A következő sorokban első Háromfai horgászatomról és azt megelőző felkészülésről olvashattok. Az átélt pillanatok akár többféle szituációban is használhatóak, biztosan én is hasznát veszem még a későbbiekben a nem régiben megélt tapasztalat csomagnak.
A történet testvéremmel, Lacival kezdődött, akit néhány éve megfertőzött a horgász szenvedély és már hónappal ezelőtt felvetette a közös tavaszi horgásztúra gondolatát, bőven volt időnk kitervelni hova is menjünk, mit is csináljunk. Tudta, hogy én a vadvizeket, a nehéz pályát és így, a kemény munka által fogott halat többre értékelem a telepített halastavak adta gazdag halfogási lehetőségeknél, így kézenfekvő volt, hogy a lakóhelye, Nagyatád közelében elhelyezkedő Háromfai tóra tervezzük a horgászatot. Gyerekkorom óta érdekel ez a víz, rengeteget hallottam már a „zöld pokolnak” is nevezett víztározóról, többek között legtöbbször arról, hogy mennyire technikás és sokszínű a pálya, így halat fogni sem egyszerű. Laci új rekordját tervezte megfogni egy 5 kiló feletti példány formájában és Én sem szerettem volna üres kézzel hazajönni, így hát a lecke fel volt adva, én meg azt sem tudtam, hogy álljak neki.
Közeledett a horgászat időpontja, és engem napról napra egyre jobban foglalkoztatott a dolog. Igyekeztem felkészülni gondolatban, de minél több cikket olvastam a Háromfai pontyok horgászatáról, annál inkább úgy éreztem, erre a kalandra lehetetlen előre felkészülni, ahhoz, hogy itt sikeres legyek, minden eddig megszerzett tapasztalatomra, tudásomra szükség lesz.
Rögtön itt az első lecke, a csali választás. Bárhova is menjek horgászni, a megfelelő csali kiválasztása megalapozhatja a horgászat sikerességét. A jó csali hozzásegíthet minket gyönyörű fogásokhoz, új rekordokhoz, kapitális halakhoz, de akár bukhat is rajta az egész horgásztúra, ezért ezt az összetett témát megpróbáltam előre körbejárni. A csali választás témaköre valóban összetett, ugyanis a csali bel tartalma, íz világa, állaga, mérete, színe és egyéb fontos tulajdonságai mind fontos szerepet játszanak a halfogásban. Az íz világ megválasztásakor érdemes lehet figyelembe venni a helyi sajátosságokat, mint például az adott vízterület természetes tápanyagkészletét és ez mellett is évszakonként más jellegű bojli működhet jól az adott vízen. Az íz kiválasztásában a víz jellege mellett egyéb tényezők is fontos szerepet játszhatnak, melyek jelentősen befolyásolhatják a választást, ilyen például a törpeharcsa vagy jelentős fehérhalállomány jelenléte a tavon.
Ezek a jószágok a kedvükre való etetést akár percek alatt bomlaszthatják így semmit nem hagyva a később érkező testesebb példányoknak, nem beszélve arról a bosszantó jelenségről, amikor több órás várakozást követően egy tenyeres keszeg felküzdi magát a horogra és megszólaltatja a jelzőt. Most olyan bojli kellett, melyet a törpeharcsák íze miatt elkerülnek, és amely elég kemény ahhoz, hogy ellenálljon a fehérhalak folyamatos darálásának, így legalább 5-6 órán keresztül biztosan a hajszálon marad. Sajnos az általam kedvelt büdös, halas golyókról most szó sem lehetett, inkább fűszeresben gondolkodtam, azt kevésbé preferálják a fekete bestiák. Tehát egy olyan kemény, fűszeres golyóra volt szükségem, melyben bízok, és amely többször bizonyított már számomra különböző vízterületeken is. Így esett választásom a Stég Product csalipalettáján található SP6 fantázia névre hallgató bojlira, melyből a felmelegedő vízre való tekintettel 16mm -es és az általában jól működő 20mm –es méretben is vásároltam. Ezt a különleges illatú fűszeres csalit nem a hideg 16°C –ós vizekben szoktam használni, de most a törpék miatt úgy éreztem, ezt a sokoldalú bojlit ki kell próbálnom ebben az új szituációban is.
Az időjárás erős hidegfrontot jósolt horgászatunk idejére, ezért vésztartalék gyanánt magamhoz vettem még egy csomag tipikus frontbojlit, ugyancsak a Stég Product High Quality palettájáról a Csoki Máj ízesítést. Kellett mással is készülnöm, ugyanis nem tudhattam előre, működni fog –e majd a fűszeres golyó a háromfai tározó törpés vizében. Egy további etetőanyaggal készültem, ami stabilan bevált már a törpék és a keszegek ellen is, ez pedig a főtt tigrismogyoró, amit kevés vegyesmagkeverékkel együtt terveztem koncentráltan szervírozni. Ezeknek a magas tápanyagtartalommal rendelkező, édes roppanós gumócskáknak nehezen tudnak ellenállni a pontyok, amurok, de ésszel kell használni, ugyanis könnyen jó lakathatjuk vele a halakat. Alkalmanként csak 1-1 marékkal terveztem szórni belőle robbantott szemes kukorica, csemegekukorica, főtt kendermag és főtt búza társaságában. Az alapok mellett többféle pop – up csalival is felszerelkeztem, hogy az iszapos területeken is tudjak lebegő, vagy balanszírozott csalikat felkínálni.
A horgászat egy másik sarkal latos pontja a helykeresés volt. Érkezésünkkor több hektáros vízterület fogadott minket a 3. –számú hely előtt, a pálya már első ránézésre is rendkívül változatos volt. A töklevelek már több helyen is a felszínre bújtak, de azért láttunk tiszta területeket is. Az állást 10 órától foglalhattuk el, mi azonban igyekeztünk korábban kiérni, hátha még a helyszínen érhetjük a hármason horgászó előző csapat tagjait. Jól időzítettünk, még sikerült néhány szóban beszélni az előző hét történéseiről. Az kapott információ nem túlságosan bíztató, azonban nagyon hasznos volt. Ők hárman, egy hét alatt 5 halat fogtak összesen, melyek egyike egy gyönyörű bojlifaló süllő volt, a másik négy potyka. Megmutatták merre húztak be, és a parton hagyott jelekből tudtuk azt is mivel horgásztak, így gyorsan kiderült számunkra, a mienktől teljesen eltérő fondorlatokkal próbálták átverni a bajszosokat. Mi kereső horgászatot terveztünk kevés, de koncentrált etetéssel, ők pedig több helyen lebójáztak és nagyobb mennyiségű etetéssel próbálták az etetésükre csalni a halakat. Bíztam benne, a mi technikánk sikeresebb lehet, így amint tudtunk egy tapogatórúddal a csónakba pattantunk és bejártuk a vizet.
Rögtön a legnagyobb tököst kezdtük el kerülgetni. Előbb a szélén, majd a közepe felé keresgéltünk tiszta, tökszáraktól mentes lékeket. Találtunk is ígéretes helyeket, de csak egyetlen olyat, ahol a viszonylag kevés, híg iszap alatt kemény volt a talaj. Ezt a léket egy bójával meg is jelöltük, hogy később könnyen visszataláljunk erre a helyre. Úgy döntöttünk, itt tigrismogyoróval és magkeverékkel fogunk etetni, a horog alá is egy szem tigrismogyoró és egy 16mm -es ananászos smoke ball került. Körültekintően a tökszárak közé eresztettük a végszereléket, majd a tökleveleken kivezettük a damilt a horgászhelyig.
Bent volt az első szerelék, további hármat terveztünk még behúzni. Úgy gondoltuk, négy bottal, négy irányban fogjuk a tökös foltokat horgászni, és amelyik halat ad, azt a susnyást részesítjük majd előnyben. Ennek megfelelően a második botot egy távolabbi tökös iszapos szélébe húztuk egy szem 20mm –es SP6 és egy 14mm –es Stég Prudusct fűszeres popup kombinációjával, a harmadikat egy kicsit jobbra tettük le, erre a botra egy 16 mm –es SP6 került egy kék SP6 Smokeball –al balanszírozva, a negyediket pedig élesen oldalra a jobb szélső tökös part felöli szélébe tettük le az elsőhöz hasonló tigrismogyorós kombinációval. Minden készséget próbáltunk keményebb részekre letenni, kerültük a híg, mély iszapot, reménykedtünk abban, így gyorsabban az etetésre találnak a pontyok. A szerelékek behúzását követően kialakítottuk a horgászhelyet, mindent kéz közelbe tettünk, hogy otthonosan érezhessük magunkat. Néhány óra múlva, újrahúztuk az összes botot, ellenőriztük, a csalik bírták –ezen a törpés kiképzést. Örömmel nyugtáztuk, a csalik nem voltak megrágva és mivel a talált helyekben is nagyon bíztunk, így minden szereléket az elsőre kiszemelt helyre fektettünk vissza.
Az órák teltek – múltak, de csippanásunk sem volt, így valamit lépnünk kellett. Nagyon bíztunk a kiszemelt helyekben, de bele kellett nyugodnunk, hogy változtatnunk kell. Ez volna a második lecke, amit nekünk saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk. Ha valami nem megy, ne erőltessük, keressünk másik alternatívát. Megpróbáltunk a halak fejével gondolkozni, és ezek után 4 eltérő jellegű helyre tettük le a szerelékeket. A baloldali bójázott léket meghagytuk, hátha a masszív magos etetés lesz a siker kulcsa. Az egyik botot kivettük a tökből és a nyílt területen kerestünk egy kevésbé iszapos foltot, hiszen az egyik tökből a másikba is át kell valahogy jutniuk a halaknak, így talán út közben csíphetjük el őket. A harmadik szereléket ezúttal közvetlenül a part szélébe tettük le, alig 1 méterre a parttól. Bíztunk abban, a hűvös tavaszi vízben akár napközben is felkeresik a pontyok ezeket a folyamatosan felmelegedő részeket és ekkor kedvükre tömhetik magukat az általunk itt felkínált tigrismogyoróval. Az utolsó készséggel tipikus keresőhorgászatot folytattunk, 4 óránként más és más távolságban és terepen engedtük le a szereléket, bízva abban, találunk valami nyomravezető jelet, amit később kamatoztathatunk. Bizakodva vágtunk neki az éjszakának.
A víz felett esőfelhők tornyosultak, a kezdetben csillagos égbolt pillanatok alatt fátyolossá, majd sűrűn felhőssé vált, az első esőcseppek menedékünkbe kényszerítettek minket. Ránk is fért már az alvás, hiszen a horgászatot megelőző napok izgalmában mindketten alig aludtunk. Fejlámpámat nyakamba akasztottam, az elektromos kapásjelzők adóvevőjét az ágyfeji részére tettem, az esőkabátot pedig az ágy mellé, így vackoltam be magamat a hálózsákomba, és a friss levegőn hamar el is nyomott az álom. Nagyon mélyen aludtam, így amikor a távjelző folyamatos sípolással ébresztett, úgy megriadtam, hogy mintegy kirobbantam az ágyból. Testvérem arcára nézve, Ő sem igazán volt képben, hol is van most, de gondolkozásra nem volt idő, következő pillanatban már a botért nyúltam, Laci pedig az előkészített csónakkal várt. A part szélébe letett boton volt a kapás, így szerencsére a damilok vezetésén nem kellett sokat morfondírozni. Kapás közben vettem le a botot, húztam a féken, majd megfeszítettem a damilt. Éreztem, jelentős mennyiségű tököt szedett már össze a hal, ennek ellenére erősen húzott, nagyokat bólintott a gerinces bot. Ekkor éreztem igazán, hogy jól választottam, amikor a 3.6m hosszú DAM MAD D- Fender II UK bojlisbotot elhoztam magammal erre a túrára. Nem egy tipikus behúzós pálca, se nem rövid, se nem lágy, viszont a horgászhely sem mindennapi és ehhez a kihíváshoz sokkal inkább illeszkedik egy nagy erőtartalékokkal rendelkező bot, mellyel a tökből, vagy akár a tökszárakkal együtt is fel tudjuk emelni a halat, még a nagyokat is.
Gyorsan a csónakba pattantam, majd indultunk is a par széli dús, tökös irányába. Folyamatosan feszesen tartottam a damilt, éreztem végig a hal derék küzdelmét a szerelék másik végén. Miközben közeledtünk, egyre több tökszárról szabadítottam ki a damilt és végre elindult a hal is a vízitökben. A fejlámpa fényében egy hosszú sárgás árnyat pillantottam meg a felszín alatt, ami gyorsan alá is bukott és feltekerte magát egy nagy csomó növényre. Túl sok volt a tökszár ahhoz, hogy a damil elvágja azokat, így próbáltam letekerni a damilt, amit alaposan sikerült feltekernie a megakasztott pontynak. Végül éreztem, enged a fogságból, és amikor erősen ráemeltem, ki is szabadult, de a felszínre sajnos csak a hal nélküli végszerelék emelkedett. Szomorúak voltunk, de a kapásnak nagyon örültünk, hiszen az első lépés a kapásig eljutni, sokszor az sem egyszerű egy nehéz pályán. A csali frissítését követően visszahelyeztük a partszéli márgásra az ismét bevált kedvencem, a tigrismogyoró + ananászos smoke ball ballanszírozott kombinációt majd visszavackoltuk magunkat hálózsákjainkba.
Még sötét éjszaka volt, de aludni mégsem tudtunk. Mindketten pirkadatig forgolódtunk az ágyon és újra meg újra lejátszottuk magunkban az éjszaka történteket. Mi történhetett, hol hibázhattunk, hibáztunk a-e egyántalán? Miközben tucatszor visszatekertem gondolatban ezt a rövid kis filmet, már – már láttam magam előtt a pontyot, miként a szájába akadt horogtól szabadulna, és ahogy a töklevelek között randalírozik. Ekkor támadt egy ötletem, rájöttem mi történhetett, és azt is kitaláltam mit teszek, hogy ez többször ne fordulhasson elő. Ez már a harmadik lecke története, ami ebbe az írásba már nem fért bele, így is elég hosszúra sikeredett. Remélem, szívesen tanultok az én káromon és sikereimen elindulva. A folytatásban kiderül a halvesztés lehetséges magyarázata és azt is megmutatom, milyen végszerelékkel horgásztam a zöld pokolban. Érdeklődve fogadnám a Ti ötleteiteket, vajon miért akadt le a halam és azt is szívesen olvasnám, Ti milyen végszerelékkel próbálkoznátok, ha egy ilyen kihívás elé vezetne benneteket horgászszenvedélyetek?
