Amikor az álmok valóra válnak

Újabb élménybeszámolót kaptunk Mravik Melindától. A legutóbbi balint hozó peca után most a régóta várt harcsafogás is össze jött.


hirdetés

“A bölcsek azt szokták mondani, hogy dolgozzon az aki nem tud horgászni. Ezen a kijelentésen felbátorodva kivettem két szabadnapot, hogy végre újra csónakba szállhassak. Reggel 8 órakor kezdtük a horgásztúrát a Tisza-folyón. Úgy tűnt, hogy az időjárás nem fog a mi oldalunkon állni. Borús, esős idő volt, de legalább szélcsend. Elhatároztuk, hogy a délelőttöt hallgatózással töltjük ismételten, hátha akad még ívás valahol. Gyakorlott szemnek nem kell sokáig nézelődni, hamar észreveszi a jeleket. Nem egy rövid szakasz, amit végigcsorogtunk, pár órát igénybe is vett, de közben 2 jó dolog is történt: kitisztult az égbolt, a fekete fellegek helyét a napsütés vette át, és végül 4 kisebb szórványívást is sikerült találni.

Nagyjából délután 2 óra körül láttunk neki a „horgászdolgozásnak”, miután ki-kő-papír-ollóztuk, melyik is legyen az első hely a listán. Egy hozzávetőlegesen 10-15 m széles, összpontosulatlan ívásra esett a választás. Elég intenzíven fröcsögött rajta a küsz, és felszíni süllőrablásokat is lehetett rajta látni. Egy pergető botot szereltünk fel, főzsinór végére egy nagyobb ólom (20-25g), rögzítővel elválasztva – egy körülbelül 20 cm-es előkére – a süllőző horog került. Húsz perc nem sok, de annyit sem kellett várni az első kapásra. A kisebb forma fogas olyan mohón nyúlt a kishal után, hogy a botot épphogy, vízbe esés előtt tudtam elkapni. Felcsaliztam és mehetett is a szerelék vissza a vízbe. Egy pillanatra fordultam el, párom már egy 1,5 kg-osat fárasztott. Úgy döntöttünk a 3. kapást már a másik helyen várjuk meg, hogy a mellettünk álló csónak is nyugodtan horgászhasson. Másrészt hiányoltam a bajszosunk hangját az ívásról. Talán majd a második megálló… Sajnálatos módon ott sem volt bufogás, de még a süllők sem kaffantottak. Mindezek ellenére, tettem egy próbát. Egy igazi élmény pecával kínált a hely, 10 percenként fárasztottam a kisebb méretű fogasokat. Ahogy a nap egyre inkább pirosra festette az ég alját, jobbnak láttuk még egy helyet feltérképezni. Sajnos a legígéretesebbet már egy másik horgásztárs befoglalta, így ezt a lépést kihagyva a 4. számú hely következett a sorban, ami még egy süllővel és egy balinnal színesítette a napomat. Az időből sajnos kifutottunk, ezért a harcsázás átcsúszott a következő napra. Frissen, kipihenten, az otthoni teendők elvégzése után, délután 3 órakor indult a kaland. Rengeteg időnk volt így is, mert ívó helyet már nem kellett keresni.

 

A matematikai szabályoknak fittyet hányva, nálam a sorban a 3-as van az első helyen, így a 3., előző nap kimaradt ívás felé vezetett az utunk. Odaérkezés után, 5 perc elteltével megdobbant a szívem. A várva várt bufogás törte meg a csendet, majd még egy, és még egy. Nincs idő hezitálni, küszök a horogra, csali be a vízbe! Az úszó a fűzfa tövében, hozzám hasonlóan félre döntött fejjel várt, hogy a bajszos megkívánja a csokorba fűzött csalihalak ritmikus táncát. Nekem egy örökké valóságnak tűnt, de 10 percnél több nem telt el, majd egy hangos szívás, aztán egy mondat törte meg a csendet: „Meli, kapás!”. Hevesen kalapáló szívvel és remegő kézzel nyúltam a bot után. Nem hittem el, hogy ez most itt, és velem történik. Bevágtam. Nehéz szavakba önteni, amit akkor éreztem. Ijedtség, öröm, csodálat és erő. Egy olyan erő, amire őszintén szólva nem voltam felkészülve. Ott volta harcsa, húzta a zsinórt, görbítette a botot, és éppen velem küzdött. Nem mondanám magamról, hogy erős vagyok, de az adrenalinnak és az elszántságnak hála sikerült a bajszost kihúzni a fás, gyökeres rengetegből és a csónak mellé csalogatni. Szerencsémre a bevágás sikeres volt, a horog tökéletesen ült a szája jobb sarkában. Leírhatatlan öröm fogott el, azt sem tudtam sírjak, vagy nevessek, így hát egyszerre tettem mindkettőt. A fotózáshoz a legközelebbi parti helyre mentünk, régi álmom volt egy ilyen csodálatos hallal a vízben fotózkodni. Végre, annyi próbálkozás és betli után sikerült. Akasztottam egy harcsát, ami eddig fogott halaim listájának első helyére került. Csodálattal tekintettem rá, és azt sem bántam, hogy a gereben fogak a hüvelykujjamat karcolják. Egy olyan halfaj, amiben akkora erő lakozik, hogy sokan elképzelni se tudjuk. A Tisza ajándéka volt ez a lenyűgöző teremtés, így kötelességemnek éreztem, hogy visszaadjam a folyónak, remélve, hogy idősebb korunkban még találkozunk. Bízom abban, hogy a visszaengedés egyre inkább „divatba jön”, és a Mi vizünkben is lesz egy fantasztikus méretekkel rendelkező harcsa állomány, ami miatt más országokból érkeznek horgászok, és az unokáink is megtapasztalják, hogy milyen a vizek óriásával közelharcot vívni. Egy biztos, én ezt az élményt soha nem felejtem el, és türelmetlenül várom, hogy egy hasonló, vagy ennél nagyobb harcsát érezzek a zsinórom végén. Kívánom minden horgásznak, hogy legyen része egy ilyen élményben, és találkozzon ezzel a hallal, amit sokan annyira tisztelünk.”

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

fogasfogas (fikanick)
5 hónapja

A fogas a balatoni süllő tájneve.

"A fogast aXVIII. századtól a helyismereti irodalom már „balatoni specialitásként” méltatja, sok szerző azt is hozzáteszi, hogy más vizeinkben nem is fordul elő. "

"Tehát akkor mi is a fogas, azaz a süllő mitől és mikor fogas? A fogas a Balaton süllője."

4
BukfencBukfenc (fikanick)
5 hónapja

Uraim a fogasra a kabátot akasztják a süllő az SÜLLŐ! Hagyjuk már ezt a sznob dumát!

3
balinrapergető
5 hónapja

ez hülyeség, a fogas az minden vízben fogas
ugyanaz a halfaj mint a balatoni, nem két külön halfajról van szó

2
fogasfogas (fikanick)
5 hónapja

Csak a balatoni, 1,5 kilónál nagyobb süllőt nevezzük fogasnak.

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés