Tigrisben nyaraltunk, rókát szelídítettünk

2014.09.20. forrás: Lali-peca

Két-három hetente írtam egy új bejegyzést eddig, és ezt tartani is akartam. Csakhogy közbejött mostanában az élet. Így most egyszerre hármat rakok ki, a lemaradás miatt. Na, de nem akarom magyarázni a bizit, (habár ezt a Fonyód, Kővágóörs c. bejegyzés legvégén megteszem) és igazából senkit nem érdekelnek az ócska kifogások, még engem se, úgyhogy inkább belekezdenék: volt mostanában több jó - bár mindig rövidnek tűnő - pecánk.

D.A.M. XTherm Winter 2 részes vízálló, halk thermoruha szett 45hirdetés

Két hét szabi. Gondoltam ebbe aztán minden belefér. Lesz peca, pihenés, minden! Az első 5 napot az Erőmű tavon töltöttük, mert megkaptuk az ’üvegtigris’ bérleti jogát erre az időre Aputól. Ahogy megérkeztünk kipakoltunk, a botszerelés és egy hideg sör után, csalihalakat kezdtem gyűjteni, Dóri esti süllős pecájára. Ekkor egy váratlan vendég került a horogra első ízben.

Az nem kifejezés, hogy örültem, amikor visszaengedhettem! Ezek szerint szaporodik az a kevés fekete, ami itt él. Sajnos mivel hétfő estétől, szombat reggelig maradtunk - és az éjszakai horgászat hétköznapokon tiltott a tavon -, korán kellett kelni a jó hal reményében, minden nap. Mondjuk, ha ezt elmesélem bármelyik nem idevalósi sporinak, csak néz rám értetlenül! Ilyenkor csak annyit mondok: - Ne kérdezd! Én sem értem, mi az értelme ennek, nyári időszakban!?
Dóri minden este már fél 11-kor kivetette velem a botokat, hogy még csak véletlenül se legyen az én időérzékemre bízva a dolog! Jogosan. Addig tudom, csak a pontos időt, óra nélkül is, amíg fent van a nap! De mint említettem korán, már hajnal 4-től lehet pecázni, csak felkelni volt akkor nehéz. Az első reggel rögtön dobás után elhúzta a bojlit, egy kíváncsi kis ponty és mint mindig most is azt gondoltam, hogy: de jó lesz ez, ha így fog menni! Hát nem ment. 4-es potykáig jutottunk. Egész héten csak a kicsik jöttek.

Ettől még érdemes volt felkelni, igaz, néha 1-2 órás késéssel ébredtem, de így is élvezhettem azokat a nyugodt gyönyörű pirkadatokat, amiket annyira szeretek. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor történik a legtöbb csoda. Ezt az idillt most nem egyszer törte össze bennem ez a hét! Ezt a következő bejegyzésben leírtam és ki is fejtettem róla a véleményemet: "...a bojlisok is megb***hatják..." 

Na, de térjünk vissza: Dorisznak volt egy jó tíz fölöttije, egyik este, de úgy négy méterre a partól, szákolás előtt, felénk nézett tátott szájjal és valahogy elengedte a horog. Ez van. Szegény Dóri pedig nehezen aludt el ezek után...
Ennyit adott most a saját készítésű !pacalos! bojlink, ami másoknak - akik kaptak tőlünk -, nagyon ment és szép nagy halakat fogtak vele.

Itt le is zárom a bojlizást, mert igazán nem az volt az élmény, azon a héten.
Nekem egyértelműen a match botom adta a legtöbb örömöt, mindenféle halat fogtam vele!
De volt olyan is hogy észrevettem este a lámpa fényében, valamit a parton úszkálni... süllő! Nem vagyok jó pergetőhorgász, de sikerült kettőt elkapnom egy fél óra alatt. Nagyon örültem nekik, mert mindkettő szinte a partnál érte utol a felszíni wobbleremet.
Dorisz is megtalálta számítását a süllők között és néhány közepes sütyi után, egy szép fogas lett a jutalom!

Egyik reggel esőre állt, de én kitartóan dévéreztem, a match botommal. Többször látni véltem egy amur farkat, a nád előtti fél méteres vízben. Így eljöttem az etetésről és megpróbáltam kapást kicsikarni a nádzabálóból. Valami motoszkálást halottam a hátam mögött és ahogyan hátra fordítottam a fejem, látom ám, hogy a róka éppen azzal küzd, hogy valahogy ellopja a halszagú, nagy bojlis merítőnket. Háromszor szóltam rá, mire pár méter cipelés után elengedte és éppen ekkor akarta kivenni a kezemből botomat az amurom. Lehúzott hirtelen egy húszast és visszafele jövet ráugrott a nádra. Már jól szemerkélt az eső is, de nem volt mit tenni, be kellett szállnom a csónakba, hogy odamehessek leszedni a zsinórt. Mire odaértem már rendesen esett. Aztán az amur végre úgy gondolta leszáll a nádról és újra erőre kapva még vagy negyed órán keresztül forgat... a kis mocsok! Addigra az eső átment felhőszakadásba és hangosan szitkozódtam! Csak bekerült a merítőbe és sűrű morgások közepette átöltözhettem. 6,80 kilónak mértem. 16-os előkével, 12-es horoggal: ezért tartott ilyen sokáig.

Még beköszönt két amur egy 3-as, meg egy 5-ös.

Egyik nap arra járt Ede barátom. Beszélgettünk a tó harcsáiról, mert ő már csak azokat hajszolja szenvedéllyel. Meg is egyeztünk, hogy péntek éjjelre lejön és beszerel, hátha lesz valami és én is kíváncsian vártam, hogy egy ügyes harcsahorgászt láthassak "munka" közben. Eljött a péntek és Ede megjelent. Sajnos a hely amit kinéztünk neki, már foglalt lett. Bosszankodtunk kicsit aztán ahhoz közel sikerült állást találnia. Éjszaka jót beszélgettünk, a lakókocsi sátra alatt, miközben azt kíméletlenül verte az eső. Persze Ede sokszor megjegyezte, hogy ez tipikusan olyan az idő, hogy nem lesz semmi, aztán folytatta a következő harcsa történetét! Én valahol azért bíztam benne még így is. Hamarosan egyértelmű kapás jelei mutatkoztak botján és mi Dórival eszméletlenül izgatottak lettünk! Ede csak annyit mondott: hát ez kicsi lesz. Kaptam tőle egy kesztyűt és elkezdte pumpálni a harit. Többször szólt, hogy kiemelés előtt koppintsak a fejére! Én pedig: Tudom, tudom! Felbukkant a kobakja és én rákoppintottam. Aztán másodikra kapott egy olyan barackot, amit még a régi tesi tanárom is megirigyelt volna tőlem! Benyúltam a szájába és lazán kicsavarta a kezemet... mert én marha gyengéd voltam. Aztán megint belenyúltam és méregből kirántottam a vízből! 5-6-osnak néztük, de már vittük is fényképezni, majd visszakapta a szabadságát barátomtól!

Ede boldog volt nagyon, hiszen erre sem számított és húzhatott másnap egy strigulát a botjára. Remélem horgászunk még együtt!

Most egy kicsit térjünk vissza a rókához, merthogy végigkísérte ez a kis fenevad az ottlétünket. Minden hajnalban és naplementekor megjelent nálunk és szemtelenkedett valamit. Hol kaját lopott, hol meg egyéb tartozékokat. Egyszer például a horgásszék tartójával távozott! Nekem ez nem volt meglepő, mert sok rókával találkoztam már a horgászataim során és jól tudom milyen pofátlanok. Volt hogy egy fél pár papucsom maradt csak reggelre, vagy nemes egyszerűséggel lekakilta az ebédlőasztalunkat, mert nem kapott kaját!

Nos, a mi rókánk, mint kiderült, intelligens is volt többek között, mert egyik éjjel arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik szomszédtól lopott valamit. Egy pislákoló fényt látott meg Dóri és azt, hogy ezt a róka cipeli. Kiderült, hogy egy fejlámpa van a szájában és Dóri a fák között kezdte kergetni a ravaszdit, mire egyszer figyelmetlenségében elejtette azt! A fejlámpán ’FOX’ felirat díszelgett, tehát teljesen jogosan gondolta sajátjának, de hogy mit akart vele megvilágítani, azt nem tudtuk kideríteni. A fejlámpa gazdája észre sem vette a csínyt és megköszönte Dórinak a mentést! Faterom és én is többször szóltunk a vadászoknak, hogy azért ne lőjék ki ezt a kis szelíd rosszaságot. Egy hete Apu halott egy lövést... azóta nem láttuk...

hirdetés

Horgászhírek

Még több horgászhír »