Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Az új kedvencek

2015.10.04.

Egy olyan víz és halfaj ihlette ezt a cikket, amelyekhez eddig még nem volt szerencsém. Ez a kis folyócska a Kraszna, a halfaj pedig a domolykó. A pergetést már próbálgatom egy pár éve, de célzottan domolykóra horgászni még eddig egy alkalommal próbáltam, a Sajón, de akkor nem sikerült egyet se fognom. Sőt. Semmit nem sikerült fognom. Ettől függetlenül megérte elmenni a Sajóra, mert egy vadregényes, magával ragadó víz. Biztos vissza fogok még térni és akkor már a mostani domolykós tapasztalatokkal lehet, hogy még halat is tudok fogni. Akik szeretnek nehéz terepen pecázni, a sokszor csak nagyobb túrák és esetleg tortúrák árán megtalálni azokat a helyeket, ahol a halakat sejtjük és még dobni is tudunk, azoknak ajánlom ezt a vizet és a Krasznát is. Én nagyon szeretem az ilyen „dzsungel pecákat”. Amikor csak megyek árkon-bokron át és a végén olyan helyeket találok, hogy leesik az állam. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, ha én hal lennék, tuti, hogy ilyen helyen bandáznék mindig.

Szezonindító akciókhirdetés

 

A Krasznát is csak ajánlani tudom a dzsungelharcosnak felcsapott cserkelő pergetőknek. Én a Kraszna mátészalkai szakaszára járok, azt szeretném most bemutatni. Ez összehasonlításban a Sajóhoz képest egy kisebb folyócska normál vízállásnál, talán fele akkora, ha van, folyása is kisebb valamivel. A partja nyári időszakban sokszor tényleg embert próbáló és túltesz a Sajón. Sok helyen a mellig érő csalánban, és pókháló erdőben kell gázolni, hogy az ígéretes helyekre eljussunk. A part menti fák között és az azok alatt összegyűlt sok gally, ág között járkálni több órán keresztül és közben még arra is oda figyelni, hogy csöndben közlekedjen az ember. Kis túlzással felér egy Bear Grylls túrával, nem megyek több kilométert, de mégis lefárassza az embert és este biztos nem kellesz altatni. Első alkalommal, amikor kimentem, áradt a Kraszna. A normál vízálláshoz képest 1,5-2 méterrel fentebb volt a víz. Mint szokták mondani kakaónak is elment volna. Nem tudtam milyen halakra számítsak, de mint korábbi informálódásomból kiderült harcsákat is szoktak fogni a helyiek. Úgy hogy, kora nyár lévén és kakaó révén, duci mélyre törő crainkbait-et tettem fel 5 centis méretben és ezzel próbálkoztam, de a több órás horgászatot eredménytelenül zártam. Horgászat után aztán elgondolkodtam rajta, hogy mit csinálhattam rosszul. A helyek ahol próbálkoztam számomra elég jó harcsás helyeknek tűntek, a víz mellet álló fák alámosott gödrei és visszaforgók a peca elején bizakodásra adtak okot, de hát a látszat néha csal. Azért kíváncsi lennék, hogy a helyiek hol és milyen időszakban szoktak itt harcsát fogni, mert ezt nem tudtam meg.

Két hét múlva mentem ki legközelebb, akkor már jóval lentebb volt a víz, igaz még mindig egy fél méterrel fentebb a normál nyári szinthez képest, de az átlátszóság is már „alakult” (Max: 5 centi :)).

Még mindig nem ismeretem a vizet és ezzel a vízállással teljesen más arcát mutatta a folyócska. Úgy indultam neki, hogy most végig próbálok mindenféle csalit. Aztán az egyikkel csak betalálok valahol, valamire. Az áradás visszahúzódása olyan extrém sáros, hordalékos terepet hozott létre a meredek partokon hogy egykét helynél el kellett gondolkodnom, tényleg menjek-e le, végül is nem fürödni jöttem, hanem pecázni. Az áradásban legalább annyi jó volt, hogy nem kellett a meredek partoldalban lemászni. Furcsa volt, hogy azokról a helyekről ahonnan most dobáltam ott 2 héttel ezelőtt másfeles víz volt és ki tudja, mekkora hal úszkált pont ott ahol most állok. Végre láttam azoknak a fáknak a gyökereit, amiknek eddig csak a törzsét láttam.

Kisebb nagyobb wobblerekkel dobáltam. Aztán amikor ilyen fás, alámosott esetleg visszaforgós helyekhez értem akkor próbáltam gumihallal, támolygóval, de nem volt rá jelentkező. A wobblert is néha cseréltem pici körforgóra, de semmi. Aztán az egyik helynél egy 3 centis süllyedő wobblert húztam kifelé, amikor már szinte előttem járt piciket rántva és utána hagyva, hogy süllyedjen, fogtam egy 15 centis domolykót, ami le is esett menet közben, de ez megadta végre az irányt és legfőképpen a bizodalmamat. Innentől minden helyen pici wobblerrel kezdtem a próbálkozást, de azért még felkerült egy-egy gumi azokon a fás, alámosott helyeken. Bízva a csaliban és elszántságomban egyre több akcióm volt. Sok ráfordulásom volt már a beesőre, de ezeket sokszor el is vétették az elkövetők. Ahogy haladtam egyre távolabb a hídtól egyre hangosabban hallottam egy folyamatos vízcsobogást és meg is találtam a hang forrását. A túl parton egy kicsi befolyót találtam.

Az én oldalamról nehézkes volt a sodorvonalának meghorgászása, de már tudtam, hogy következő alkalommal a túl oldalt fogok kezdeni. Azért dobtam egy párat, de eredménytelen volt, így megindultam vissza a híd felé hogy még ott próbálkozok egy kicsit. Sikerült még fognom kettőt, egyet beesőre egyet pedig húzottra. Időközben a süllyedő wobblert lecseréltem egy 3 centis, lebegőre. Gondoltam annak a vízbeesése valósághűben tükrözze egy bogár vízbe esését és jobban el tudják kapni. A dobások kivitelezésénél viszont próbáltam lassítani a csali sebességét vízbeérés előtt, hogy csak úgy pottyanjon, ne csobbanjon. :) Igaz, itt még nem vártam annyi ideig a csali vízbeesése után mielőtt még elkezdtem húzni, ez csak a következő alkalommal tudatosult bennem. Ami még ez után a peca után konklúzióként megfogalmazódott bennem, hogy a japán típusú, 7-25 grammos, gyors akciójú botom nem ezekhez a halakhoz lett kitalálva. Az ütéseket nagyon jól éreztem vele, de az egyik hal olyat vágott oda, hogy mikor bevágtam neki szerencsétlen kis domi csalival együtt repült ki a vízből. Legközelebb a lágyabb botot hozom magammal és ha lesz időm, barkácsolok egy pár „bogár wobblert”. 

Következő dzsungeltúrámra egy hét múlva került sor. Ekkor már célzottan domolykózni indultam, egy kis szakirodalmat is olvasgattam, bár ez semmit nem jelent, ahány víz annyi szokás, de azért szerettem volna tájékozódni. Túlságosan felvillanyozott az előző peca ahhoz, hogy csak ölbe tett kézzel várjam a következő találkozást a domolykókkal. A hídhoz érve láttam, hogy a víz szintje még lentebb ment és tisztult is.

Alig vártam, hogy az idő közben megvett 2-7 grammos pálcámat és a két új, saját csalimat felavassam. Az idő nem kedvezett a pecának mert esett az eső, de úgy gondoltam a híd alatt el leszek, amíg csendesedik. 3-4 dobásra már fogtam egyet először egy gyári 3 centis felúszóval. Gondoltam letesztelem a pályát, van-e hal a környéken egyáltalán. Miután azt megfogtam feltettem a saját kis „bogárwobblerem” és 2. dobásra lekapta a beesőt. Na, ez jól indul.

A híd alatt fogtam még egyet, de ezután már a domolykók gyanakvása erősebb volt a kíváncsiságuknál és hát az eső nem akart csendesedni, de csak elindultam. Úgy voltam vele hogy hideg nincs, legfeljebb jól elázva megyek haza. Irány a befolyó!

A befolyóhoz érve teljesen bementem a vízben lévő köveken ameddig tudtam, hogy minél jobban, minél hosszabban meg tudjam horgászni a sodorvonalat. Itt először a gyári 3 centis, felúszó, kishal mintás csalival kezdtem és fogtam is egyet. A bogárkámnak annyi hátrány volt, hogy nem tudtam messzire dobni. A másik „tollasfarkú” saját gyártmány annyiba jobb volt, hogy annak a hasára ragasztottam egy kis ólmot ezért azt egy kicsit messzebbre lehetett dobni, így feltettem azt és megfogtam vele az első balinom a Krasznán. Méretbe nem maradt el a domolykókhoz képest, sajnos. A befolyónál fogtam 2 domit meg egy balint. Egy kicsit elmaradt az eredmény a vártnál, de ez van. Azért azt hozzá teszem nem a legkönnyebb pálya a befolyó utáni rész, még krasznai viszonylatban se.

Nem szegte a lelkesedésem a befolyó csekély adománya és hiába szemerkélt még mindig az eső, indultam tovább. A következő hely ahol megálltam egy 20 méterrel volt lentebb és mint később már rájöttem igen ígéretes hely és szeretnek a domik ezen a környéken bandázni. Itt fogtam kettőt és több ráfordulásom, lekövetésem is volt. A sodorvonal itt középen van,az egyik oldal sekélyebb, kisebb ágakkal tele, a túl oldal pedig mélyebb meredek parttal, magas fákkal a partján amiknek a lombjai majdnem átérnek a túlpartig. Itt találnak búvó helyett és a fákról lehulló rovarokat is tudják szedegetni. Valamint azt vettem észre hogy szivesebben tartózkodnak a szélvizen, ahol nincs olyan áramlás, vagy ahol pont ellenkező irányba áramlik a víz a folyáshoz képest. Ezen a helyen láttam először a víz tetején szedegető domit. Későbbi alkalmakor, amikor jó idő volt persze sokkal többet láttam.

Tovább haladva már nem sok helyet találtam ahol le tudtam volna menni a partig és tudtam volna rendesen dobni és húzni, ezért visszamentem a befolyóhoz ahol még elcsíptem egyet, egy mélyre törő,4 centis, fehér-rózsaszín színű wobblerrel.

Ezután elindultam hazafelé. Közben azon gondolkoztam, hogy jól vizsgázott a bot is és a saját csalik is. Sajnos a kis „bogárwobblert” sikerült beszakítanom, de ha lesz időm, elkészítem a továbbgondolt változatát.

A felszerelésről annyit még hogy a bot egy világmárka alsó kategóriás botja. Az orsó egy 3 csapágyas, 1000-es. A felszerelés nem került több tízezer forintba ennek ellenére teljesen meg voltam elégedve velük. A bot teljesen összhangban volt az orsóval. A 20 centis domik már rendesen hajtották a botot, jól éreztem a kapásokat és ezzel már nem történt halacska reptetés. Amivel viszont nem voltam kibékülve, hogy a 0.15-ös fonott túl vastag volt, nem tudtam vele olyan mesze és olyan pontosan dobni a pici csalikat, mint szerettem volna. Úgy hogy következő alkalomra 0.08-as nanofilt tettem fel. Már csak ez hiányzott, hogy teljes legyen a boldogságom. Hogy megfelelően működjön az UL kombó. Igaz csak neon zöld színben kaptam, de nem bántam meg.

A domolykózáshoz már az elejétől kezdve tettem fel kb. 40-50 cm fluorocarbont és így nem hiszem, hogy zavarná őket a rikító főzsinór, én pedig jobban látom, hogy épp hol jár a csalim. Fluorocarbont, előtét zsinórnak már használok egy ideje. Tiszta víznél van létjogosultsága szerintem. Ha valaki célirányosan balinozni vagy domolykózni indul, akkor érdemes fluorocarbont használni szerintem. Kevesebb kapásunk biztos nem lesz, még úgy se ha vastagabbat teszünk fel. Én 0.26-ost használok most. Ezt most lehet, vastagnak gondolják sokan, de ha úgy se látja a hal, akkor nem mindegy? Ez még nem olyan vastag, hogy a csali mozgását befolyásolja és azért senki nem szeret beszaggatni csalikat, főleg nem wobblereket. Ez a vastagság azért többet bír, mint egy fele ekkora. A fonotthoz vagy nanofilhoz én direktbe kötöm a monofilt egy dupla csomóval. A monofil végére pedig csak egy pici kapcsot teszek, olyan picit amennyire csak lehet, vagyis amilyen picit csak be tudok szerezni.
Újabb egy hét elteltével ismét a Kraszna parton kezdtem a napom. Július 2.-a, reggel 8, hétágra süt a nap és egész napra meleg időt jósoltak. Azért nem féltem a hőgutától, mert a víz partja tele van nagy fákkal, amik szépen betakarják a folyó nagy részét. Úgy hajlanak a víz felé a fák lombjai mintha átölelnék a kis folyót és védenék.

A Tisza régi nagy kedvencem. Mint oly sok embert megihletett már, nekem is van egy különös vonzalmam és tiszteletem iránta. Biztos sokan sejtik, mire gondolok. Na, a Krasznával most már ugyan ez a helyzet, csak ő egy kicsit más. Kisebb, vadabb, de barátságosabb. Minél többet vagyok a partján, annál jobban megszeretem. Elvarázsol ha ott vagyok. Meg kell küzdeni a dzsungellel és a gallyakkal, ami a peca elején egy kicsit nehézkes, de 1 óra elteltével úgy gázolok a derékig érő dzsindzsásban és hatalmas pókhálókban, mint ha ott se lennének.

A gallyak, az áradás miatt elhalt és kiszáradt növények miatt sok helyen lehetetlen csendben megközelíteni a partot, de azt vettem észre, hogy ha meg is riadnak a domik és a pár méteres körzetemből elúsznak, ha távolabb dobok és onnan kezdem el húzni a csalit ugyan úgy rávágnak. Ha viszonylag csendesebben le tudok jutni a partra, akkor már sokszor a túlpart tövéhez dobva leveszi elsőre a beesőt. Bár nem mindig sikerül neki elsőre, mert van, hogy mellé vág, vagy útközben meggondolja magát. Egy pár perc múlva újra próbálkozva van még esélyünk megfogni. Van, hogy a wobbler felakad és nem tudom rendesen húzni csak bukdácsol a víz tetején.

Az is fel szokta kelteni a kíváncsiságukat és odavágnak neki. Volt, amikor nem tudtam vízbe érés előtt fékezni a zsinórt és hangosabban, csobbanva eset a vízre a csali, akkor arra vágott oda. Szerintem néha pont az kell, hogy egy kicsit felkeltsük az érdeklődésüket és akkor a kíváncsiságuk legyőzi az óvatosságukat. Volt többször hogy a partig követte a csalit és a kiemelés pillanatában akarta elkapni. Ilyenkor vagy szaggatva húzom, 2-3 tekerésenként hagyok egy pici szünetet, vagy gyorsan tekerem, mintha balinoznék. Ez a két módszer is eredményt szokott hozni. Ha nem akarnak enni, fel kell kelteni a kíváncsiságukat! :)

Nekem ez az eddigi tapasztalatom a Krasznán. Ha lebegő wobblerrel dobálok, akkor egy új helyhez érve mindig guggolásban kezdem a pecát. A túlpart tövéhez dobok vagy ahol sejtem, hogy lesben állhat egy-kettő és bedobás után hagyom, hogy a csali sodródjon. Van, hogy 2 méternyi úsztatás után veszi le. Olyat is szoktam, amikor elsőre elhibázza a beesőt, hogy a következő dobásnál, ahogy úsztatom a víz tetején, piciket pöccintek a bottal, hogy a csali egy kicsit fodrozza a víz tetejét mintha egy bogár eset volna a vízbe és vergődne. Ez is hatásos lehet, de általánosságban az én tapasztalatom hogy a beesőre mindig a kisebbek fordulnak rá és a húzottra jönnek a szebbek.
 

Na, de az utolsó pecámhoz visszakanyarodva. Már vártam, hogy kipróbáljam milyen az új zsinór. Korábban még nem használtam nanot, eddig nem volt rá szükségem. A nagyobb, feszesebb pálcámhoz teljesen jó volt a 0.12-0.17-es közötti fonott. Már az első órában sok akcióm volt, de megfogni csak egyet sikerült. Egy kicsit zavart, hogy a gyári wobbler mintha oldalazva jönne és eszembe jutott valami. Nem rég, egy wobblereket készítő, magyar úriember honlapján láttam egy kis képet arról, hogy ha a csalink, szemből nézve jobbra oldalaz, akkor a bekötőszemen balra kell hajlítani, ha balra, akkor pedig fordítva. Kipróbáltam és működött!

Örültem neki nagyon és rögtön vettem elő egy régebben vásárolt lengyel gyártmányú, pici, 2 cm-es wobblerem. Szerintem, aki jártasabb a témában tudja, melyik márkáról beszélek. Én nagyon szeretem őket, szerintem elég jó minőségűek és az áruk is barátságosabb egy két nagy márkához képest. Tudtam, hogy az is oldalaz és csak lassabb vizeken használtam, lassú bevontatással, úgy még jó volt. Balra oldalazott így jobbra hajlítottam a bekötőszemen és tökéletes lett. Innentől kezdve ezt erőltettem. A színe is rikítóbb volt, nem olyan ezüstös-kékes, kishal utánzat, hanem sárgás-pirosas has és barna hát. Azt vettem észre, hogy ez jobban tetszik nekik.

Az első fél órában volt vagy 10 akcióm, mind beesőre, viszont akadni egy se akadt. A csali gyárilag csak egy hármas horoggal volt szerelve. Ezért tettem egy, a hátsótól kisebb horgot a hasára és máris javult az arányom. Egy fél órát leszámítva végig ezzel dobáltam és fogtam a kicsiket is és a nagyokat is. Szerencsére azért most a „nagyobbakból” több jött. :)

Az a fél óra arra ment el, hogy egy kicsit megpihentem egy helyen és eszembe jutott, hogy még kis wobblereken kívül mást nem is próbáltam az új bottal és zsinórral. Kíváncsi voltam, hogy működik az UL kombó pici gumikkal. Elégedett voltam vele. Elég jól süllyedt a 3 grammos jig is ebben a sodrásban és lehetett érezni a csali fenékre érkezését is. Fogni nem sikerült vele semmit, de alig várom az őszi és téli sügérezést, süllőzést. Aztán megláttam a dobozomban egy szintén régi, alig használt, ismeretlen márkájú csalit, sőt már azt se tudom, honnan van. Minnow alkatú, süllyedő, kékes színű, kishalat mintázó festés van rajta. Az is oldalazva jött ezért azt is megszereltem egy kicsit és működött. A 2. próbahúzásnál kaptam is egy nagy rávágást, de elment. Aztán ezt a csalit hagytam fent még egy kicsit, de nem volt rá több jelentkező. Visszatértem a kis sárgámhoz.

Most messzebb sétáltam a hídtól, mint eddig bármikor és találtam is ígéretes helyeket. Találtam a túlparton egy újabb befolyót, aminek a torkolata szintén ki volt kövezve csak sajnos víz nem folyt be rajta.

Több bedőlt fával is találkoztam, amik teljes szélességében átérték a folyót. Sok akcióm volt aznap és sok megfogott halam. A legeredményesebb pecám volt eddig a Krasznán és az átlagméret is most volt a legjobb. Természetesen minden hal horogszabadítás után ment vissza.

Most úgy néz ki, több hét kimarad. Nem tudok kimenni a vadregény földjére és vizére, nem kergethetem az új kedvenceimet, de nem fogok csüggedni. Van egy-két új csali ötletem. Barkácsolni meg otthon is lehet. A saját csalival fogott hal pedig egy plusz élmény.

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »