Pontyhorgászat természetes holtágakon

Iskoláskoromban mindig nagy izgalommal vártam a hétvégét és a vakációt, hogy hobbimnak, a horgászatnak szentelhessem minden szabadidőm. Ismerőseim megszállottnak és fanatikusnak, gyakran már bolondnak is tartottak, mert nem a cimborákkal lógtam, hanem napokat ücsörögtem a tóparton a sokszor elviselhetetlen mennyiségű szúnyog között. Mivel viszonylag fiatalon megfertőződtem a pontyhorgászat vírusával, ezért ennek megfelelően csiszolódott a horgász stílusom is.

Kedvenc helyem egy Nyíregyháza melletti, 13 hektáros Tisza-holtág volt, ami a világörökségtől eggyel alacsonyabb besorolást kapott. Mondanom sem kell, hogy festői szépségű volt és szinte rezervátumként tartották számon. Hamar rabja lettem az ilyen típusú tavaknak, mert ezeknél szeszélyesebb, rapszodikusabb vizeken aligha jártam, és szerencsére hazánkban akad ilyenből bőven. A holtágak nagy többsége régi folyómeder, amely az évek során feliszapolódott, benőtte a növényzet, tökéletes életteret biztosítva ezzel a halaknak. A folyókéhoz hasonlóan a halállományuk ugyanolyan változatos, hiszen a víz utánpótlását, és ez által a halbőséget is a tavaszi áradásokkal kapják, a horgászati időtartam ezért kissé korlátozott.

És persze vannak további nehezítő tényezők is, amelyek befolyásolhatják a horgászat eredményességét. Számomra a legnagyobb problémát a sulyom jelenti, mely a holtágak egyik legjellemzőbb vízinövénye. A levelei búvóhelyet és árnyékot adnak a halaknak, termése azonban mélyen az iszapban lapul meg, és amíg a növény még tavasszal hajtani nem kezd, addig csak tippelhetünk a sulyommezők hollétére. Igazán nagy meglepetés akkor ér, mikor „sikeresen” belelépünk egy ilyen szúrós termésbe – az „élmény”, maradandó, mert a sulyom tüskéje nagyon csúnya, gyulladásos sérülést képes okozni, ami csak hetek alatt gyógyul. Tapasztalataim szerint az ilyen szőnyegszerűen elterülő sulyom termések között egyáltalán nem, vagy csak vízközt felkínált csalival lehet pontyot fogni, hiszen a halat sem kíméli a sulyomtüske mikor a mederfenéken keres táplálékot vagy éppen a horogcsalit szeretné beszippantani. Mivel a sulyom szinte mindenhol védett ez a növény, ezért inkább keressünk más helyet, ne pazaroljuk az értékes etetőanyagot egy ilyen aknamezőre.

Tavaly a vissi holtágon töltöttem egy hetet, mert a helyi horgászok elmondása alapján sok nagy testű ponty él a tóban, bár a víz csak nagyon kis része horgászható a hatalmas sulyommezők és a vastag iszapréteg miatt. Ha nagyon vastag iszappal találkozunk, akkor szintén gondolkodjunk el egy másik hely kiválasztásában, megkeresésében. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az iszap vastagsága eléri az egy-másfél métert, ami a pontyok – legalább is táplálkozás szempontjából – kevésbé kedvelnek, másrészt nehéz olyan szereléket összeállítani, amivel hatékonyan fel tudnánk kínálni a csalit egy ilyen terepen. Hasznos tippet lestem el Józsi barátomtól, aki még meg is szagolja a fenékről vett mintát és ha nagyon kellemetlen, erjedt szagú, lágy iszapot talál, általában elkerüli a területet. Nekem a legjobban bevált helyek azok, ahol maximum 20-30 centis iszapréteg alatt egy szilárdabb agyagréteg van, mert az ilyen helyeken a ponty könnyebben hozzáfér a fenéken lévő természetes táplálékhoz. Ha mód és lehetőség van rá, vagy ha a hely adottságai lehetővé teszik, akkor jön az úgynevezett „kifürdetéses” etetési módszer: nagy mennyiségű apró magos szoktató etetéssel a pontyokon kívül a keszegfélék gyakorlatilag tisztára pucolják a horgászhelyünket.

Nagy segítségünkre van, ha pontytúrásokat is keresünk, sok időt megspórolhatunk ha találunk nagyobb területen felszálló buborékokat, ami arra utal, hogy ott bizony jó helyen vagyunk.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a helyzet a törpeharcsákkal? Mivel sok időt töltöttem törpéktől hemzsegő tavakon, volt időm kitapasztalni egy pár hasznos módszert a kis istenátkák kivédésére. (Tökéletes módszer azonban nem létezik a törpék ellen.)

Mindig sok boljit és előfőzött magot viszek magammal a túrákra, melynek harmadát már rögtön az alapozó etetéseknél felhasználom. Bojlik készítésénél és kiválasztásánál arra figyelek, hogy lehetőleg állati eredetű összetevők helyett, inkább szénhidrátdús növényi alapanyagot tartalmazzon. Régen rengeteget próbálgattam, mi lehet nyerő aroma vagy ízkombináció, de rájöttem, hogy a siker kulcsa az egyszerűségben rejlik. Aroma helyett inkább egy speciális fűszerkivonat kombinációt használok, ami egy fekete bors és édes csili keveréke. Horgászat megkezdése előtt ezzel a rendkívül sűrű és tömény folyadékkal locsolom be a bojlikat és a magkeveréket is.

Ezek az apró, de annál fontosabb dolgok sokat segítettek nekem a nagyponty horgászatában az utóbbi években, de nem sokat érnek ha nem töltünk el kellő időt a tóparton. Remélem a jövőben egyre több és nagyobb holtágat tudok még felfedezni, mert mint említettem, hazánkban több száz ilyen víz pontyóriásai várják, hogy egyszer lencsevégre kapjuk őket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

táncosokkal farkalótáncosokkal farkaló (fikanick)
3 éve

gyönyörű halak, gratulálok!
külön érdem, hogy nem egy agyontelepített kockatóban fogtad

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés