Viharos kapás

Ismét egy hosszú napot töltöttünk a tavunkon, amely sok tapasztalattal látott el bennünket, és akadt a horgokra is bőven.


hirdetés

Kevéssel 6 óra után értünk ki a Naplás-tóra, amely most rendkívül szép volt ezen a tiszta reggelen. A tó sejtelmesen gőzölgött a hajnali napfürdőben, a gyerekek meg is csodálták ezt a gyönyörű látványt.

Majd’ elfelejtettem: a héten bővült a felszerelésem egy Nevis Legacy Carp 3.60-as bottal és egy Shakespeare Cypry 4000-es orsóval, így nagy reményekkel vártam ezt a napot, amikor először kipróbálhatom.

A gyerekek úgy döntöttek, hogy inkább sneciket fognak úszóval, így a kis botot befogtuk erre a célra, a halakat meg gyűjtögettük egy kis átlátszó vödörbe. Mikor 15-20 összegyűlt, néhányat visszadobtunk, aztán folytatták tovább.

A nagy bottal és a még nagyobbal meg fenekezni kezdtem. Az etetőanyag saját készítés volt, a múlt heti "árpibácsis" recept alapján, a gazdaboltban vettem 2 kg kevert szemes terményt, 1 kg tört kukoricát, meg 1 kg tojótápot, ez ment bekeverve, főztem egy kicsit, majd másnap áztatott kenyérrel összedolgoztam. A csalipaletta mézes pufi, fokhagymás pufi, kukorica és csonti volt.

A fenti bőségszaru ellenére az első kapás 11 körül jött egy aranyos dévér személyében, aki megkívánta a csontit. Ezen felbuzdulva csináltam egy csontikoszorút a horogra, és vártam a következő áldozatot, ezt persze visszadobtuk gyorsan, hogy vigye a hírt, hogy milyen jó a kaja errefelé.

Technikai kitérő:
A nap során 3x hajítottam el a szerelékemet, kétszer a felső horog csomója alatt szakadt a 26-os zsinór, egyszer pedig a végfül a főzsinóron. Mivel nem túl nagy súlyokat dobáltam (30-40-es kosár volt rajta), két dolognak tudtam be az egészet. Az egyik, hogy a felső csomó nagyon megterhelte zsinórt, és ráadásul nem is nedvesítettem meg meghúzás előtt, másrészt pedig a szar dobótechnikám a felelős, az meg majd finomodik, sokat kell dobálni, aztán jó lesz. Mindenesetre elnyargaltam a boltba, és vettem normális felső horog-leágaztató műanyag kütyüt, így nem lesz csomó ott. Aztán hamarosan felső horog sem lesz, majd meglátjuk.

Visszatérve a pontyokra: nagyon vártam már őket, és meg is jött az első igen szép tükrös példány, nem másra, mint a csontikoszorúra! Ennek a fele se tréfa -gondoltam- és a továbbiakban mindkét boton az egyik horogra azt tettem, a másikra meg 1kukorica+1 csonti+1 sárga pufi került.

Később a srácok is megunták a snecizést, és ők is áttértek fenekezésre, na meg gyíkvadászatra indultak.

A kis dévér időközben sikeresen átadta az információt a többieknek, illetve egyvalakinek biztosan. Ez az óriás dévérkeszeg 1 óra különbséggel kétszer is a horgunkra akadt, egyszer a kisfiaméra, egyszer meg az enyémre, úgy látszik, ennyire megszeretett bennünket :D

Aztán egy ideig semmi, majd egyszerre jött két dévér a fiam és az én horgomra is, az enyém le is akadt a parton, így az övét segítettem kiemelni.

Jött egy szép ponty is kora délután, de azt sajnos a merítőháló segítségével elvesztettük, mivel amint meglátta, ugrott egy nagyot, és leszakította a felső horgot. Sebaj, nélküle is izgalmas nap volt, és legalább a kisfiam is kezdi érteni, hogyan kell megközelíteni egy pontyot a hálóval.

Délután fél öt körül elég durva zivatarfelhő jelent meg a tó mellett, ahogy elkezdett szemerkélni, összedobtuk a cucc nagyját, aztán gyorsan a kocsiba tereltem a kis jószágokat, én meg visszamentem a botokért. Na, mire odaértem, láttam, hogy az egyik kapásjelző lubickol a tóban....nagy szerencsére nem vitte el a botot magával, és egy kellemes, szarrá-ázós-jégesős 5 perces haddelhadd vette kezdetét ezzel a gyönyörű, izmos nyurga példánnyal, amivel zártuk is a horgászatot.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés