Terepszemle délelőtt

Kissé elaludtunk, most a nap éberebb volt mint mi. Mire kiérünk, már a teljes mivoltában les le ránk. A sugarai, mint lépcsőházak ablakai mögött leskelődő kíváncsi öregasszonyok megvető, hűvös ezernyi szeme, úgy tapad ránk. Tudjuk, hogy valamelyest elkéstünk, az oka pofonegyszerű, valójában nem is igazán akartunk korán kelni.


hirdetés

 A tiszta napsütés ellenére nincs még meleg. Viszont érződik, hogy ismét szép október végi napunk lesz. Kedvenc helyeink nem foglaltak és ez már maga felér a legnagyobb fogással, a nullázás innenstől kezdve kizárva.

A torkolat vizére pillantva meglepődve tapasztalom, hogy a süllők az erős fény ellenére még mindíg aktívak. Sajnos a mozgásukon látszik, hogy nem nagy példányok, viszont örülök a jelenlétüknek, mert magamban már teljesen letettem róluk. Harmadik dobásra csípek is belőlük egyet. Ami a nap utolsó sücije is egyben. Magammellé intem Bencét, mert ő közben a tiszta vizet faggatja, valószínűnek tartom, hogy itt nagyobb sikere lesz.

A következő behúzásom leveri egy jóképű sügér. Bence fótóz. Aztán cserélünk, a következő hal őt illeti és én állítom meg a pillanatokat. Fiatal társam ezek után, mintha nem egy koszos pecaparton lenne, hanem a boldogság arannyal szórt szigetére tévedt volna, jól láthatóan önfeledten örül az aprócska sikerének. Pár dobásból ismét fog egy csíkos vitézt. A gyermeki sikeresség hangulata akaratlanul is rám ragad. Egész jó napunk van, mintha a fönntről kukucskáló tűzgolyónak is tetszene amit lát, mert már nem szórja ránk olyan hidegen a megvető, magával is haragban lévő öregasszonyok rideg tekintetét. Nekünk, pedig jó ideig nem jut más feladat, mint élvezni a fokozatosan lassan melegedő hőmérsékletet, mert hal egyelőre nem adódik.

Kitartóan dobálok, valószínű műszakváltás lehet odalent, az éji megfáradt és a gyorsan odébbálló kistestű ragadozókat mindenféleképp fel kell hogy, váltsa a kipihent nappali ragadozóhal, a damilharapó vizitigris, az esox lucius vagyis a csuka. Bence hamar megunja az eseménytelen perceket és elindul újjabb sikerek után.

Első jelként egy idétlen rablás ad jelet valahonnan a túlpart irányából, később az apróhalak ugranak kis szüneteket tartva különböző helyeken ijedten világgá. Egyértelmű. Megjöttek.

Nagy levegőt veszek és hosszan magamban tartom. Hirtelen évezredes múltra visszatekintő mély meditációba süllyesztem a testem. A tudatomat teljesen kiűrítem, mindenem üres és könnyű lesz, eggyé válok a mindenséggel. Csak a szívem dobogását hallom. Egy távol eső másfajta világ keskeny ajtaján kopogtatok és mielőtt még végleg megszünne az agyam oxigénellátása, valamint végérvényesen kinyitnák azt az ajtót, kissé szédelegve, összeakadt szemekkel, de újjászületve földöntúli érzékeléssel érkezem a valóságba. Csak a vele érkező a hangok ne kínoznának... Megérintem sorban mind a tizenhárom talizmánomat, felhívom a legdrágább jósnőimet, elolvasom a horoszkópjaimat, gondolatban elkergetem az útszélen tegnapelőtt látott fekete macskát és utoljára le ellenörzöm, hogy a szerencsezoknim van e a lábamon, amit 98’ - ban egy kőkemény harcsatúra utolsó napján viseltem, amikor kínomban már pontyra horgászatam kukoricával és az utolsó pillanatokban az egyetlen egy kapásból megfogtam a túra első halát, ami nem is lehetett más csakis harcsa és persze a kedves emlék tiszteletére azóta sem mostam ki, pedig elég sűrűn használom titkos fegyverként. Elmondok két és fél imát az isteneimhez, mert többre nincs idő és a minden igényt kielégítő szakirodalom szerint halálpontosan lendül a műcsali a gyilkos halak felé. Pfff! Nem kell elhinni, csak vicceltem... viszont a hangokat továbbra is folyamatosan hallom... mint aki nemsokára megbolondul.

Szóval mindenféle unalmas leírás nélkül jött egymásután két méret körüli csuka. Bencét emiatt az ideg tépte szét, de így jár az aki nem bír a fiatal forrongó vérével. Később helyszint váltottam én is és sikerült megfognom a terepszemle legkisebb csukáját. Addigra a nap már a legmagassab pozíciójáról bölcsen nézett le ránk. A kellemesé vált hőmérséklet, mint öregasszonyok nagyanyai csodálkozó meleg tekintete, úgy hatott ránk. Holnapután egy vendégem jön, aki már járt egyszer errefelé, elhozom ide, csalódni nem fog, az egyszer biztos.

 

Írta: Gyöngy László

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés