Lassan itt az idő, hogy felkészüljünk a szezonra, beszerezzük a szükséges eszközöket elkészítsük az általunk legjobbnak vélt csalikat és irány a vízpart. Azt hiszem nekünk, pontyhorgászoknak nem is lehet ennél izgalmasabb időszak az évben, mint a horgászszezon megkezdése. Hosszú hónapokon keresztül, csak a varjúkárogást hallgattuk, és ezt most lassan felváltja a madárcsicsergés. Amikor ezek a sorok íródnak még javában a tél közepét tapossuk, és otthon semmi másra nincs lehetőségem csak tervezgetni a következő szezon horgásztúráit, és visszagondolni az elmúlt év történéseire.
Mostani gondolataim leginkább azoknak szól, akik a szezon végeztével sem teszik le a botokat, a hideg idő ellenére is kergetik a nagy pontyokat. Munkámból kifolyólag télen viszonylag több szabadidőm volt, ezért hosszabb távú túrákat csak ekkor tudtam igazán tervezni. Az utóbbi évek enyhe időjárásának köszönhetően szinte egész télen fagymentesek a tavak, lehetőséget adva ezzel, hogy zord időben is meghorgásszuk kedvenc helyeinket. Nem tudom ki, hogy van vele, de én kifejezetten megszerettem ilyenkor a pontyozást, még akkor is, ha kevésbé eseménydús, mint a nyári időszakban.
Etetés, helykeresés
A hideg beálltával sokkal nagyobb területet horgászok meg, mint általában nyáron, nem bízok már a nagy „alapozó” etetéses módszerben. Véleményem szerint ilyenkor nem becsalni, hanem inkább megkeresni kell a halakat, melynek csupán az a magyarázata, hogy a pontyok számára természetes táplálékául szolgáló állati szervezetek száma nagymértékben redukálódik a hideg vízben, és életmechanizmusuk is jelentősen lelassul. Mivel kevesebb a táplálék ezért logikusan nagyobb területet kéne bejárniuk élelemért, ez azonban fokozottan csökkentené az energiaszintjüket.
Ebben az időszakban már ösztönösen keresik azokat a mélyebb telelőhelyeket, ahol az ősszel felhalmozott tápanyag raktárukat felhasználva várják, hogy újraéledjen a természet. Ezért ha lehetőség van rá, akkor én is ezeket a mélyebb részeket keresem meg először. Természetesen figyelembe véve, hogy a nagy mennyiségű etetőanyag helyett kizárólag koncentrált, néhány szemes etetést alkalmazzak.
Kevés magmix és csupán néhány szem bojli. Ennyi bőven elegendő. Ha túra megkezdése után rövid időn belül nincs eredmény akkor, mindig más –más helyre próbálom elhelyezni a szerelékem. Ezzel a módszerrel nagyobb esélyt adunk magunknak arra, hogy pontyok kevesebb energia felhasználással fedezzék fel a felcsalizott horgunkat.
"Gyakrabban csalizok, keveset etetek, ez a téli horgászatom kulcsa."
Ilyenkor is előszeretettel használom a szemes takarmányt amolyan, helyben tartás céljából, de feltétlenül figyelek arra, hogy mindig frissen, közvetlenül a túra előtt főzzem meg a magokat, és persze sokkal kevesebbet etetek belőle, mint az év más időszakában. A nyári erjesztett verziót, már nem tartom túl célravezetőnek. Magkeverékként leginkább a tigrismogyorót, a kendert és egyéb apró magokat szoktam használni, hiszen például a kenderben lévő olaj sokkal jobban bírja hideg vizet mint más, esetleg állati eredetű fajták. Nem szabad elfelejteni, hogy a pontyok emésztése is sokkal lassabb, ezért semmi esetre sem jóllakatni szeretném őket. Nagymértékben fokozhatjuk az etetőanyag fogósságát a jó minőségű pelletekkel, ha itt is szem előtt tartjuk, hogy gyors oldódású és lehetőleg alacsony olaj és zsírtartalmúak legyenek, melyek remekül hasznosíthatóak hordozó anyagként, a hideg vízi aromák folyékony betain, vagy más esetleg természetes kivonat számára.
Csali
Sem nyáron sem pedig télen nem szeretek kishalakat fogni, hacsak nem verseny körülmények között vagyunk. Éppen ezért nem szoktam kisméretű bojlival csalizni. Általában a kis csali kis hal nagy csali nagy hal elvre hagyatkozom, persze azért az ilyen közhelyekben mindig akadnak ellentmondások. Sokkal inkább variálom a pop-up és a kibalanszírozott csalik kombinációját, különböző vízrétegekben is, amely a pontyok gyengébb kapókedve miatt még inkább fontos lehet. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy maradjunk a nyáron használt fehérje dús, büdösebb jellegű bojlinál, vagy válasszuk az alacsony zsírtartalmú, inkább szénhidrát alapú golyókat. Én személy szerint utóbbira voksolok, az édes gyümölcsös ízvilágú bojlikkal tudtam legnagyobb téli pontyaimat megfogni.
Egy biztos, ha valami nem működik, akár csali akár szerelék, változtassunk, ne ragadjunk le a jól megszokott módszereknél, mert a hideg vizes pontyhorgászat még több türelmet, és fizikai állóképességet igényel. Egy valami azonban még hiányzik az életemből, mégpedig, hogy egy hófödte havas tájon tudjak a kezemben tartani egy kapitális példányt egy fotó erejéig.
