Szekvasar 920

Zöldár hozta süllők

Végre-valahára elérkeztek a melegebb évszakok. Az elmúlt hónapok szerényen mérték a sikert az öreg Dunán. Késő ősz óta néhány momentum adódott csupán, mikor kedvezőnek bizonyultak a körülmények a gumis süllőzésre, harcsázásra. Bár ezeket szituációkat általában sikerült kamatoztatni egy-egy szebb hallal, az előző éveben megszokott folyamatos fogások azonban ezúttal elmaradtak, köszönhetően a rendkívül csapadékos, frontos téli időjárásnak. Ám jól tudtam, előbb-utóbb fordul majd a kocka... aki kellően kitartó, annak hamarosan újabb szép halakkal kedveskedik majd a Duna. Végül megérkezett a zöldár, maga alá temetve a süllővel kecsegtető kövezéseket. Alig vártam, hogy bekússzon a vízállás a már meghorgászható színt alá, rögtön az éppen hogy kikandikáló kövezésen találtam magamat. És bizony a folyó ezúttal bőségesen elhalmozott kincseivel. Szinte minden próbálkozás jó halakkal ajándékozott meg. Most elmesélem nektek a késő tavasz első wobbleres horgászatát, amely talán legemlékezetesebb kalandnak bizonyult mind közül.

Szekvasar 640
hirdetés

Mielőtt azonban továbbmennénk, beszámolnék pár olyan stratégiai fordulatról, melyek sokkal eredményesebbé tették dunai próbálkozásaimat ezen a nyárelőn. A legfontosabb talán a „mikor” kérése. Az előző esztendőkben, sajnos, mindig haza kellett utaznom az utolsó vonattal, így éppen a legjobb időszak beköszöntével kellett távoznom a vízpartról. Be kellett látnom, hogy ha jó halakat szeretnék fogni, kint kell maradnom reggelig. A termetesebb ragadozók általában az éjfél utáni, vagy a pirkadat előtti időszakban érkeztek. A sötétedés csak kisebb süllőket és szebb balinokat adott idén. A másik fontos kérdés a választott műcsalik mérete. Ezen a tavaszon nagyobb wobblereket kezdtem el használni, mint SSR9, vagy Husky13 és bizony rendre kellemes meglepetések értek, hiszen a jobb süllők, szinte kivétel nélkül ezekre érkeztek. Mindegyik darabon lecseréltem a karikákat és persze, a horgokat is nagy méretű 1x-es, vagy 2x-es Owner kampókra, amelyek igen jól tartották a nagyobb süllők fejrázásait is.

Edi barátom tavaly ősszel kezdett el kijárni velem a Dunára és természetesen gyorsan magával ragadta a vadvíz varázsa. Az év első wobbleres dunai süllőzését vele ejtettem meg. Idén teljesen új pályákat kezdtünk vallatni, melyek ez éjszaka első felében most nem adtak halat. Már közeledett éjfél, mikor helyváltást javasoltam cimborámnak. Egy olyan kövezést választottam, amelynek éppen az elmúlt napokban került szárazra a teteje, jól megforgatván a rohanó vizet. Csendben pozíciót foglaltunk a billegő köveken, majd dobásra emeltük pálcánkat. Már a második bevontatásra megütötte valami kilences shadomat, mire Edi is hasonló műcsalira váltott, majd ő is begyűjthette az első koppintását. Hm, itt vannak a süllők – morfondíroztam miközben egy kisebb tüskés rázta le magát horgomról. Három kapás nagyjából tucat dobásból. Nem rossz. Hamarosan Edi pálcája kapásba görbült én pedig a segítségére siettem a kiemelésnél. Kíváncsian vártuk, vajon mi bukkan elő a zavaros habokból.

Rövid fárasztást követen egy formás süllő képe körvonalazódott előttem a vízben. Óvatosan grabancon ragadtam, majd átadtam barátomnak zsákmányát fényképezésre. Lemértük a hosszát, faroktőig 48 centimétert mutatott a skála. Gratuláltam Edinek eddig fogott legszebb süllőjéhez, majd szabadjára engedtük a meglepett prédát. Bizakodásra adott okot ez a fogás. És ekkor olyasmi történt, amit a Dunán igen ritkán tapasztaltam ezidáig. Nagyjából egy órán keresztül folyamatos rablások, kaffantások, fröccsenések borzolták előttünk a víztükröt. Megérkeztek a süllők, nem is az aprajából és egyértelműen táplálkoztak. Persze nem folyamatosan, nagyjából 5-10 percenként jött egy-egy rabláshullám, ám ilyenkor mindig reménység költözött a szívembe. :o) Nosza, nézzük meg, vajon én is ki tudom e venni részemet a felkínálkozó bőségszaruból?

Érzékszerveim kiélesedtek, minden figyelmemmel a műcsali lassú, de tempós bevontatására összpontosítottam. Láttam, hogy jó süllők randalíroznak előttem és tudtam, hogy meg is tudom őket fogni... bár az elmúlt küzdelmes időszak kudarcai mostanra kellően megtépázták önbizalmamat. Első dobás, második, harmadik... egyszeriben egy brutális ütés szaladt végig pálcámon, mire azon nyomban akasztottam. Rögtön realizáltam, igen jó hal védekezik a horgon és ezt Edi cimborámnak is megjegyeztem. Hidegvérrel fárasztottam, tudván, hogy a nemrég lecserélt méretes Owner horgok biztosan átütötték süllőm csontos száját. Még pár fejrázás és megcsodálhattam... életem eddigi legszebb wobblerrel fogott süllője robbantotta fel előttem a vízfelszínt. Edi óvatosan kopoltyúfedőn ragadta, majd partra emelte zsákmányomat. Hatalmas volt az öröm... egy páratlan rablóhalat sikerült horogvégre kerítenem.

Gyorsan lemértük zsákmányomat, faroktőig hatvanegy centit mutatott a skála... ez igen. :o) Ráadásul jó köpcös volt prédám, hatalmas csontos fejjel. Készítettem pár gyors képet róla, majd óvatosan visszahelyeztem közegébe. A művelet közben megbillent alattam egy kő és bokáig leléptem a hideg Dunába mindkét lábammal, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Gyönyörű halam feledtetett velem minden bosszúságot. Egymás tenyerébe csaptunk barátommal, ez általában szerencsét hoz. :o) Ám, örömködés ide, örömködés oda, még nincs vége a mai éjszakának... emlékeztettek minket az újabb loccsanások. Ismét korbácsolni kezdtük a vizet, amit pár újabb koppintással jutalmaztak a táplálkozó süllők. Tudtam, ezek csupán bizonytalan tesztelgetések és csak idő kérdése, hogy bejelentkezzen egy komolyabb játékos.

És megérzéseim nem hagytak cserben. Valami ismét brutális módon megcibálta botom spiccét, mire én azonnal reagáltam. Ismét jó hal védekezett zsinórom végén. Vele már kissé türelmetlenebbül bántam, előbb víztetőre is erőltettem... nagyobb ramazúrit is csapott a parton, mint elődje. Természetesen ő is igen szép süllőnek bizonyult, 56 centi hosszúságúra növekedett ezidáig és az előzőhöz hasonlatosan szintén a köpcösebb fajtából való volt. Szintén a kilenc centis shadra szottyant kedve, de őt már nem a citrom, hanem egy pirosas árnyalatú műcsalimmal akasztottam. A hatalmas Owner kampók őt is kitűnően megtartották... hiába azokra a műcsalikra érdemes jó minőségű horgot tenni, melyekkel kifejezetten nagyobb ragadozókra portyázunk. A horog kiváló hegyét Edi barátom is tapasztalhatta hüvelykujjával tesztelve :oP De hiszen egy-egy ilyen halért szívesen vérét adja a horgászember... ;o) különösen, ha az én halamról van szó. :oD

Még egy-két koppintás és lassan elcsendesült a pálya. Összesen talán kilenc-tíz akciót tudhattunk magunkénak három kifogott szép süllővel. A lemaradó halak valószínűleg kisebb példányok lehettek... talán nekik túl nagy volt a falat. Mindenesetre így sem voltunk elégedetlenek. Igen combosan indult a wobbleres dunai idény. Ennél szebb nyitást álmaimban sem reméltem volna. Jókedvűen zötyögtünk a hazafelé vezető úton. Még mindig az átélt élmények hatása alatt álltunk. Mint utólag kiderült, ez nem egy egyszeri esemény volt. A magas víz hétről-hétre jó halakkal ajándékozott meg minket, volt hogy balinok jöttek, volt hogy szebb süllők és volt hogy harcsa lepett meg minket. Hamarosan beszámolok majd ezekről a kalandokról is blogomon. Ám, az ehhez hasonló parádé már bizony elmaradt a továbbiakban. Bizony, egyszer volt Budán kutyavásár... ;o)

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Ágy + ajándék hálózsák 640
hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Szekvasar 1200

hirdetés