Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

A Balaton nem vágóhíd - száz halból a haveroknak is bőven jut

2015.01.18. forrás: SONLINE

Végre pont kerül(t) a mondhatni minden évben kirobbanó balatoni horgász-halász vita végére. A halászok ugyanis most már csak telepíthetnek, s nem halászhatnak. Jó hír ez a megszállott pecásoknak; ráadásul az új balatoni horgászrend szabályozza a kifogható, pontosabban megtartható nemes halak számát, ami még inkább a becsületes horgászok érdekeit szolgálja. Eszerint 2015-ben egy horgász maximum száz nemes halat foghat ki a Balatonból.

Szezonindító akciókhirdetés

– Örülök az új előírásnak – mondta Sándor Zsolt, aki előszeretettel keresi fel a balatonmáriai nádasokat, gyakran ellátogat a Kis-Balatonhoz, s ki szokott ülni a Nyugati övcsatorna partjára is. – Nem kevesen vannak – jómagam is többel „összefutottam” már sajnos –, akik számára remek megélhetési forrást jelentett a balatoni hal. Ennyit egyszerűen képtelenség megenni; az évi százból bőven kell, hogy jusson a haveroknak, ismerősöknek is. Arról nem is szólva, hogy keszeget, kárászt mondhatni annyit foghatunk továbbra is, amennyit csak akarunk. Tudomásul kell(ene) már végre venni, hogy a Balaton nem vágóhíd. A kérdés inkább úgy szól, hogy sikerül-e be is tartatni az új szabályt. Mert ha igen, akkor a Balaton újra a horgászok paradicsomává válhat.

Amúgy nem akármilyen emberek a horgászok; a leghajmeresztőbb és legmeghökkentőbb dolgokra is képesek, csakhogy minél nagyobb legyen a zsákmány – erősítette meg Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. igazgatója.

A történet már vagy 15 éves, de még mindig elő szokott kerülni, amikor összeülnek a nagy öregek. Amikor télen vastag jégpáncél fedte be a Balatont, a derék horgászok Fonyódnál egy kibelezett Trabantot toltak be annak reményében, hogy amikor elolvad a hó, a Trabi szépen elsüllyed, s rövid időn belül remek süllőzőhellyé válik. Csupán egyetlen dologgal nem számoltak: hogy a Trabant nem vasból készült. Így aztán amikor olvadni kezdett, csak nem akart elsüllyedni. Sőt, amikor feltámadt a szél, a hullámzás elsodorta. Senki nem tudja, hol kötött ki végül, de igaz a Balatonban úszó Trabant története...

Szintén nem mai a történet: anno Siófokon az egyik horgász valahogy elérte, hogy szabad bejárása legyen az egyik üdülőbe. Még örültek is neki, hogy van valaki, aki rendre eltünteti az ételmaradékot. A strandolók ellenben már nem voltak annyira boldogok, hogy a napi több vödörnyi moslék a Balatonba került... Hősünk ugyanis nemes egyszerűséggel ezt használta etetőkajaként annak reményében, hátha odaszoknak – s így jobban kapnak – a halak.

– Én nem horgászom, de nagyon szeretem a halat – mondta Deák István egykori hajóskapitány. – Az 50-es években a nagyszüleimmel egy halásztepelen laktunk, s akkoriban még rengeteg volt a hal. Nem tudom az okát, de egyre kevesebb él a Balatonban. Ha újra vissza tudnánk valahogy hozni azokat az ötvenes éveket – a bőséges halmennyiségre gondolok... –, akkor beszélhetünk majd balatoni horgászturizmusról.

Halászvezér pecabottal

– Mennyien szokták „faggatni” a magyar tengert?
– Jó 40–50 ezerre tehető azoknak a száma, akik rendszeresen horgásznak a Balatonon – mondta Szári Zsolt, a magyar tenger nagy ismerője és egyben szerelmese, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. igazgatója.

– A legek?
– Ha jól emlékszem, egy száz kilón felüli harcsa, amelyet évekkel ezelőtt a boglári kikötőben fogtak. Azt is tudjuk, hogy 30 kilón felüli pontyot is megszákoltak, ami vissza is került a vízbe. Csak éppen nem a Balatonba, hanem egy magán kezelésű horgásztóba...

– A tavaly bevezetett turista állami horgászjeggyel mennyien éltek?
– Nemcsak a Balatonon, hanem az egész országban csak nagyon kevesen. Ezt igazából egyébként a magánkézben lévő horgásztavakra találták ki, ahol semmilyen engedélyt nem kérnek. Csak befizeted a pénzt, aztán viheted is a halat. A turista állami jegyet úgy lehet kiváltani, ha az illető az interneten kitölt egy tesztet. Legalább a horgászattal kapcsolatos alapinformációkkal – méretkorlátozás, tilalmi időszak, védett halak, stb. – legyen tisztában...

 

– Jó néhány roncs található a hullámsírban, ami ideális búvóhely a ragadózók számára.
– Vannak olyan, a második világháborúból származó repülőgéproncsok, amelyekről mi, halászok tudunk, s egyben ajánljuk is honlapunkon a pecásoknak – az északi oldalon a szigligeti kikötő környékén, a déli parton pedig Zamárdinál található ilyen, s vannak olyanok is, amelyekről a horgászok tudnak, de nem beszélnek róla. Nem szeretnék, ha mások is tudnának a titkukról. Az viszont biztos, hogy a Balaton medre tele van elsüllyedt csónakokkal és mindenféle méretű stéggel.

– A balatoni halászvezér mikor fogott utoljára horgászbotot a kezében?
– Kevés rá az időm; amikor végzek és hazaérek, addigra már beesteledik. Novemberben azért még fogtam egy-két szép pontyot, decemberben pedig a siófoki kikötőnkben amolyan téli keszegezéssel zártam az óévet.

Repülőgéproncsok a magyar tenger fenekén

Repülőgéproncsok – főleg a második világégésből származók, németek és szovjetek egyaránt – találhatók a Balatonban (vannak, akik csak pár darabról tudnak, mások ennél jóval többről beszélnek), attól viszont nem kell tartanunk, hogy valahol elsüllyedt hajóba botolnánk. Az ugyanis nincs a magyar tengerben.

– A nácik a balatoni flotta nagy részét megsemmísítették: a legtöbb hajót bevontatták a balatonfüredi hajógyárhoz, ahol aztán felrobbantották őket, a többit pedig Balatonalmádi, illetve Keszthely előtt semmisítették meg – mondta Deák István egykori balatoni hajóskapitány, a magyar tenger kutatója. – Két hajó viszont – mégpedig az 1891-ben épített Kelén és az 1927-ben vízre bocsátott Tünde – megmenekült a pusztulás elől. Azokat ugyanis a saját személyzetük süllyesztette el a révfülöpi kikötő előtt a fenékcsap megnyitásával, s a halászok is így mentették meg több hajójukat. A háború után aztán uszályok segítségével egyenként felhozták őket a fenékről, majd amikor egy kis rész már láthatóvá vált, annyi maradt csupán a teendő, hogy a vizet kiszivattyúzzák a hajó testéből. Így menekült meg a Kelén és a Tünde, amelyeket idővel többször is felújítottak, s mind a mai napig üzemelnek.

A felrobbantott hajókat – szép számmal voltak pusztulásra ítéltetett nagyobb vitorlások és jachtok is – a II. világháború után kiemelték a vízből, amelyeket lehetett, azokat helyrepofozták, s újra forgalomba állították. Vagyis egyetlen hajóroncs sem maradt benn a Balatonban.

Berényi süllőstanya

Lassan már évtizedes a történet: annak idején az SCD remek projekttel állt elő, ami 28 települést érintett a Balaton déli és északi oldalán – mondta Horváth László, Balatonberény polgármestere. – A szép emlékű SCD-t azóta felszámolták, ám a projektek még mindig megvannak valahol a fiók mélyén. Érdemes lenne újra elővenni és leporolni őket, hiszen nem kevés fantázia és lehetőség rejlik bennük. Csak hát ugyebár befektetők is kellenének, azok pedig nemigen jelentkeznek... Amíg nem lesz egységes Balaton régió, s nem alulról építkezünk, addig nincs is nagyon remény erre. Balatonberény egyébként annak idején úgy került a képbe, hogy itt van a legtöbb süllős akadó, s az akkori tervek szerint a Kócsag kempinget alakították, építették volna át amolyan süllős horgásztanyává.

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »