Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Ugyanaz a szív!

2014.07.10. forrás: Lali-peca

A hétvégén, az Erőmű-tónál jártunk egy kicsit pihenni. Mivel valóban pihenni szerettem volna, inkább a nyugis bojlizást választottam horgászatnak. Nem szeretek bojlizni, egy matches úszózást ezerszer többre tartok, persze a jó hal reménye mindenkit vonz, még engem is. Viszont az utóbbi években, azt vettem észre, hogy ez valami trend lett, hogy mindenki ezzel a horgászattal ismerkedik meg először, anélkül, hogy tudná, mi is zajlik körülötte a parton. Tisztelet a kivételnek! Majdnem hogy csak úgy néz ki kívülről, mintha a horgászat ebben az értelemben, csak pénz kérdése volna. Vannak, akik ezzel kapcsolatban sokkal szigorúbban és szinte már lenézően beszélnek a bojlizásról, néhol sznobságnak is tartva az egészet. Na, azért talán az a véglet is túlzás, mert amiért mégis szimpatikus, ha valaki ezzel kezd, az a Catch&Release fogalmának gyakorlása, az első perctől! És hogy miért érdemes visszaengedni a szép halat?

Szezonindító akciókhirdetés

Mint mondtam, pihenni szerettem volna, ehhez képest órákig szerelgettem az előkéket és előtte két nappal már elkezdtem etetni a helyet. Nem is olyan rég még saját bojlit is csináltunk Dorisszal. Öt kilót akartam és olyan jól kiszámoltam minden hozzávalót, hogy a végén tizenegy kiló lett... gőzölés, szárítás, fagyasztás: 3 napig csináltuk! Aztán leadcore-t varrtam, új damilt csévéltem és még sok apróságot. Na, ennyit a "nyugis" bojlizásról.

Amikor tud Dóri is beszáll szerelésbe. Megkértem, hogy kössön nekem egy nagyon apró véghurkot az egyik előkére. Erre visszaad egy olyan aprót, amit szabad szemmel nem lehet igazán látni... jó-jó tényleg azt mondtam, hogy nagyon aprót, DE HÁT EZ MI?

Mindent megcsinálunk Apunak is, hogy ő is friss cuccal vághasson neki a hétvégi pontyoknak. Mindjárt elsőre, a saját golyó, egy 8,5 kg-ost hozott Faternak, péntek délután. Dórival nézegettük ezt a halat - akit rögtön el is neveztünk Dagi Dög-nek - és arról beszélgettünk, hogy színre-szagra úgy néz ki, mint az a ponty, amit ő két hete fogott! És bár a súlyuk is megegyezik, nincs jó képünk róla, így nem tudjuk megállapítani...

Utána folyamatosan jöttek a jobb pontyok és estére már madarat lehetett volna fogatni Apuval, (úgy tűnt a pontyok már kifogynak a tóból) olyan boldog lett!
Éjjel alig vártam, hogy végre az én jelzőm is megszólaljon, ez pedig éppen éjfélkor következett be. Utána mentünk csónakkal és negyedórás fárasztás után egy gyönyörű tövest merített nekem az Egyetlenem. Már nagyon szerettem volna újra tíz feletti pontyot, főleg az Erőműből! Úgy festett, ez a kívánságom most teljesült. 10,10 kg mutatott a mérleg és én teljesen elégedetten engedtem útjára ezt a szép halat. Sokszor elgondolkodom ilyenkor azon, hogy vajon mennyi idő alatt múlik el egy halnak a sokkélménye és azután mennyi idő telik el, mire újra eszik. Egy biztos: másnak is örömet fog okozni és ez a lényeg!

Szombaton hiába vártuk a még nagyobb halat, nem jött. Illetve jött valami erős hal Dórinak, de fárasztás közben lefordult. Meg kell említenem, hogy azon az éjjelen az iszaposabb részeken - ahol mi horgásztunk kb. 40 centis iszap van - nem ettek. Viszont Csabika a gáton, kemény talajon, este is eredményes volt és éjjel is: három darab 8-as körüli amurt ejtett el Float botjával, gyors egymás utániban, majd éjjel egy 11 kg-ost, ananászos bojlival és nem mellesleg pergetett egy 12-es harit is, alkonyat után... ő még eddig nem tartott meg halat soha. Sporthorgász. Azok között is az egyik legügyesebb, akivel találkoztam!
Vasárnap, mielőtt indultunk haza, még úszóztunk egyet, de a kukoricát se nagyon kérték. Valami történhetett, mert mindenhonnan azt halottam, hogy megálltak a kapások, de azért Dóri így is kiügyeskedett egy 3,5-est a tuskók közül! Délutánra majdnem összepakoltunk mindent. Dóri matchezés közben 2-3 ponty után fogott egy hosszúszárnyú kárászt, amit már megharaptak egyszer:

Aztán akaszt egy olyan halat, ami rögtön feldobja magát a víz tetejére és csap egyet: amur! Szépen ciripel az új orsója és elég hamar merítem neki ezt a 6,5 kg-os amur-pajtit, ahogyan ő hívja őket!

Valamiféle horgász-Murphy törvény az, hogy mindig mielőtt hazaindulsz, tuti, hogy jön egy hal, amitől újra vizes lesz a már száraz merítőháló, hogy azt kelljen szagolnod hazáig!
Otthon kapunk egy hívást Fatertól, hogy fogott egy szép halat: 10,05 kg-osnak mérte! Leszaladtam és lefényképeztem neki.

Csak másnap vettem észre, mikor megnéztem a képeket, hogy ez a hal az, amit én is megfogtam már pénteken éjjel! A pikkelyek pontosan ugyanott hiányoznak róla és egy-két apró seb is könnyen felismerhetővé tette őt!

Tehát kaptam egy választ végre arra a kérdésre, ami évek óta foglalkoztat: ennek a halnak 40 óra kellett, hogy újra egyen. Ráadásul ugyan ott, ugyan azzal a csalival lett megfogva!
Apu örömét megfizethetetlen volt nézni és hát akkor megint fel lehet tenni a kérdést: érdemes visszaengedni a szép halakat?

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »