Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Óriási kárt okoznak a kormoránok

2013.11.05. forrás: FEOL

Az orvhalászoknál is tetemesebb károkat okoznak, s a halászok és a horgászok után a legtöbb és legjobb minőségű halakat ejtik zsákmányul a kormoránok: a becslések szerint évente 2400 tonnányit falnak fel, s csaknem ugyanennyit pusztítanak el azzal, hogy éles csőrükkel halálosan megsebzik, megtépik őket.

Szezonindító akciókhirdetés

 A halászattal, halgazdálkodással foglalkozók éppen ezért mindent megtennének, hogy a falánk, s ilyenkor ősszel inváziószerűen megjelenő madarakat távol tartsák a vizektől. A vonatkozó rendelet azonban egyelőre csak a szabályozott feltételek mellett történő gyérítésüket és riasztásukat engedélyezi, annak költségeit pedig állami támogatás, ösztönzés hiányában most még a védekezőknek kell állniuk.
Az egyik legnagyobb hazai tógazdaságban, a rétimajori Aranyponty Zrt.-ben például évente 6-8 millió forintot költenek a kormoránok elleni védekezésre. Megfelelő engedélyek birtokában nyolc gázágyút működtetnek, s három-négy puskás ember járja naponta a tavak környékét, és próbálja meg elriasztani, esetenként elejteni a halrablókat. Nincs könnyű dolguk. A kormorán ugyanis olyan ravasz, mint a róka, a szeme pedig olyan éles, hogy 300-500 méter távolságból is képes észrevenni az embert. Vastag, erős tollazata sem könnyíti meg a lelövését. Lévai Ferenc, a halgazdaság elnök-vezérigazgatója szerint ezért mire egy kormorán „leesik”, annyi patront használnak el, hogy az azokra fordított pénz a legnívósabb étteremben elköltött vacsora árát is fedezné.

 

A halászok szerint semmi más nem okoz akkora kárt a gazdaságoknak, mint a kormoránok. Egy-egy madár képes naponta hetven deka, egy kilogramm halat is felfalni, méghozzá a legnemesebb fajtákból. Nagyon „válogatós” ugyanis: a hosszú, hengeres testű halakat kedveli, a süllő, a márna, a kecsege, a csuka és a harcsa a kedvenc csemegéje, a kárászt, a keszeget nem szereti. Csak a saját maga által elejtett, friss halat eszi, a döglöttre „rá sem néz”.
Magányosan is sikeres vadász, akár ötven méter mélyről is képes felszínre hozni a kiszemelt zsákmányt, de a csoportos „halásztechnikáját” szinte tökéletesre fejlesztette. Gyakori, hogy ötven-száz kormorán csapatba verődve, egy-egy öbölbe szorítja be a halakat, s iszonyú pusztítást végez köztük, ugyanis amennyit megeszik, legalább annyit megsebez, összetép. A kárókatonáktól a télen elvermelt halak sincsenek biztonságban, előszeretettel vadásznak a hideg vízben ledermedt példányokra, s zaklatásukkal gyengítik azokat. Átalakítják, degradálják élővizeink halállományát, gyérítik a védett halakat, ott pedig, ahol tömegesen jelen vannak, ürüléküktől a fák is elpusztulnak
A kormorán túlszaporodása nemcsak a hazai halászoknak, horgászoknak okoz gondot, mára Európa közös problémájává vált. A 30-40 éve a kihalás közelébe sodródott állományokat ugyanis olyan eredményesen sikerült megvédeni, hogy mostanra a sekély tengerek, a halastavak, élővizek legnagyobb halrablóivá váltak.
Az 1970-es évek végén még csak 50 ezerre becsülték az európai állományt, jelenleg másfélmilliónál is többről beszélnek a szakemberek. Magyarországon mintegy háromezer kárókatona fészkel, de ősszel az északi területekről lehúzódó csapatok több ezerrel is megnövelik a számukat. A halászok és a horgászok szerint valóságos kormorán invázió van a halastavak környékén, s a Balatonnál és a Velencei-tónál is.
A szakemberek úgy vélik, hogy a biodiverzitás megőrzése és a halászati ágazat megvédése végett elengedhetetlen a kormorán állomány hatékony gyérítése, s várják, hogy ahhoz megfelelő ösztönzőkkel is segítséget adjon a halászati törvény.
Dávid Erzsébet

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »