Horgász karácsony 3.

Túl egy álmon - Csurgó

Már régóta érett bennem egy gondolat, hogy a CFB csalikat szeretném egy kicsit jobban megdolgoztatni. Kíváncsi voltam arra, hogy mit képes produkálni egy nagy kiterjedésű vízen, ahol fontos a kitűnő beltartalom, illetve ahol az attraktivitás kiemelt szerephez jut. Így esett a választásom a Fehérvárcsurgói-víztározóra.

Átlagos vízmélysége 6–8 méter, de legmélyebb pontja a feltöltés mértékétől függően eléri a 14–15 métert is. Maximális feltöltés esetén a vízfelület 223 hektárra növelhető. A víztározó, típusát tekintve völgyzárógátas tározó. A környékbeli dombokról, hegyekről gyönyörű kilátás nyílik a tóra.

Nem szerettem volna egyedül nekivágni az egyhetesre tervezett túrának, viszont állandó társ hiányában nagyon nagy fejtörést okozott, hogy ki legyen a partnerem ezen a megmérettetésen. Ekkor keresett meg Hosszú Roland, hogy Ő, ha nincs ellenemre, elkísérne, és próbáljuk meg együtt becsapni a csurgói pontyokat. Szívesen vettem az ajánlatát, mert tudtam, hogy gyakorlott horgász és nem retten meg a kihívásoktól. Ezután már ketten, egy csapatként kezdtük meg a felkészülést és az információk begyűjtését az ismeretlen vízről. Itt kell megemlítenem Ritter Zoltán barátom nevét, aki rengeteg támogatást nyújtott és önzetlenül megosztotta velünk minden tudását a tározóról, ami kicsit sem mondható szerénynek. Zoli rengeteg információval, gyakorlati tapasztalattal segítette a munkánkat az előkészületekben, ami talán ugyan olyan fontos, mint maga a horgászat.

Pénteken, szeptember 6-án hajnalban a lehető legtöbb infóval és rogyásig megpakolt autókkal vágtunk neki a Fejér megyében található hatalmas víznek. Zoli már a parton várt minket, hogy segítsen a helyválasztásban. A tó szintje nagyon alacsonyan volt, és a kíméleti részen már csak a fák elszíneződése árulkodott arról, hogy nem sokkal ezelőtt még víz alatt voltak. A megfelelőnek vélt partszakasz kiválasztása után, a jegyek megváltását követően meg is kezdtük az ideiglenes otthonunk kialakítását.

Időközben villámlátogatást tett egy szlovák barátom is, aki szintén rendszeresen utazik el ide, hogy kapásra ingereljen pár testesebb bajuszost. Tőle is sok tanácsot kaptunk, hogy az elkövetkező egy hétben, mire is figyeljünk. Kora délután végre nekivághattam az előttem elterülő jó pár hektár feltérképezésének. A radaromról semmi hasznos infót nem tudtam leolvasni, így egy tapogatórúddal próbáltam az iszaprengetegben a szokványostól eltérő részekre bukkanni. Az első jónak vélt hely a parttól körülbelül 150-180m volt, és a kemény aljzatú medret 5cm lágy iszap borította. Roland is megközelítőleg ilyen távolságban helyezte el a jelzőbójáit. A másik jelölőt szintén egy hasonló mederképet mutató helyre raktam, ami olyan 200-220 méter távol volt. Nagyon sokat törtem a fejem azon, hogy milyen stílusú etetést alkalmazzak. A nagyobb kiterjedésű vizeken a sávetetés és a nagy területre való szórás lehet a legeredményesebb, viszont bennem egy merőben más stratégia fogalmazódott meg. Miszerint egy-egy ” L „alakot fogok etetni mindkét bójámhoz. Tudtam, hogy a szél által keltett áramlatokkal a halak is vonulnak, éppen ezért a legkevesebb csalival próbáltam meg a legnagyobb területet lefedni. Az elgondolásom szerint az „L” alak függőleges szára majd bevezeti a pikkelyes barátaimat a horgom közelébe, és a vízszintes rész ott tartja majd őket.

Etetésemnek két keveréket készítettem, ami 1kg CFB Deep Sea World, 1kg CFB Black Jack (20-24-26-30mm) bojlikból, 1kg 16mm halas pelletből és 1kg XL tigrismogyoróból állt. A másik vödörbe szintén ugyanezen mennyiség került, csak itt CFB Red Armyt és CFB Monsterfish golyókat kevertem be. Ezután az egyveleget leöntöttem aminóval, por adalékokkal és folyékony étvágyfokozókkal ízesítettem. Hagytam, hogy az attraktorok beivódjanak majd ezt követően mindkét területemen etettem és elhelyeztem a végszerelékeimet. Én az inline ólmokat részesítem előnyben (135g) és itt, egy hosszú (25-35cm) bevonatos előkét használtam 6-os méretű Longshank típusú horoggal.
Már az éjszaka fele közelítettünk, amikor az első kapás jelentkezett a közelebbi bójáról. Azonnal csónakba szálltam és igyekeztem mielőbb utolérni a gát felé menekülő halat. Nagyon megörültem, amikor megpillantottam az első csurgói pontyomat, majd hamar a merítőmben landolt egy 10kg körüli tükrös. Kellemes csalódás volt, amikor a mérleg nyelve 12kg-nál állt meg. A fényképek elkészítése után azonnal úszhatott is tovább.

Ezután az este hátralévő része mindkettőnknek elég eseménydúsra sikeredett legnagyobb meglepetésemre, mert gyenge meleg fronti hatás volt érezhető és déli szél uralkodott. A halak nagy része 8 és 13kg között alakult. Örültünk a mozgalmas kezdésnek és bíztunk a még jobb folytatásban.
Másnap Roland barátommal egy kávé társaságában gyönyörködtünk a csurgói hajnalban, ami festői szépségű volt, és az éjszaka fogott halak is lencsevégre kerültek.

A szombat minden izgalom nélkül és sajnos egyúttal kapás nélkül is telt, de az időt hasznosan töltöttük, beszélgettünk és pár szereléket is előkészítettünk.

A bal oldali etetésemen nem sikerült halat fognom, így úgy döntöttem, hogy új helyet keresek a végszerelékemnek. Már több mint egy órája voltam a vízen, amikor valami különlegesre bukkantam a mederben. Egy kicsi gödör, nem mélyebb, mint 10cm és a kiterjedése is nagyon csekélynek mondható. Úgy gondoltam, hogy itt, ahol szinte csak sík területeket találni, ott ezt is nagyon meg kell becsülni, és tapogató rúddal körültekintően megvizsgáltam a környékét. Nagyon kemény aljzat és lágy darabos iszap váltotta egymást. Megjelöltem és a már említett módszerrel etettem, majd nagy gondossággal elhelyeztem a horgomat a gödör szélére. Valami különlegeset éreztem, nagy volt a bizodalmam, és tudtam, hogy a csalim a lehető legjobb helyre került.

A nap nagyon hamar eltelt, és a közös vacsora elfogyasztása után visszavonultunk a sátrainkba. Nem sokkal előbb jöhetett álom a szememre, amikor egy csippanásra ébredtem a gödör mellé elhelyezett botomon. A piros led világított, felültem az ágyam szélére és kinéztem a botjaimra. A világítás kialudt és én teljes nyugalommal vissza is bújtam a hálózsákomba. Kis idő múlva újabb csippanás, de most még egy is követte. Azonnal felhúztam a csizmám és siettem a botomhoz. Ejtős kapás, leemeltem a nyelet az állványról, csónakba szálltam és róttam a métereket. Már közelítettem a bójámhoz, amikor láttam, hogy a hal már jócskán elúszott a kíméleti rész irányába, így a csónakommal én is kanyarodtam. Ahogy csévéltem a zsinórt különös rángatást éreztem, ami nagyon erőteljes volt, úgy sejtettem, hogy belebotlottam egy harcsába, viszont az volt az érdekes, hogy nem láttam még egy centit sem a 25 méteres előtétemből. Nagy szürkére gyanakodva kicsit erőteljesebbre vettem a fárasztást és az járt már a fejemben, hogy hogyan fogom majd beemelni a csónakba. Ráfogtam az orsóm dobjára, és egy határozottabb botemelés után felbukkant egy hosszú fadarab telis-tele zsinórral, majd megpillantottam. Ekkor mintha megállt volna az idő, csak bámultunk egymásra, aztán egy pillanat múlva újra alámerült és úgy húzta a zsinórt a dobról, hogy az alig bírta adagolni. Amikor feleszméltem, azonnal le kellett ülnöm a csónakom padjára, mert olyan remegésbe kezdett minden testrészem, hogy attól féltem elveszítem az egyensúlyom. Minden megszűnt körülöttem, csak Ő volt és én, soha nem tapasztalt koncentráció lett úrrá rajtam. Sok időnek kellet újra eltelnie, hogy újból fel tudjam húzni és úgy tűnt meg is tudom meríteni, de vagy a háló nyele, vagy az én kezem rövidnek bizonyult. Már nem is tudom mennyi ideje tart a huzavona, amikor erőtlenül felfeküdt elém. A legutolsó erőmmel húztam egyet a bottal, majd alá toltam a merítőt. Magamhoz húztam és belenéztem a hálóba és csak annyit motyogtam: URAM ISTEN. A csónakba való beemelési kísérletet nagyon hamar elvetettem, mert szinte megemelni sem tudtam a pontymatuzsálemet. Így a szétszedett merítővel a kezemben tartottam a part felé, az út egy örökkévalóságnak tűnt. Amíg szárazföldet értem közben úgy szorítottam a hálót, hogy a kezem görcsbe állt. Kiabáltam Rolandnak, hogy jöjjön, ne kérdezzen semmit, csak siessen. Kótyagosan igyekezett felém és megkértem, hogy vizezze be a bölcsőt és segítsen odavinni a halat. Ekkor szembesültünk igazán a méretével, a látvány sokkoló volt. Csak meredtünk, ahogy az óriási teste kitölti a halbölcső minden szegletét. Remegő kézzel kiakasztottam a horgot az óriási szájából, és nagyon örültem, hogy az egyik kedvenc csalimra a Monsterfishre kapott, amiből 2 darab 24mm volt a hajszálon. A Longshankon az igénybevétel látványos a maratoni 30perces fárasztás és a nagy súly miatt, de mégis biztosan ült.

Elővettem a mérleget és közös erővel megmértük. A Reuben Heaton kicsit több mint 32 kg-ig lendült ki. Ekkor már sejtettem, hogy a víztározó eddig ismert legnagyobb pontyát sikerült megfognom. Biztonságos és tágas zsákba raktuk, majd a partszakasz egy mélyebb részén óvatosan elhelyeztük. Társam sietve bontott egy üveg whiskyt, majd méltóképpen megünnepeltük az új egyéni rekordom. Hajnali 3-kor visszavonultunk a sátrainkba, de nekem nem jött álom a szememre, újra és újra leperegtek előttem az események. Reggel fotózás előtt megérkezett az egyesület elnöke is, és megállapítást nyert, hogy az eltűntnek hitt „Max” névre hallgató halat sikerült horogvégre csalnom. Majd újfent megmértük a tükröst.

 

 

Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy sikerült becsapnom egy ilyen öreg, rutinos példányt, és a megérzésem a hellyel kapcsolatban beigazolódott. Kellett egy kis idő, amíg realizálódott bennem minden és újra tudtam foglalkozni a horgászattal.

Dél körül járhatott, mikor mindkét botomat beélesítettem és nagyon hamar jelezték felém a bajuszos barátaim, hogy ízlik nekik az etetésemen felkínált csemege. Egymás után fogtam a szebbnél szebb példányokat, de társamnak csak a kisebb egyedek jelentkeztek, azok is kis számban. Kérdeztem tőle, hogy ad-e nekem egy napot arra, hogy bebizonyítsam, hogy a stratégiám nála is működik. Igent mondott, és már szeltük is a habokat, hogy új helyeket keressünk a végszerelékeinek. Jócskán elhúzódott, mire az én etetésem képére formáltuk az övét is, illetve a végszerelékeken is alkalmaztunk pár változtatást.

Hétfő reggel Roland barátom örömmel meséli, hogy az éjjel sikeresen szákba terelt két 15kg feletti halat, aminek végtelenül örültem, illetve jó érzéssel tölt el, hogy az elméletem nála is működött. Nekem az éjszaka egy halat sikerült fognom, ami 17,40 kilósnak bizonyult.

Kedden és szerdán kicsit visszaesett a kapások száma, de nem bántuk, mert egy kicsit tudtunk pihenni és még szomszédolni is elmentünk. Az időjárási jóslatok szerint a napok óta tartó dél-délnyugati szél átfordul majd észak-észak nyugatira és pár fokkal vissza is esik majd a hőmérséklet. Így is lett, szerda este már komoly tarajos hullámok korbácsolták a vizet és még az eső is jócskán áztatott bennünket. Partneremmel megbeszéltük, hogy kizárólag csak együtt megyünk, ha akció lesz. Nem unatkoztunk, hol nekem, hol Rolandnak volt kapása. Másnap reggel ismét szép halakkal állhattunk modellt a fényképezőgépnek.

Csütörtök napközben pár 10 és 13 kg közötti halat sikerült elcsípnünk, de már bent a vízen visszaengedtük őket. Délután társam botjai felől egy csippanás ütötte meg a fülünket, majd folyamatos húzás követte. Ezen a vízen mi nem tapasztaltunk ilyet, ezért is volt meglepő. Majd közösen robogtunk a hal irányában. Amikor először felbukkant, láttam, hogy a tőponty magasan veri a 15 kg-ot és pár erőteljes kirohanás után hamar a merőtőben találta magát. A partra érve sietve mérlegeltünk és bíztam abban, hogy Roli is átlépi a bűvös 20kg-os határt, de a mérleg nyelve kereken 19 kg-nál állt meg, azonban az örömünkön ez semmit nem változtatott. A tövesnek a Red Army nyerte el a tetszését.

Péntek reggel fájó szívvel vettük tudomásul, hogy elkövetkezett horgászatunk utolsó napja, viszont az egy hetes bevetés záróakkordjaként az én pontyzsákjaim tartogattak még némi meglepetést a fotóalbumom számára.

Mindkét csodálatos tükörponty egy-egy 30mm Deep Sea World csalin veszett rajta. Nagyon fáradtan, de egy életen át nyomot hagyó túrával a hátunk mögött vágtunk neki Vas-megyének. Hazafelé rengeteg sok dolog járt a fejemben, de az természetesen nem lehetett kérdés, hogy újra visszalátogatok erre a csodálatos víztározóra.

Összegzés: Ahogy a bevezetőben is írtam, mindenképp szerettem volna a csalikat egy kicsit jobban próbára tenni. Úgy hiszem, hogy ez „csont nélkül” sikerült. Négy különböző csalit (CFB Monsterfish, Deep Sea World, Black Jack és a Red Army) vittem magammal és sikerült minden várakozásomat felülmúlnia az, hogy milyen szelektívek voltak. Az általam fogott 17 db hal, amiket le is mérlegeltem, átlagsúlya 14,6 kg volt. Ez mindenképp kiemelkedőnek mondható. Mindösszesen 3 db 8 kg-nál kisebb halat fogtunk, ami véleményem szerint köszönhető a merőben más stílusú etetésnek. Illetve a kitűnően összeállított és komoly beltartalmú csaliknak. Rolanddal ez volt az első közös horgászatunk, de úgy éreztem, mintha már évek óta együtt horgásztunk volna, és biztos vagyok abban, hogy fogunk még együtt túrázni.

Élményeim és tapasztalataim birtokában csak bíztatni tudok mindenkit, hogy bátran merjen egy kicsit változtatni, új dolgokat kipróbálni, mert változnak a halak is. Egyre megdőlni látszanak azok a szinte kőbe vésett tézisek módszerekről, technikákról és időjárási elméletekről, amikre szinte mindenki esküszik.

Mindenkinek az enyémhez hasonló felejthetetlen élményeket kívánok!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

allstar
5 éve

Grátulálok a szép fogásokhoz!
Csak az érdekel, hogy tulajdonképpen miért szükséges a szereléket 150-200m messze behuzni? Apám is bojlizik, de (az óriási bányatavakon is!) szimplán bedobbja a szerelékt kb. 50m-re és igy is szépen fogta a nagy pontyokat és amurokat, anélkül, hogy hásármi hasznalt volna csolnakot vagy bármilyen hasonló eszközt. Egy bojlis véleményére tényleg kiváncsi lennék.

1
hirdetés (x)
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Őszi horgászruha 1200

hirdetés