Teljesen felesleges gondolatok ...

Létezik néhány dolog, amely megállít a pergető horgászatban. Ezek mind olyan tényezők, amelyek ellen nincs mit tenni, és miattuk "kényszerpályára" állok. Amiben persze semmi nincs bosszantó, hisz a cél közös csak a körülmények éppen egy kissé másabbak. Nem akarom túlmagyarázni, mert minden horgásztársamnak alapszinten is egyértelmű. A horgászatra szánt idő, a tartós mínuszok a tilalmak, folyókon a megnövekedett vízszintek fokozatai, mind megálljt parancsolhatnak. A horgászatra szánt idő kivételével a forrongó vérem csillapítására mindig akad megoldás, hisz elmegyek más vizekre dobálni, ahol nem fenyeget árvíz és jég, keresek olyan vizet amelyekben azokra a halakra horgászhatok, amiket nem véd tilalmi idő vagy egyszerűen választok más horgászmódszert. Nem törik be a fejem, ahogy, eddig sem tört.


hirdetés

Az akadályoztató tényezők között akad egy érdekesség. Egy örök érvényű rendszeresség, amely minden év első felében indul el és általában valamikor a félév előtt fejeződik be, amit a természet alakított így. Ez az ívó halak tilalma, ami a magyar törvény szerint röghöz, akarom mondani (írni) naptári időhöz köt.

Sokáig nem igazán tulajdonítottam túl nagy szerepet ezeknek a dátumoknak, mert szinte az összes tényező ebben az időszakban gátlolt, továbbá a természetben a folyamatok rendszeresek és kiszámíthatóak voltak. Értem ez alatt a téli hónapokban az erős és tartós fagyokat, majd az olvadás utáni, magas vízállásokat, amelyek hosszan, akár nyár elejéig is elhúzódhattak, így téve lehetetlenné a lakóhelyem közelében lévő folyók, csatornák horgászatát. Maradtak ilyenkor az egyesületi vizek növényevő halai ... Visszacsöppenve a kiinduló állomásaimhoz, egyfajta nosztalgiaként, hosszan merengve ...

Nem túl rég vagyok érdekelt a kijelölt tilalmi idők betartására, hisz a természetes vizeink az időjárás miatt pár éve ezen időszak alatt is horgászhatóak lettek és ami nincs tiltva azt ugyebár szabad. Nos ezzel bizonyára senkinek nem mondtam újat.
Amióta viszont alkalom nyilik az egész éves pergető horgászatra a tilalmak szabdalta időintervallum alatt egész érdekes dolgok születnek a vízparton. Most nem feltétlenűl a tilalom be nem tartására gondolok. Lerágott csont, már csukatilalomban a süllő - balin tilalma előtt a drótelőkés csukázóúszó használata. Pergető módszer csukafogása esetén az óvatos szétnézés utáni autó takarásában a két tompa puffanás, majd szóvá téve a legyakoribb választ hallva; - nem tudtam ... majd gyilkos szempár kíséretében folytatni a horgászatot stb. Nem részletezem rovább ... Unalmas ez a téma már és senkit sem érdekel, akár csak a következő gondolatsor.

Valamikor nagyapáink kitalálták a "nemes halakra" a fajlagos tilalmat. Nagyon jól tették, biznyára időben felismerték e beteg világ egyre csak romló állapotát, amelyben (többek között) a halak túlélési esélyeik nagy mértékben lecsökkenhetnek és ily módon gondoltak a jövőre, azaz ránk unokákra, vagy egyszerűen ismerték azt a nagyon régi bölcs mondást, miszerint a gazda szeme hízlalja a jószágot és a lényegét tilalom formájában törvénybe alkották és időponthoz kötötték. Tudomásom szerint (míg volt hal) a halász sem bántotta az ívó halakat, bolond lett volna... saját magát szivatta volna meg egész évre és utánna.

A jó gazda vagy halász soha nem dátum szerint dolgozott (voltak népi megfigyelések, de azokat ne keverjük most össze és amúgy is ezek a mai világban egyre ritkábban érvényesülnek). Az örök szabály a természet és vele az időjárás szigorú nyomon követése és az azok függvényében való legokosabb döntések meghozatala a szép és bőséges termés érdekében.

Az idei évkezdet ismét páratlan szituációt kínált számomra, számunkra, mert a kijelölt tilalmakig zavartalanul hódolhattunk a műcsalis horgászatnak. Sem fagy, sem csapadék, sem növekvő vízszint nem gátolt bennünket egy - egy hihetetlennek tűnő sikeres, ragadozó halakban bővelkedõ pár órai horgászkalandban. Az észrevételek pedig innen erednek.
A januári túrák alkalmával fő zsákmányként a süllők kerültek a műcsalijaink horgára. A folyónkhoz képest kielégítő méretekben. Nagynéha egy - egy kisbalin is beesett, a csuka ritkának számított. A hó végefelé amikor is minden körülmény változatlan maradt a süllők elkzdtek kövéredni, pocakot eresztettek. Nos nem egészen a zsíros falatoktól, hanem a nyitott hálószobájuk ajtaján túli leendő események hatására.

- Kis hülyék, nem imeritek a naptárt és a magyar horgásztörvényt? Van még hátra egy hónapotok, hogy háborgatás nélkül eleget tegyetek az ősi ösztön szaporodási kényszerének! - Mi lesz így veletek, tepsiben végzitek még idő előtt ... - mert tudjátok, ami nem tilos ...

Csukatilalom. A körülmények továbbra is kedvezőek, forr a horgászvér, miért ne menjünk? Süllőt, balint szabad fogni, ha csuka jön megy vissza, sőt talán mind, hiszen az ajtó előtt toporognak, fenébe az ilyen naptárhoz kötött tilalmakkal ... Nemtudom jól cselekszem e? Jó dolog lehet e szex előtt jól pofán vágni valamelyik félt, hogy aztán úgy legyen kedve az egészhez? Nem hiszem, de mégis ki esz a fene ...
Ebben az időszakban a süllők hasa és a kifogott halak méretei csökkennek, leívtak volna? Idő előtt? Néha elkerülhetetleül beesik egy csuka, amik egész pompás példányok, szétdurranó hassal, az érett utódlást jelentő sejtek százezrei miatt. Ez éppen rendjén is van.

Jön egy hónap "kenyszerpihenő". Keszegezek, méghozzá egész jó eredménnyel. Alkalmanként becsúszik néhány ponty. Mind hím és láss csodát éppen meg nem cseppennek a "tejtől". A keszegek is készülődnek, igaz egyelőre minimális nászkiütés nélkül. Az idéntől útált, tűzzel - vassal írtandó ezüstkárászok is kövérek a tenyérnyitől a nyolcvan dekáig. Visszadobni tilos, trágyázni vele tilos, no már meg most mi legyen? Lehet hülyén hangzik, de fogom magam és hatalmas vacsorát rendezek, frissen paprikáslisztbe forgatom és bő sertészsírban ropogósra sütöm, még a szomszédnak is jut belőle.

Lejár a csuka tilalma, tart a süllőé es a baliné. Gyerünk pergetni. Két sovány csuka között szilaj, ugyancsak sovány balinok rontanak rá a nem nekik szánt műcsalikra, (a balin is végzett volna?) néhány apróbb vékonyka süllő is illendőségből tiszteletét teszi. Később jól megtermett állapotos sügérasszonyságok ostromolják a nem éppen aprócska műcsalikat.

A most önfeledten zabáló, kivédhetetlen balinhad méretei is növekedésbe kezdenek.

Majd egy pár méretes ceruza vékonyságú harmincdekás csuka közé beesik egy szülőszobából szabadult őrült, sűrű húsú anyacsuka. - Hát ezzel meg mi van? Nem tudja, hogy már rég le kellett volna ívnia? Biztos sokáig válogatott a lehetőségek között és ... megéhezett.

Most elmélyülten gondolok vissza erre a rövid idei időszakra, illetve egyidejűleg az ezelőttiekre. Kivételesek az egyszer biztos, az időjárás miatt semmi nem úgy van ahogy lenni szokott. A természet pedig az ő hatására cselekszik. A jó gazda látja ezt és mivel van egy szerve ami a gondolkodásra szolgál, - amivel amúgy is azt hiszi mindenek felett áll, - a saját érdekében használni fogja és időben beavatkozik. (Hirtelen szétnéz, ki látja ... gyorsan fejbevágja, hogy végképp az övé lehessen, a hús most már az övé és az ikra is jó lesz valamibe ... dupla haszon). Bocsánat, de ezt nem lehetett kihagyni ...

Szar ügy, de mégis létezik ennél még százszorta nagyobb haszon, csak ezt kevesen tudják véghezvinni a jó öreg természetben, ahhoz pedig, hogy ennek látszata legyen ahhoz végképp kevés az ember. Pedig vannak ennek ellentétére is nagyon jó példák (zárt vízterületek, tavak, tórendszerek). Itt mégis meg tudja mutatni a horgász (a gazda), hogy bizony lehet ezt okosan is csinálni és ráadásul mindenki jól jár. Hm ... ez egész érdekes ...

Jó kérdés, hogy ki lehet a jó gazda és miért. Jó gazda e az, aki leöli a kétszeresére "hízott" vemhes anyabirkát, vagy vár egy kicsit és a haszna nem csak a duplája lesz. Ebből következik, hogy a horgász visszaengedné e az ikrával teli halat, úgy, hogy nincs törvényhez kötve, mert a természet épp máshogy gondolta ...

A mi esetünknél maradva, ha a legnagyobb körben nézem a gazdánk egy létező karám fölött lebeg amibe réges - rég beterelték a horgásztársadalmat. Törvényeket hoz, amit vagy betarttat, vagy nem, de hogy mi történik a vizei partja környékén ez nem igazán érdekli. Az érdektelenség pedig jogos, hisz az ő gazdaságát nem ilyen irányú bevételek képzik és valjuk be őszintén nem épp a rugalmasságáról híres. (Bár ha megfelelő irányú érdekek mozgatják tud az rugalmas is lenni). Tehát ő nem lehet. Érintett megyei szinten ugyanez a helyzet, ők csak arról szavazgatnak a maguk kis körükben, hogy a folyónkon - ki tudja, milyen indíttatásból - éjszakai horgásztilalmat valósítsanak meg, folyamatos engedélyár emelkedés mellett, ahol a gáton közlekedésnek még a lehetősége is tilos ... na dehát ezért fizetjük őket, nemigaz?

Nem eröltetem tovább a témát elárulom, hogy a jó gazdának nekünk horgászoknak kell lennünk, mégpdig a saját érdekünkben, mert ezeket a dolgokat nem látja rajtunk kívül senki más. A jó gazda felelőséggel tartozik a gazdálkodásáért, a horgász pedig a horgászatáért. Ideje lenne ebben az elbaszott világban nyitott szemmel járkálni és a mindenható természet szeszélyeit szem előtt tartani, elővenni az eszünket, ami állítólag kiemelt minket az állatvilágból. Nem vagyunk mi buta gyerekek hisz van rá elég bizonyíték. Bízom benne, hogy egyszercsak a józan ész felülkerekedik majd a kapzsiságon. Bár míg a létminimum alacsony szinten mocorog túl sok változás nem igazán lesz. Azt is erősen gyanítom, hogy a mostani mondandóm is legalább annyit ért, mint állami vizeken a keccsendrelíz ...

Gy
 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés