Szakáll-kérdés

Szakállas kontra szakáll nélküli horog témájában sokan megnyilvánultak már, magam is hozzáteszek hát néhány gondolatot. Szakállas vagy szakáll nélküli? Melyik horog a jobb, a kíméletesebb?


hirdetés

Ilyen módon hangzik el a kérdés a legtöbbször, pedig szerintem ennek, így általánosságban nincs értelme. Az ugyanis eldönthető, hogy egy adott módszerhez, csalihoz és végszerelékhez melyik horogtípus használata célszerűbb, de úgy általában egyik sem rosszabb vagy jobb. Megmagyarázom:

Fontos elöljáróban megjegyeznem, hogy ez a poszt csak a békés halak horgászatáról szól. A rablóhalas pecában is – legyen szó élő- vagy dögcsalis módszerekről vagy pergetésről – használhatók a barbless vagy semi-barbless (hármashorog egy szakállas és két szakáll nélküli ággal) horgok. Erről is lehet (érdemes) beszélni, de e helyt kizárólag a békéshalas módszerekről van szó.

Egyáltalán miért a barbless horog? Mert az agyonhorgászott vizek halainak – megfelelően használva – kevesebb sérülést okoz, zsinórszakadás esetén pedig nagyobb valószínűséggel tud tőle a hal megszabadulni.

Évek óta, ha telepített tavon horgászom, kizárólag szakáll nélküli horgokat használok. Nem azért, mert ezt írná elő valamiféle helyi szabály, hanem mert én így döntöttem és mert a horgászat eredményességére ez semmilyen negatív hatással nincs. Annak, hogy a szakáll nélküli horgok ilyen jól működnek nálam, alapvetően három oka van:
1) kisméretű, általában 10-14-es méretű horgokkal horgászom, ezekhez illő méretű csalikkal (csonti, vékony giliszta, 6-8 mm-es pelletek, minibojlik);
2) általában nem horgászom túlzottan messzire, mondjuk 50 méternél távolabbra;
3) olyan módszert használok leggyakrabban, ahol a kapás pillanatától folyamatos a kontaktus a hallal (pl. method).

A fentiek betartása mellett a szakáll nélküli horog ugyanolyan hatékonysággal használható bármely halfaj, (az extrém nagyméretű halak célzott horgászata kivételével) bármekkora egyede esetén. 10 kilogrammot meghaladó tömegű pontyot, amurt is fogtam velük már jó párat, minden probléma nélkül. A halvesztések száma elhanyagolható volt.

Miért a kis horog? A kis horog kis sebet ejt, sokkal kevésbé hajlamos még extrém terhelések esetén is kimozogni a helyéről. A method módszert használva a széles öblű (wide gape), rövidebb szárú horgokat kedvelem leginkább. Ezek az esetek nagy részében tanárian beülnek a hal szája sarkába és a húsosabb szájberendezésű (pl. ponty) halak esetében nehéz is onnan kiforgatni őket. Hosszabb előkét használva (mondjuk egy hagyományos feeder végszerelék esetén) az akadás helye változatosabb, de ha ügyelünk a zsinór feszességére a fárasztás során, bizonyosan nem vesztünk több halat, mint a szakállas horgok használatakor.

Semmiképp sem ajánlanám a nagyobb méretű (mondjuk 6-ostól fölfelé) horgokat szakáll nélküli változatban használni. Ezek a tűk már elég vastagok, nem ülnek olyan biztosan a halszájban, hajlamosabbak kimozogni eredeti helyükről. Ilyenkor akár csúnya, vágott sebeket is ejthetnek. Jegyezzük meg: ha nagy horog, akkor szakállas!

Miért fontos a távolság? Mert egy 80-100 méterre megakasztott hal fárasztásának első néhány pillanatában nem tudjuk kellőképp kontrollálni a történéseket. Még egy viszonylag kistestű hal is nagyjából azt csinál, amit akar az első másodpercekben. Ilyenkor meglazulhat a zsinór, bizonytalanabbá téve a hal megtartását a horgon.

Mit befolyásol a módszer? A method módszernél, vagy épp rakóval horgászva a kapás első pillanatától fogva feszes a zsinór, kontroll alatt tart(hat)juk a zsákmányt. Vízközt, vagy sekély vízben a matchbotos pecánál is megbízhatóan működnek a szakáll nélküli horgok. Mély vízben vagy nagyobb távolságra horgászva matchbottal, vagy távolra hagyományos feeder végszerelékkel talán célszerűbbek a szakállas változatok.

Kedvencek? Methodhoz régebben a FOX Series 2-es horga és a Korum S3 volt a favorit, de ma már egyik sem kapható. A mai kedvenc a Guru MWG, mely kis méretekben is kellően erős, a nagyobb halak is megfoghatók vele. Ha nagytestű pontyokra, amurokra nem kell számítani, akkor használom még a Guru QM1 horgát és a Preston PR36-ot is. Úszós módszerekhez kiemelkedően eredményes a Tubertini 808, melyet az angolok egyszerűen legendának titulálnak, nem véletlenül. Mivel az említett horog itthon valamiért nem kapható, helyettesíthető más gyártók (pl. Kamasan, Mustad) hasonló formájú, barbless horgaival.

Szakáll nélküli horgokat természetes, nagyobb felületű vizeken, pl. a Dunán soha nem használtam. Ott valahogy kevésbé bízom bennük. A 70-100 centi körüli horogelőkék esetén, melyeket az ottani feederes pecáimon használok (a horgok nem nagyobbak, mint a kockatavakon használtak, sőt) eszembe nem jutott még barbless horgot felkötni. Tényleg nem próbáltam. Van olyan cimbora, aki márnázáshoz (fűzött sajtkocka) szakáll nélküli tűt használ és nem panaszkodik miatta. Egyszer talán ott is kipróbálom…

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Hegge
3 éve

A leghatározottabban ki fogom próbálni tavasszal a Dunán a rakósbotos paducozásnál. A Paduc nagyon kemény szájú hal, gyakran kipattanik a horog. Villám a kapás, és rögtön be kell vágni. Így talán kevesebb lesz a halvesztés.

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés