Most induló sorozatunkban hónapról hónapra szeretnénk nektek tárgyilagos információkat adni és ezzel javítani eredményességeteken. Lépésről lépésre fogunk átnézni mindent, amit fontosnak gondolunk a sikerhez. Csaligyártók vagyunk és így lehet, hogy kicsit furán hangzik, de nem egy szupertitkos bojli receptjéről fogunk beszélni először. Sőt ez lesz talán az utolsó témánk.
Elsőként a PONTYHORGÁSZ kifejezést szeretném boncolgatni, ugyanis célközönségünket ők alkotják.
Pontyhorgász nem lesz az ember, azzá kell válnia
Miért így gondolom? Nagyon egyszerű. Kicsit feje tetejére állt a világ, ezen a téren is. Az ország és már Európa is tele van vadvizekből kilopott halakkal betelepített „pocsolyákkal”. Mára már sokat publikált, messziről jött hírességek is ilyen tavakon fotózkodnak. Talán a Balaton kiváló genetikájú (nagyra növő fajta), onnan felnőtt korában áttelepített és mesterségesen „világrekord méretűre” felhizlalt pontyaival. A legextrémebb helyeken még „szolgát” is lehet bérelni, aki etet és még a felszerelést is az etetésre teszi. Később pedig egy rangos magazinban hősként kell tisztelegni a nagy horgász által elért fantasztikus eredmény előtt. A fogás értéke emiatt rendkívüli módon leértékelődött, a szememben legalábbis. Egyben ez az egyik legfőbb probléma gyökere is. Az így született beszámolókat olvasva, azokat megirigyelve egyre többen akarnak gyors sikert elérni. Na, ez nem így megy. Sok mindenen át kell esnie egy horgásznak, mire nem a szerencsében bízva indul el horgászni, hanem magában és a megszerzett tudásban, tapasztalatban. Ebben szeretnénk segíteni.
Történelmi áttekintés
A horgászat fejlődését is, mint a történelmet, korszakokra lehet bontani. Ennek megfelelően a sötét középkor is megtalálható. Magyarországon a „sárgavégű” megjelenésével kezdődött. Páran, akik eme nagy népszerűséget maga mögött tudó horgászbot megvásárlásával együtt elkezdtek gondolkodni, hamar megváltak tőle és hasonló tudású könnyebb, hajlékonyabb felszerelés után néztek. Mi az a sárgavégű? Ha nem tudod, biztosan fogunk neked újat mondani, ha pedig igen, elsők között fogod „levágni”, mire gondolok.
Kis segítség a fiataloknak.
A „sárgavégű”, másik közkedvelt nevén „aszázháromszázas” egy mai szemmel használhatatlannak tűnő, sár nehéz, három illetve három és fél méteres hosszban, száz-háromszáz gramm dobósúllyal kapható, csukló átmérőjű nyéllel felszerelt teleszkópos horgászbot volt.
Addig HOKÉV vagy esetleg LIPNO, ha szerencsés voltál, egy-egy Sportex botot tudtál szerezni. Ezek a botok, akkori szemmel szinte mind vékonyak voltak. Súlyuk, tartósságuk csak a felhasznált textil bakelit vagy üvegszál mennyiségétől függött. A carbont még csak széntabletta és a vegyes tüzelésű kazán fűtésekor használt német brikett formájában ismertük. Nagyot dobni a legkevésbé lehetett velük. De a lényeg nem ez volt. Mivel mindenki egyformának mondható felszereléssel horgászott, mindenkinek gondolkodnia kellett, ha kicsit „feszíteni” akart a többiek előtt. Első időben aki „sárgavégűvel”az addig háborítatlannak számító nyolcvan-száz méteres távolságra tudta juttatni a végszereléket, már fogta is a halat. Semmi mást nem kellett tenni, csak vásárolni. Kezdett a sznobizmus elhatalmasodni a tudás felett...
Ekkor került szélesebb körben használatba az önetetős kaja, ami többnyire beáztatott száraz kenyér és valami „titkos” helyről szerzett nyúltáp, vagy tojató táp keveréke volt. A cukros pufi, a puffasztott rizs és a kenyérkocka már komoly előnynek számított. Rejtegettük is őket. A gilisztát és a lótetűt még az ismerős kertjébe bekéredzkedve, a trágyadombot vasvillával felforgatva a „ganyéban” kézzel turkálva szedtem. Ez az én feladatom volt gyermekként. Én sétáltam Pali bácsi házához minden pénteken a suli után, hogy a hétvégi „jó cucc” meglegyen.
