Svéd tavasz 2015 – széllel bélelve

Május végén újabb rövid, kiscsoportos kiruccanást szerveztem Svédországba. A fő feladat ezúttal András fiam és Boci barátom beavatása volt a Balti-tengeri csukázásba. Jelentem, a küldetést teljesítettük: újabb két „fertőzött” került a csapatba… és persze ezúttal is akadtak tanulságok.


hirdetés

Mindössze 3 nap horgászatra ugrottunk ki a közel fekvő Karlskrona vizeire. Úgy gondoltuk, még éppen elkapjuk a tavaszi szezon utolsó pár napját. A felmelegedő nyári vizekben ugyanis a csukák már szétszélednek és a távolabbi területek mélyebb részein lesnek táplálékra. Ilyenkor már nehezebb megtalálni őket. Nekünk még szerencsénk volt, mert a sekélyebb öblökben, a távolabbi területek sekély szigetei körül és a szigetek, városi kövezések mélyebb lábainál is találtunk halakat.

Nagyon megnehezítette feladatunkat a folyamatos, erős 30-50 km/órás dél-nyugati szél. A közlekedést és a horgászatot is sok helyen lehetetlenné tette. A déli külső szigetvilág sziklái körül óriási volt a hullámverés, így azoknak csak néhány védettebb részét tudtunk megdobálni, de szinte mindig volt így is kapásunk és fogásunk. Ezen a területen üdítően hatott változatosságként, hogy a csukák étvágytalanságának idején is lehetett fogni tűcsukákat. Ezek a kékes ezüstben csillogó, gyönyörű tengeri ragadozók nagyon hasonlóan csaphatók be, mint az otthoni balinok. Gyorsan húzott pilkerre, hosszúkás villantóra agresszíven vágnak rá és 60-80 dekás tömegük ellenére rendkívül sportosan védekeznek. Május végén behúzódnak a nyílt tengerről az öblökbe, követve az ívásra vonuló hering csapatokat. Szerencsére tudtuk ezt, és jó előre készültünk is a velük való találkozásra. Jó móka volt őket üldözni!

Nem panaszkodhattunk a csukák étvágyára sem, bár a napsütés néha túl erős volt és ilyenkor órákra alábbhagyott a kapókedvük. A 3 nap alatt azonban összejött 83 csuka a 2 csónaknak. Utolsó napon a nagyon erős szél elől menekülve szép példányokat találtunk az egyik hosszú, városi kövezés 3-4 méter mély lábazatánál és egy befolyóval, növényekkel tarkított sekély öbölben is. Itt kedvező volt a szél iránya és ereje is és így rá tudtunk driftelni a pályákra. Boci barátunknak szerencséje volt, mert ő egy 94 centis egyedet meg tudott fogni, de Andris fiamnak és nekem is 2-2 remek, méter körüli halunk lépett meg azon a délutánon.

Jó érzés volt látni, hogy fiam, aki nem volt még megfertőzve a peremfutós módszerrel, milyen gyorsan – szinte percek alatt – tanult meg multis felszereléssel pergetni. Ebből könnyen lemérhető, hogy mennyire adekvát ez a technika. A rövid és kemény jerk botokkal azonban fokozottan oda kell figyelni a hal megakasztása után! Ezek a botok merevek és rövidek. Nem alkalmasak a meleg vízben szokatlanul harcosan küzdő csukák fárasztására. Résen kell tehát lenni a megfelelő fékbeállítással és zsinór-adagolással.

Nagy tanulság volt ezen a kora-nyáron, hogy az eddig bevált nagy jerkek, sliderek és gumihalak helyett most a kisebb 8-10 centis, gyorsan húzott villantó szerűen működő csalik (Savage Gear Belly Up, Sebile Flatt Shad 77 SK, Baby Buster) sokkal jobban teljesítettek. Ilyenekkel fogtuk a csukák kétharmadát. Ha már kiismerték ezeket egy-egy területen, akkor az angolna utánzatok (Savage Gear Real Eel, Hard Eel – akárcsak ősszel – most is adtak még pár csukát a már üresnek hitt részeken. Valószínűleg a jó látási viszonyok miatt a lassabban vezetett, nagyméretű gliderek hamarabb felismerhetővé váltak a csukák számára, míg a heringekhez hasonló, gyorsan süvítő imitációk felhergelték őket. Színekben a sötétebb (zöldes, feketés) színek, valamint a csillogó ezüstös árnyalatok működtek attól függően, hogy borult vagy napos idő volt e. Az ősszel favoritnak számító narancsos, sárgás, pirosas „bosszantó” színekkel semmit nem fogtunk.

Nem tudom hangsúlyozni a polár napszemüvegek használatának előnyét. Ezen a vízen ezernyi hasznos információtól fosztjuk meg magunkat, ha nem polár szemüvegben horgászunk. Rengeteg alkalommal láthatjuk, ahogyan néhány csalit csak kísérgetnek, követnek a csukák. Ilyenkor változtatva sokszor sikeresek lehetünk. A tűcsukák megtalálásában pedig szinte nélkülözhetetlen ez az eszköz. Legtöbbször ennek köszönhettük, hogy a megfelelő színű és méretű csalit ki tudtuk választani.

Sajnos a giga-csukákkal vigyorgó büszke képekkel most adós maradok, mert a nagyok mind megléptek, de a jó társaság és az igazán „meleg” barátság így is az egyik legemlékezetesebb túrává tette az idei májusit.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés