A lebegő csalik eredményességét azt hiszem, semmi esetre sem vonhatjuk kétségbe, és szerintem nincs is olyan horgász, akinek a csali archívumában nem lenne megtalálható valamilyen pop-up bojli, lebegő kukorica, vagy egyéb nagy felhajtó erejű csalogató anyag.
A Hinged Stiff Riget már régóta használják a szigetországban és hosszú ideje az egyik legeredményesebb POP-UP szerelék. Ennek legfőbb oka, hogy biztos akadást érhetünk el vele a csali ideális felkínálási lehetőségének köszönhetően, valamint nem utolsó sorban, gubancolódás mentes tulajdonsága miatt is. Úgy gondolom, bármely végszerelékkel próbálkozunk, a fő szempontként, mindig a csali legtermészetesebb, és ami még fontosabb szabad mozgását kell szem előtt tartani.
Na de térjünk vissza a szerelékünkre. Az előbb említett gubancmentes tulajdonág főleg az extrém nagy dobásoknál mutatja meg nagy előnyét, mivel nemcsak a versenyek, hanem nagyhalas túrák alkalmával is találkozunk számtalan olyan szituációval, amikor a parttól akár 120 méteres, vagy ettől nagyobb dobás szükséges a megfelelő hely eléréséhez. Ilyen helyzetekben biztosnak kell lennünk abban, hogy a végszerelékünk gubanc nélkül, működésének megfelelően éri el a mederfeneket, különösen, ha az iszapos vagy vízinövénnyel sűrűn benőtt.
Ha egészében megvizsgáljuk a komplett előkét, akkor első ránézésre kicsit furcsának és bonyolultnak tűnhet mivel két egymástól „független” merev szakaszból áll, mely egy 11-es méretű karikás forgóval csatlakozik egymáshoz, ami csuklóként biztosítja rugalmas és természetes csali prezentációt. Ha már két részről beszélünk, akkor kezdjük a horog felőli szakasszal, mely gyakorlatilag a szerelékünk lelke. A horog választás nagyon meghatározó a hatékonyság szempontjából. Az általam legkedveltebb horog méret a 6-os és a 8-as ami, egy 12-18-as bojli méretig ideális. A horog formáját illetően több lehetőség is kínálkozik, de ennél a módszernél leginkább a széles öblűeket az úgynevezett Choddy horgokat használom, amelynél a horog füle a horoghegyhez képes enyhén kifelé hajlított. Lényeges ugyan is, hogy a horog hogyan helyezkedik el a beszippantás pillanatában. A zsinór fajtáját tekintve lehető legmerevebb monofil zsinórt választok, és itt a hangsúly a mereven van. A napjainkban méltán népszerű fluorocarbon zsinórt találom a legalkalmasabbnak, mivel kristálytiszta vízben is el tudjuk rejteni a szereléket. Az előbb említett horog mérethez nyugodtan köthetünk egy 0,40-es 0,45-ös zsinórt, mivel ez az a vastagság, ami ideális tartást biztosít. A horog és a forgó közötti előkeszakasz változó hosszúságú lehet, de én 4-5 cm-nél hosszabbat sohasem használok, ami nyílván elég rövidnek tűnik, de véleményem szerint ez a távolság éppen a halak „szemmagasságában” van, és a lebegő csalink jól elkülönül a mederfenéktől, ez főleg kapástalan időszakban hozhatja meg az áttörést.
Számtalan helyzetben voltam már úgy –főleg nagy tavakon- hogy fenéken fekvő csalival hosszú ideig, kapást sem tudtam kicsikarni. Négy évvel ezelőtt egy nagy víztározón töltöttem egy hetet. Napokig, pár kisseb halat leszámítva semmit sem fogtam. Szorgalmasan etettem, kerestem az új helyeket, de semmi sem történt. Ekkor váltottam egy ilyen merev előkés pop-up szerelékre, és az azt követő két napban 5 darab 15 kiló körüli pontyot fogtam. Többek között, ez is ékes bizonyítéka volt számomra annak, hogy érdemes változtatni az alaptaktikán, mert még ilyen extrém helyzetekben is lehetünk sikeresek.
A szerelék elkészítése lépésről lépésre:
Még nem esett szó a második úgynevezett fekvő szakaszról. Ennek szerepe nem más, mint a horog és főzsinór közötti távolság megtartása. Itt csak arra figyelek, hogy a zsinór ezen a részen maximálisan a fenékre legyen „szögezve”. Ha esetleg a választott zsinórunk nem rendelkezik kellő süllyedő tulajdonsággal, akkor ezt kis paszta darabokkal kompenzálhatjuk.
Nyílván valóan minden lebegő bojli más és más, ezért bedobás előtt feltétlen győződjünk meg arról, hogy a csali rendelkezik megfelelő felhajtó erővel ahhoz, hogy a horgunk a legjobb pozícióban álljon a fenéken. Nekem leginkább az un. kritikusan kisúlyozott csalik váltak be, értem ez alatt, hogy a csali viszonylag lassan süllyed a fenékre és halnak nem kell túl nagy szívóerőt kifejteni a kapás pillanatában. Ezt a tóparton egy kis edénybe remekül beállíthatjuk.
A fentiekben bemutatott megoldást, az említett kedvező tulajdonságai révén is, jó szívvel ajánlhatom, főleg azoknak, akik szeretnek kísérletezni új és hatékony módszerekkel, tény hogy elkészítéséhez egy kicsit több időre, és türelemre van szükség, de az eredmények azt mutatják, hogy megéri a fáradozást.
Feszes zsinórt mindenkinek!
