Tavaszi pontykavalkád

Az utóbbi években majdhogynem csak pergetőbottal a kézben járom a vizek partját, de néha-néha jól esik kiülni, és órák hosszat a spiccet bámulva a Kis-Duna békésebb egyedeid keresgélni. Ahogy egyre melegszik az idő, úgy lesz egyre több lehetőség erre...


hirdetés

Szerencsére vagy nem szerencsére, az idei tél bizony hamar elsuhant. A hőmérő higanyszála napról-napra egyre magasabbra kúszik, elérve már akár a 20 fokot is. Mivel a ragadozóhalak most mással vannak elfoglalva, így egy könnyed tavaszi keszegezésre szántam el magam. Talán lustaságból, vagy csak azért mert a pergető portyák során hozzá szoktattam magam, nem készültem sok cuccal. Mindössze egy táskával és egy bottal vágtam neki egy szombati napon az idei első keszeges pecának.

Éppen csak feltápászkodott a narancssárga korong a Soroksári oldal magas fái mögött, amikor már a parti ösvényen cammogtam. Sajnos elég elkeserítő vízállás fogadott. Itt jön a hátulütője a rövid, és enyhe télnek, hiszen csapadék hiányában nem kapott vizet a Duna. Ám aggodalmas gondolataimat hamar elhessegették azok a loccsanások, és halfordulások amik jelezték, hogy mégis csak lesz itt ma valami. Már csak egy jó helyet kellett találnom, amit még nem bitoroltak a helyi menők, és nem süppedtem térdig a frissen szárazra kerülő iszapban. A keresgélésben Peti barátom nyújtott segítséget, aki szemfülesen kiszúrt a magas parton, így mellette foglaltam helyet.

Barátom gyorsabb volt nálam és egy ideje már kint volt. Jónak ígérkezett a nap, hiszen ekkor már eszegetett a keszeg. Gyorsan kerültek elő a dolgok a táskából, először összeraktam a botot, majd a szereléket, utána csak úgy sebtiben bekevertem a kaját. Addig ameddig a kaja megszívta magát vízzel gyorsan kiakasztottam a zsinórt és kinéztem az irányt.

A kis horog szárára a nap melengető sugaraitól felélénkült pinkik, és csontik kerültek. Törekedtem a finom és egyszerű horgászatra, ezért egy-egy sárga pufin kívül mással nem is szándékoztam csalizni. Szinte már megszokott módon az első dobás után kapásom volt. Az apró nép hamar rávetette magát a frissen becsobbanó kaja gombócra, amit a spicc folyamatos remegése igazolt. Mégis elsőnek a fenéken ólálkodó bosszantó ördögök kerültek a kezembe, de ahogy egyre több adag kaja került a vízbe elkezdtek csipegetni a keszegek is.

Egész szépen szedtük már a keszeget, amikor Petinek határozottan bebólintott a spicc. Hamar összenéztünk, és együtt vágtuk rá, hogy ponty lesz őkelme. Nem is volt másképp, szépen ciripelt az orsó, nem tétovázott a ifjú ponty, frissen és üdén kavirnyált a sóderes part mellett. Egy ideig ment a huzavona majd jöhettek a kötelező pipák és máris a merítő fölé csusszant az első bajszos koma.

Hamar kézbe is vette barátom a méretesnek bizonyuló potykát majd némi gyönyörködés után útjára engedte. Éppen csak fellélegeztünk a kalandból amikor visszapillantottam a saját házam tájára. Nem minden volt a helyén, a könnyű pickerbot komótosan mocorgott az ágasról lefelé. Finoman akasztottam, amire halam lomha mozdulatokkal válaszolt.

Pár perc játék után egy rutinos szákolás Petitől és parton volt idei első pontyom. Keszegekre készültünk, így mindent ennek a szellemében állítottunk össze, ezért elég jó móka volt a finom cuccal fárasztani a lassan ébredező pontyokat. Ezek után a keszegeknek esélye se volt labdába rúgni. A mohó konda teljességgel elverte őket az terített asztal közeléből, így csak néha egy-egy testesebb dévérnek sikerült felszippantania a csonti csokrot. Ezután kisebb-nagyobb szünetekkel tarkítva valamelyikünk pontyot húzott...

Még találkozunk!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés