárványost, lejjebb úszik vele a patakban vagy ötven métert és lerakja, majd sietve visszaúszik sóderzátonyon várakozó ikrása mellé. "Eszem-faszom megáll!" - mondom ki hangosan a fűben hasalva.

Őszi hajnal van, épp csak felkúszott a nap, amikor megállok a kocsival a tehénlegelő szélén. Gyorsan felrángatom a csizmát - a mellény, a szák és a legyezőbot már bekészítve, ugrok is át a kerítésen, mert a mező túloldalán a patak vár, a patakban pisztrángok, a pisztrángok közt meg talán a régóta áhított nagy brownie is. "Aaaaakúúú..ááád!!!!!" - üvöltöm pár perc múlva, amikor a pár méter magas löszös partról sikerül úgy beszakadnom a combig érő jéghideg vízbe, hogy még a fejem is megmerül. Még el sem kezdtem a pecát, de az első nagy barna máris majdnem becsúszott.

Négy hónap. Talán öt is. Ennyi telt el anélkül, hogy sikerült volna akár egyetlen pisztrángot is közelebbről szemügyre vennem. "A világ egyik legjobb pisztrángos vizének a partján állsz. A legutóbbi, 2009-es kutatáskor több, mint ezer pisztrángot számoltunk össze a patak egyetlen kilométerén." - hirdette a tábla a néhány méter széles vizecske mellett. Eszembe jutottak az otthoni pisztrángozások, sőt az első műlegyes halam is, egy igazi vadvízi erdélyi sebes, közel húsz év távlatából. Ilyen béna nem lehetek - gondoltam, és sértődötten a földre köptem.

Romániában számtalan szebbnél szebb hegyvidéki patak, folyó, tó van, amelyek otthont adnak a sebes pisztrángoknak, azaz otthont adnának, ha a legtöbb ilyen jellegű vizet ne ürítették volna ki a lelkes helyi horgászok. A legnagyobb probléma, hogy nem csak a horgászok keze van benne a dologban, hanem az erdészek végzik talán a legnagyobb pusztítást, annak ellenére, hogy ők kellene vigyázzanak a patakok élővilágára. Számtalanszor hallottam, hogy az ívni vonuló nagy pisztrángokat kövekkel dobják halálra, vagy éppen nyáron árammal nulláznak le egy-egy szakaszt a patakokon.

Itt van az ősz! Nem csak hogy itt van, lassan már múlik is, akárcsak a pisztrángszezon. Még így az utolsó, nyárias hangulatot idéző őszi napsugarak hatására felkerestem a gyors vizek lakóit, hogy legyezőbotot ragadjak ellenük. Nem szándékoztam bántani őket, csupán pár fotót szerettem volna készíteni az ősz utolsó legyes pisztrángjairól, vagy akár a pérjeiről. Két alkalommal támadtam meg a folyót, és mindkétszer csak pár óra erejéig, amíg a délutáni fények élvezhetővé tették a kalandot.

A munka ünnepével veszi kezdetét hazánkban a hegyi vizeken a horgászat, ettől az időponttól kezdődően lehet a fenyvesek árnyékában kanyargó patakokban elkezdeni a horgászatot. Mikor elindultam otthonról, még nem volt határozott elképzelésem, hogy hol is fogok kikötni, egyvalami azonban biztos volt, mégpedig az, hogy horgászni fogok. Az sem volt világos, hogy milyen módszerhez nyúlok, legyezés vagy pergetés, de mindegy is volt tulajdonképpen.

Sokakat érdekel a legyező horgászat, de valami oknál fogva sokan mégsem mernek közelebbről megismerkedni vele. Pedig ha tudnák, hogy milyen élményekről maradnak le, biztosan másként döntenének.

Azokért a pöttyökért, amelyek számomra oly kedvesek, néha igen sokat kell gyalogolni gyors folyású hegyi vizekben. No, ezt persze nem panaszként rovom fel, hiszen minden egyes vízparton eltöltött perc, amíg azokat a halakat keresem, amelyek pikkelyes testét pöttyök borítják – boldogság. Azok a pillanatok, percek, amíg kezemben tartva gyönyörködhetek ezekben a csodás teremtményekben, feledtetnek minden kudarcot. Főleg azok pillanatok kárpótolnak igazán, amikor olyan hallal hoz össze a sors, amelyre egész évben, vagy netán évek óta vár az ember.

 

Bár a horgászat tényét napokkal korábban rögzítettük, a cél nem lett, még közelebbről sem meghatározva. Tovább »

…még mindig jobb, mint az utolsók között az első. Sok-sok “Idei első”-poszt átfanyalgása után itt az enyém is. Kevés halszaggal. Fanyalogni tessék. Tovább »

Nincs mese itt a tél. Reggelente fagy van. A fű is fehérlik, és bizony az autót is kapargatni kell. A téli hideg nem csak nekünk okoz változásokat, a vizek lakói is kezdenek másképpen viselkedni. Egyes halfajták szinte teljesen leállnak táplálkozással, míg mások aktívak maradnak ugyan, de a viselkedésük sokat változik. Tovább »

A hosszú hétvégére sajnos egyetlen olyan nap jutott, amikor ki tudtam menni horgászni. Egy fiatal barátom is elkísért ezen az egy napon. A terv egyszerű volt. Kimegyünk a kedvenc patakom mellé a frissen kotort csatornára. Fogunk egy rakás süllőt, majd a fényképek után a helyiek teljes megrökönyödésére visszaengedjük őket. Na igen, mert ugye szabály ide, vagy oda ez a csatorna nem C&R horgászok kedvenc helye.... Tovább »

Órát állítottunk-vagy előre, vagy hátra! Tudja bánat! Imigyen csak azt tudom, jókorán keltem, és amíg Tamásra várok, Bob Marley életét kutatom. Tovább »

A legutóbbi két bejegyzésemben leírtam, hogy megtaláltam a kedvenceimet, a domikat, és a sügereket. Elvileg tehát adott a jó hely. Az ember viszont hajlamos megunni a jót is. Talán nem is az unalom a jó szó, hanem a kíváncsiság. Az ember kíváncsi, hogy vajon máshol is tud-e fogni? Tovább »

-Szevasz! Tamás vagyok. -Szevasz! -Hétfőn egy villám-horgászat? -Naná! Hányra? -Nyolc, fél kilenc. -Rendben. -Szevasz! -Szevasz! Valahogy így kell sallangmentesen lebeszélni egy horgászatot! Tovább »

Szerintem a felnőtt emberek egy része is szokott álmodozni, akkor is, ha ezt soha nem vallaná be mások előtt. Álmodozni sok mindenről lehet. Lehet szép hölgyekről, drága sportkocsikról, luxusvilláról. Én mint horgász (sok minden más mellett) szívesen álmodozok olyan vizekről, amikben hemzsegnek a halak, és domolykó a sügér hátán, van a vízben. Tovább »

Sokat írtunk már arról ami rossz volt ezen a világon, túlságosan is sokat. Könyvtárakat töltöttünk meg vele. ideje, hogy arról is írjunk ami jó volt. Mert a rossz eltűnik, fölszívódik, s gyorsan hegedő sebhely marad utána. De a jó, az örökkévaló. Tovább »

Még hogy Baranya nem tartogat turisztikai vonzerőt a belföldi turizmus számára! Sztárvendégemmel készült bejegyzés a Fishing On Orfű fesztivál ideje alatt történteket dolgozza fel. Tovább »

 

Bő egy hete történt az eset Ipolydamásdnál. Két középkorú férfi ült a szerencsétlenül járt autóban, mindkettőjüknek sikerült partra úszni. Tovább »