A különbség tehát ennyi volt: ha melóztál a sikerért, volt hal, ha lusta voltál, nem volt hal. Észre sem vettük, de dolgoztunk a sikerért, természetesnek tűnt. Nem szeretnék dilettánsnak tűnni. Nem azt szeretném sugallni, hogy nem lesz sikeres, aki horgászboltban vesz csalit, csak abban az időben ez is része volt a sikerhez vezető útnak. Ma már nem kell vasvillát ragadni, de gondolkodni és tenni a sikerért ma is kell. Sőt, még jobban.
Itt kerül a képbe Orbán József csapattársam. Ő fog segíteni nekem szemléltetni, hogyan gondolkodunk mi a pontyhorgászatról. Pár éve ismerem és elsőként lépett be a Keen Carp kötelékébe. Első közös horgászatunkkor már szavak nélkül megértettük egymást. Ugrottunk ki a hálózsákból, ha a másiknak kapása volt. Nem kellett utasítgatni a másikat, hogy hogyan álljon a csónak és hogyan tartsa a merítőt. Közös „iskolába” jártunk. Saját kárunkon, néha úttörőként tanultunk meg mindent. Pontyhorgász pályafutásunk a pár év korkülönbség ellenére szinte párhuzamosan zajlott. Első közös pontja ez a „szörnyeteg” volt. Mindketten elsőkként vásároltunk egy-egy párat, de a rengeteg halvesztés után elsőkként is adtuk el Őket. Őket bizony, mert, ha nem volt ilyened, nem voltál menő csávó. Lenéztek a többiek.
Miért tartottam fontosnak ezt az elsőre unalmas témát boncolgatni? Úgy gondolom, hogy a fogást igazi élményként megélni nem lehet némi negatív tapasztalat megszerzése nélkül. El kell tölteni jó néhány kapástalan napot a parton az alázathoz. Ugyanis alázat nélkül nincs pontyhorgászat.
Lusta horgász nem fog halat
Az idő változik és ma már kapni mindent. „Azt veszek, amit akarok” - hangzanak a hibás következtetések. Igen, de az élményt, a fogással szerzett élményt nem lehet megvásárolni. Hub Genders pár évvel ezelőtt publikált egy cikket, amiben azt taglalta, hogy a horgászok nyolcvan százaléka fogja a halak húsz százalékát. Szerintem ez az arány mára már kilencven-tíz. Könnyen megszerezhető siker. Erre vágynak sokan, pedig a sikerért dolgozni kell.
Mindig elemezgettem a nálam sikeresebb, eredményesebb horgászokat. A következtetésem rendre az volt, hogy többet tettek a sikerért, mint én.
A bojli megjelenése előtt is az fogott többet, aki változtatta az „önetetős kaja” állagát, változtatta az előke hosszát és az előke vastagságát, kisebb horgot tett fel és állandóan „agyalt” az új dolgokon.
Abban az időben egy elvesztett hal az egész hetedet elontotta. Nem volt fél óra múlva még két kapásunk. A Kunságin gondolkodás nélkül ugrottunk a vízbe egy kapás után a halvesztés esélyét minimalizálva. Akiknek büdös volt az iszap és szúrt a hínár, azok bizony lemaradtak és már jó tizenöt évvel ezelőtt fennhangon hangozatták, hogy nem volt telepítés az ősállományt meg lerabolták. Pedig csak lusták voltak...
A siker kulcsa Te magad vagy
A cikkeinkben az általunk tapasztalt dolgokon keresztül fogunk bemutatni alapvető, sokszor jelentéktelennek tűnő dolgokat is. Horogkötésektől etetési taktikákig. Attól nem kell tartanotok, hogy nem kipróbált dologról fogunk írni és az nem fog működni. Azt szeretném, ha ezeket az információkat a helyén tudnátok kezelni. Önállóan egyik cikkben olvasható technika sem fog a sikerhez vezetni. Csupán csak egy lehetősség lesz, ami szükséges a sikerhez. Hogy mikor és melyiket, azt Nektek kell majd eldönteni.
Sose feledjétek: A siker kulcsa Te magad vagy.
