Soprontól Pötrétéig, az utolsó nap

Nyaralásunk utolsó napjához érkeztünk, ezért a horgászatra szánható időnket, a lehető legjobban igyekeztünk megtervezni. Ezen a napon csak egy délelőtti, amolyan levezető pecára volt lehetőségünk, a délutáni pakolás és hazaindulás előtt.


hirdetés

Mivel tegnap partról horgásztunk és kevés képet tudtam készíteni, ezért a mai napra egy kis csónakázást terveztünk.
A kikötőbe érve nem minden napos élményben volt részem. Szinte teljes mértékben ellepték a víz felszínét a tavirózsák. Tudom, tegnap is láttam őket, de Pesti gyerek lévén, nagyon el tud gyengülni az ember egy ilyen szép látványtól.
A horgászatra szánt rövid időnk miatt nem volt mit tenni, gyorsan ladikunkba ugrottunk és már a túloldal felé eveztünk, valami ígéretes helyben reménykedve.
Az első megállónk a szemközti, part menti nádfalra esett, ...
...ahol nem nagyon volt mozgás, de annyira lehengerlően nézett ki, hogy muszáj volt dobni párat. Finom felszerelésemet és a mozgó csontijaimat az apró halak nagyon értékelték, így már kellemes érzésekkel eveztünk tovább a kiszemelt helyre, helyekre.

Nekünk balra teljesen egybefüggő nádfal szegélyezte utunkat, de jobbról voltak kisebb-nagyobb megszakítások, átjárók. Itt-ott mi is benéztünk, de tudtuk, hogy igazán merre akarunk menni. Rövid evezést követően már meg is érkeztünk a mai napra szánt egyetlen helyünkre, ahol némi fogásban reménykedtünk. Ez a rész a tónak a jobb sarkához esik közel, egy amolyan zsákutca. Viszonylag nagy, háborítatlan parti és vízi növényzettel. A két karót igyekeztünk halkan leszúrni a puha talajba úgy, hogy a part felé tudjunk dobálni. Volt előttem egy szép tavirózsás szakasz, melynek szélére ejtettem be csontival tűzdelt horgomat.
Miközben a tájat figyeltem az úszóm bóbitája táncolni kezdett. Szemet gyönyörködtetően bukott a mély vízbe, mire határozott bevágással válaszoltam. Finomra állított orsóm fékje kicsit fel is „hördült”, jelezvén, hogy nem a már megszokott kicsi példányok egyikével van dolgom. Kénytelen voltam a fékkel játszani, mert a nagyon vékony damilom és kicsi horgom nem sok lehetőséget adott volna egy termetesebb hal fárasztásakor. Na, de térjünk vissza a történetünkhöz, mert most vannak az izgalmas percek. Amint megérezte ellenfelem, hogy valami feszül, rögtön gyorsabb úszásba kezdett. Hát persze, hogy a töklevelesbe vette az irányt, ahol nem sok esélyem lett volna vele szemben. Igyekeztem határozottabb lenni, érezze, hogy nem akárkivel játszik. Talán még mosolyra is húzta száját, mert egész váratlan fordulat következett be. Elindult felénk, amire nagyon meglepődtünk, majd ezt kihasználva beúszott a csónakunk alá, ahol a nádfal nyiladékán akart szabad utat keresni magának. Miközben azon gondolkodtam, hogy ezúttal egy nagyobb hallal van dolgom, kemény és határozott lépésre kellett elszánnom magam. Mindent egy lapra téve, nagyon határozott mozdulatokkal elkezdtem visszaterelni a halam, még akkor is, ha ez a damilom elszakadását jelentheti. Megbokrosodott halamnak nemigen nyerte el szimpátiáját e lépésem, de mint tudjuk, az élet nehéz. Lassan, apró centikről, méterekre nőtt előnyöm és ezzel már olyan távolságba kerültem halamtól, hogy a csónakból kinyúlva, merítőháló nélkül is a ladikba emelhettem ellenfelemet.
Csodálatos színben tündökölt nagyon izmos pikkelyes társam, akit jobban szemügyre vettünk. Magam és barátom is nagyon meglepődtünk azon, hogy ezt a nagyon komoly vircsaftot egy közel két kilós ezüstkárász hajtotta végre. Mondanom se kell, hogy számomra mekkora élmény volt egy ilyen nagy halat fárasztani vékony zsinórokkal és apró horoggal.

Ötméteres haltartómat igyekeztem a legjobban kiteríteni a vízben, hogy minél több helye legyen majd mozogni, mert arra gondoltam, hogy ha sikerül még pár halat fognom, csinálok egy csoportképet. Újra csaliztam és már repült is horgom a rózsák szélére.
Szityen (Tibi) barátom is a saját felszerelésére koncentrált, hátha neki is akad valami a horgára.
Kisebb szünet következett be, de addig se unatkoztam, hisz készítettem pár fotót a tájról.
Hiába a csalik cseréje, valami megváltozott ott a mélyben, amit nem tudtunk megfejteni.
Karóinkat felszedve igyekeztünk továbbhaladni a tavon, hátha tudunk még párat dobni.

Menet közben egy újabb szép nádfal mellett evezünk el, ahol csak a lelkem megnyugtatása érdekében dobtam párat. Nem maradt el szorgalmam hálája, mert fogtam még pár szép színes keszeget.

A kikötő felé készítettem pár felvételt, miközben a radarról egy érdekes adatot olvashattunk le, miszerint a víz hőmérséklete 31 fokos volt. Te atya ég! Nagyjából az egész tó egy halászlé?

Partra érve gyorsan készítettünk még pár fényképet a nagy kapkodásban, majd sietve vissza is engedtem szép kárászomat ebbe a csodálatos, nádakkal és tavi- rózsákkal teli vízbe.

Köszönöm Barátomnak ezt a csodálatos pár napot, melyet a vízparton és a tavon töltöttünk.
Remélem, hogy lesz még alkalmam visszajönni, horgászni, erre a csodálatosan szép és varázslatos tóra.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés