Pontyok októberi mínuszokban

Májusban annyira jót horgásztam itt, hogy tudtam, vissza kell jönnöm a Fehérvárcsurgói víztározóra. A helyet elég jól kiismertem, feltérképeztem és persze most is csatlakozott hozzám testvérem Péter, valamint Gábor barátom.

Az előző horgászathoz képest megdöbbenve tapasztaltam, hogy a vízszint több mint két méterrel csökkent. A tározó vizét év közben folyamatosan engedik – ezzel pótolva néhány tó vízveszteségét –, így a tavasszal víz alatt lévő, és halakban nagyon gazdag part menti akadók is szárazra kerültek. Ez viszont azt is jelentette, hogy a tározó komoly mennyiségű hala jóval kisebb területen oszlik el, ezzel nagyobb esélyt adva a horgászoknak.

Mivel az év eleji horgászaton, elmentettem a bójám GPS-koordinátáit, ezért nem volt kérdés, hogy hol próbálom meg horogra csalni a pontyokat, ráadásul az „én” helyemen még mindig több, mint négy méter felett volt a vízmélység. Az akkori magas vízszint miatt az etetésem 120 méterre volt az állványomtól, most ez a távolság majdnem negyven méterrel csökkent. Tehát ez a bója könnyű dobótávolságba került, ugyanakkor újabb távlatok is nyíltak előttünk.

Délután négy is elmúlt mire megérkeztünk a vízpartra, de a már rutinnak számító táborépítéssel hamar végeztünk. Még sötétedés előtt a helyére került minden, és az alapozó etetéssel együtt már a felcsalizott horgok is várták, hogy egy szebb ponty felszippantsa őket.

Alapozó etetés és a csalik

Már otthon elkészítettem, egy sokszor alkalmazott és működő keveréket az alapozó etetéshez. Különböző oldódású, nagyságú halibut és CSL pelletek, darabolt bojli került egy vödörbe, amit a megérkezéskor rögtön meglocsoltam CSL Liquid-el. Egy óra alatt tökéletesen magukba szívták a pelletek a rájuk öntött liquideket, aromákat, étvágyfokozókat.

A hajszálelőkékre a már nagyon sok halat elcsábító Carp Friend Baits mixeiből készített Redarmy és Full Amino bojlik kerültek. A koncentráltabb etetés érdekében mindig használok PVA termékeket is, most a szalagot választottam, amire öt darab - és ez nagyon fontos -, félbe vágott bojli került.

Indoklásnak legyen elég annyi, hogy tíz fél bojli gyorsabban fejti ki hatását, és az sem mellékes dolog, hogy kemény aljzaton is a horog közvetlen közelében maradnak, hiszen nem gurulnak el.

Korai vendég

Egy óra sem telt el az etetés és a behordás után, mikor megszólalt a jelzőm. Bíztunk abban, hogy a halak előbb-utóbb rátalálnak a nekik szánt finomságokra, de nagyon meglepődtünk a korai kapáson. Pár perc fárasztás után már készülhetett is a közös fotó egy szép nyurgával.

Gyors fertőtlenítés, mérlegelés után visszaengedtük és megkértük, hogy nőjjön nagyra! Az első éjszaka közel sem tudtunk annyit pihenni, amennyit szerettünk volna. Kilenc halat sikerült matracra fektetni, nagyon jó átlagsúllyal.

Éjszakai mínuszok

Az első három napon sok halat fogtunk, de a pontyok kapókedve egyre jobban csökkent. Azt vettük észre, hogy kevésbé táplálkoznak olyan intenzíven, mint a kezdetekkor. A megszákolt halak szájából egyre kijjebb került a horog. Volt olyan hal, aminek a horog annyira a szája szélébe akadt, hogy szinte hihetetlen, hogy sikerült megfogni. Ezt követte még pár lemaradás és sajnos három szakítás. Mikor besötétedett hamar nullára esett a levegő hőmérséklete. Tudtuk, hogy lehűlés lesz, de nem gondoltuk volna, hogy hajnalban mínusz 4 fokot fog mutatni a hőmérő. Sajnos nappal is csak a szélvédett helyeken volt kellemes az idő. Mi azért nem adtuk fel és a próbálkozásainknak meg is lett az eredménye. Igaz, hogy a kapások száma lecsökkent napi 3-4 darabra, de ennek is örültünk.

A siker sem maradt el

Nagyon szép halakat fogtunk, de még azért vártuk a „NAGY HALAT”. Tudtuk, hogy van esély rá, hogy ismét ezen a tározón – mint ahogyan tavaly – új egyéni rekordok szülessenek. Az akadó melletti bója egyre kevésbé adta a halakat, a távolabbi, egy kemény platón lévő etetésen azonban beindult a nyüzsgés. Éjszaka Gabi megfogta a túra legnagyobb pontyát 16,8 kg-mal. Nekem „csak” a kisebbeket sikerült becsapni.

Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy pontyát! Testvérem Péter már évek óta vadászik a hazai vizek csúcsragadozóira, nem is akármilyen eredményekkel. A fehérvárcsurgói 84,7 kilogrammos harcsarekord is az ő nevéhez fűződik. Két héttel a tervezett peca előtt sikerült kifognia egy 50 kiló feletti példányt, amit természetesen kíméletes mérlegelés, és fotózás után visszaengedett. A mostani horgászat utolsó hajnalán ismét erőteljes kapás és tízperces fárasztás után, végre nekem adatott meg a lehetőség, hogy puszta kézzel matracra segítsem a következő két méter felettit. Hatalmas élmény volt annak ellenére, hogy ennél nagyobb harcsát is segítettem már kiszedni. Ő 201 centiméterrel és 52 kilóval mérlegelt.

Nagyon nehezen hagytuk el ezt a csodálatos horgászhelyet. A botok a legutolsó pillanatig várták egy újabb jelentkező megérkezését...

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés