Amikor nem megy…

2013.05.15. forrás: Sügértanya

A tavasz úgy telt el, hogy egyik barátom folyamatosan küldözgette a délegyházi fogásairól a képeket. Sokszor volt kinnt, sokat is fogott és nemcsak kicsiket. Ilyenkor minden nagyon egyszerűnek tűnik, ha folyamatosan a kiemelkedő fogásokat hallja az ember. Persze hiába mondta Pali, hogy keményedik a pálya, egyre nehezebb őket fogni, de azért így is mindig megfogta a maga halát.

DAM XTherm termoruha szett 640 34ehirdetés

Végre én is kijutottam egyet pergetni, nem mondom, elég nagy várakozásokkal érkeztem a partra. Hamar felcsendült egy flex összetéveszthetetlen hangja a távolban, tudtam jó helyen járok, ez hozzátartozik a helyi idillhez. A kellemes koranyári időjárás sokakat kicsalt a tóhoz, a hétvégi házak megtelltek, szorgosan dolgoztak a ház körül, miközben a pontyozó zsinórok áztak a vízben. Persze a pergetőhorgászok is képviselték magukat, partról és csónakból is próbálkoztak jópáran.
Az egyes tavon kezdtem, meg akartam nézni az itteni kedvenc helyeimet. Az első hal amit megpillantottam épp a fészkét tisztogatta a part mellett és ez már baljós jelnek bizonyult. Fészket őrző halat a szakirodalom szerint nagyon könnyű megfogni, nekem még sose sikerült, de nem is ez volt a célom. Gyorsan tudtam haladni, ugyanis több hely foglalt volt, ráadásul rengeteg hordalékot lebegett a víz szélén, állandóan felakadt a zsinórra. A halak amikkel találkoztam teljesen inaktívak voltak, a csobbanásra általában megijedtek és eszük ágában sem volt egyik csali után se mozdulni. Közben már dél elmúlt, nem tudtam korán jönni, biztos szétdobálták már a pályát, ideje volt kevésbé népszerű részek után nézni.

Pali telefonos navigálásával sikerült általam még sosem látott részekre eljutni, de itt is hasonló volt a helyzet. A sekély vízben azért nagy nehezen összekapartam egy kapást jig-re, de szokás szerint meg sem akadt. Ekkor jött a dilemma, tudtam ha tovább eröltetem a jiget akkor lesznek még kapásaim, de a múltbeli tapasztalatok alapján sok el is fog menni. A másik lehetőség pedig, hogy általam még kevésbé ismert, új technikákat próbálgatok. Ez utóbbi mellett döntöttem, a víz felszine közelében cirkáló halakra olyan csalit kerestem ami ott marad és nem süllyed a fenékre a jigekkel, gumikkal szemben. Kikotortam a dobozomból egy még sose használt vékony jerk csalit és ez került a kapocsba. Ez már komolyabb érdeklődést váltott ki, de az első kapás olyan finom volt, hogy épp csak megbökte a csalit a szájával a sügér, erre egyszerűen nem lehetett bevágni. Addig ügyeskedtem amíg végül az egyikük kötélnek állt és kicsit határozottabban nyúlt a műhalhoz. A bevágás jól ült és rövid fárasztás után kezembe fogtam az idei első feketesügéremet. Örültem neki nagyon és lelkesen folytattam a dobálást.

Ekkora már benne voltunk a délutánban, a nyerő hely elcsendesedett, ideje volt tovább állni. Közben a szél is erősödött, a felhők is gyülekezni kezdtek és hiába néztünk új helyek után nem találtuk a halakat. Miklós el is köszönt, én pedig egyedül folytattam. Az eredmény csak nem akart jönni, így inkább kerestem egy olyan stéget ahol kevésbé látszottak a helyi viszonyok és élveztem a naplementét. Néha még dobtam párat, de hamar pakoltam és hullafáradtan ültem be az autómba. Nem ilyen pecáról álmodtam amikor reggel elindultam, viszont a realitás az volt, hogy a többség vagy nem fogott semmit, vagy csak néhány sügért. A néhány ügyesebb horgász viszont akik eltalálták a halak izlését így is szép mennyiséget tudtak fogni.

 

hirdetés
Utoljára megtekintett termékek:

mutasd az összeset

Horgászhírek

Még több horgászhír »