Cukk 2015_07

A nagy fogas

A napokban munka és egyéb teendők mellett nem volt időm csak a késődélutánt illetve a sötétedés első óráját meghorgásznom. A stratégiám a hosszú hétvégén plasztikcsalival megakasztott, de sajnos a kiemelés előtt meglépet kölyök süllőmön alapult. Az a peca nagyon eredményesre sikerült, ráadásképen két csukát is be tudtam csapni a kisméretű plasztikokkal. Igaz a halak mérete nem rekordlistásak, de élmény pecának megfelelt. Így hát elkezdtem délutánonként a süllőket kergetni, nem is rossz eredménnyel.

Daddy Long magas háttámlás horgászfotel 2
hirdetés

A plasztikcsalis horgászatban fontosnak tartom a megfelelően finom és érzékeny felszerelés használatát. Számomra nem elég leengedni a mélybe csalijaimat és teker, megállít, teker monoton módon becsévélni azt. Szeretem érezni is, merre jár éppen, mit is ténykedik odalent. Ehhez megfelelő felszerelést kell választani. Így az Awa-Shima 270-es 10-30 gr-os botomat és a 4000-es Shimano Catana orsómat választottam, amin 14-es fonott van.

Első nap:
Mivel késésben voltam, úgy gondoltam a Bodrog egy közeli partvédő kövezését fogom megvallatni süllő reményében. A felszerelés beélesítése után a korában fogós kis Relax gumihalammal kezdtem a horgászatot. A megállapodott folyóra elegendő a 8 gr-os fej állapítottam meg néhány dobásból. Ezzel a mérettel már másodpercek alatt lent van csalim a mélyben, és emellett kellő messzire is tudom dobni. Először a közeli helyeket pásztáztam végig a fogas ragadozók után, és úgy haladtam egyre messzebb. A vezetési technikámról csak annyit, hogy gumihalamon leérkezése után emelek egyet csukló mozdulattal, majd hagyom, hogy visszaessen a talajra, betekerem a felesleges zsinórt, majd megint emelek de, most kicsit nagyobbat és ismét hagyom süllyedni, és ismét betekerem a zsinórt, és így változatosan vezetgettem a partig. Egy merész dobásomat felfele a folyással ejtettem meg, fenékre érést kivártam, de ahogy elemelkedett a gumi, az gallyakon kopogott végig, mígnem csalim elakadt. Be kellett szakítanom az oly fogós gumit. Egy fehér twistert kötöttem helyére és a mélyrész felé dobtam vele. Úgy félúton vízinövények hada útját állták, berántottam egyet, ami olyan jól sikerül, hogy beékelődött két kő közzé a plasztikom ólomfeje. Egy dobás egy csali a történet. További két twistert is elveszítettem mire, összeállt a hely ismerete, de elértem egy méret körüli süllő kapását, viszont a kicsorbult élű horog miatt lefordult a merítő előtt. Ez a peca sajnos ezzel jár.

Második nap:
Időben kint tudtam lenni a vízen, viszont siralmas állapot fogadott. Az erős szél a nyárfa szöszöket a pergető pályámra fújta össze. Mint aki citromba harapott, olyan savanyú pofával, dobtam az elsőket. Már az első dobásokkor rengeteg szöszt hozott a fonott magával. Tudtam, hogy ha a szöszöket nem szedem le gubanc lesz a vége. A sokadik utolsó dobásom úgy másfél méteres zászlóján levő twisterét, egy agresszív csuka szerette volna vacsorának. Iszonyatosan élvezetes, ahogy látótávolságban villámgyorsan le tudja rabolni a csalit a csuka, persze ezt felszíni akrobatikus mozdulat sorral díszítve. Nem volt ez másképpen most sem. Rövid fárasztás után megadta magát és néhány fotó erejéig partra került.

Harmadik nap:
Munkából hazaérve a pergető felszerelésemmel a folyót vettem irányba. Öcsém éppen feederezett, így váltottam vele pár szót, majd elfoglaltam a helyem. Amire szükségem volt aznap az a lazítás, a nyugalom és ilyenkor csak a horgászat tud segíteni, de ez relaxáció nem tartott sokáig. Mikor mélázgatásaim közepette öcsém mondott valamit nekem, feléje fordultam és megkértem mondja el még egyszer, amit mondott, mert nem értettem. Az éppen emelésben levő twisteremre, olyan rávágást kaptam, hogy mikor visszafordultam a botom perecben hajolva bólogatott. Ha a precíz fékrendszerű orsóm nem reagálta volna le ezt a durva és hirtelen támadást, akkor valószínűleg eltört volna finom botom.

Csak másodpercek multával tudtam behúzni egyet a halnak. Harcsára gyanakodtunk, de mivel erős rázásokat közvetített finom pálcám elbizonytalanodtam. Egyet le tudtam szögezni, amit a citerázó lábaim és remegő kezeim alá is támasztottak, ő eddig legnagyobb halam. Percek multával a felszín közelébe pumpáltam ellenfelemet, majd fordult egyet a mélybe, ekkor hatalmas farokuszonyt pillantottunk meg. Süllő! Kiáltottunk fel szinte egyszerre. Nagy szabadulóművészek ezek a halak, így az égiek segítségét is kértem nehogy kirázza a horgot és elveszítsem a kapitális sárkányomat.

Jó pár percig eltartott halammal a küzdelem, hol a mélybe akart törni, hol pedig a folyásba állt bele. A fék sikoltozó hangja is adott okot a félelemre, ugyanis valahányszor zsinórt nyert fennállt annak a veszélye, hogy akadót fog. Finom kis pergető botom asszisztálásával egyszer csak felemelhettem a víztetőre a süllőmet, az pedig megadva magát integetett uszonyaival. Ezúttal én kerültem ki győztesen, és percekig csodálhattam termetes fogásomat. A kapitális sárkányom súlya kereken 5 kilónak hossza pedig 70 centinek bizonyult.

Még órákkal később is mikor sztorimat remegő hangon meséltem ismerősöknek éreztem az elementáris erőt kezeimben. Hiszen minden elszánt horgász többek között ezért, az adrenalin fröccsért, ezért az érzésért űzi a halakat. Így kívánom minden sporttársnak, élje át ezeket, az érzéseket!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Csalibázis 640x360 - 2017
hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Sátor + ajándék szék

hirdetés