Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Rekord keszegeim!

2015.02.23. forrás: Figura blogja

Talán bátran kijelenthetem, hogy a ritka alkalmak egyike az, amikor kimegyek horgászni, és az első bedobástól számítva tíz percen belül kapásom van. A fotózást és az újra csalizást követően ismét megmozdul a botom spicce, horgomon immár egy kisebb, mindössze 48 centiméteres, több mint két kilós dévérkeszeggel. Hát persze, az első bronzszínű halam nagyobb volt, de ne rohanjunk ennyire előre, essék pár szó az előzményekről is.

Szezonindító akciókhirdetés

Sajnos az élet nem annyira egyszerű, mint az szerettük volna, ezért sötétedés előtt érkeztünk meg a vízpartra, ahol gyorsan összekevertem a búzával és kukoricával dúsított etetőanyagot, majd a botom szétnyitottam, megtömtem etetőkosaram finom falatokkal, horgomra friss csonti csokor került, és már repült is a vízbe szerelékem. Épphogy csak kicsit raktam rendet magam körül, mikor az első kapás...

...10 perc múlva jelentkezett egy lassú folyamatos húzással, de mivel azt hittem, hogy csak bele akadt valami, ezért először nem reagáltam rá. A következő komótos húzásra aztán már bevágtam, így utólag mondhatom, hogy jól tettem. Fárasztás közben azt éreztem, hogy nem rázza megakasztott halam a fejét, nem akar hevesen a mélybe törni, ellenben nyugodtan, öregesen áll az én terveimnek ellen, hogy a part felé tereljem. Nem lehetett sokat látni, csak annyit, amennyi a fejlámpám teljes erejéből telt, mert ma este a csillagok sem ragyogtak annyira az égen. Izgatottan vártam, hogy partnerem végre feladja küzdelmeit és hagyja magát, de pár percig még éreztem, hogy nagyon nehéz vele dűlőre jutni. Kitartásom végül meghozta eredményét, mert halam kezdett látható távolságba kerülni, ezért lenyúltam merítőhálómért, hogy ne sérüljön meg a parton lerakott nagy köveken, hiszen itt nem fogom tudni tarkón fogni. Ahogy toltam be a hálót, és lámpám fénye egyre többet mutatott, alig hittem a szememnek. Szép ívben hajló botom nem véletlen dolgozott a fárasztásban eleget, mert szájszélbe akadt horgomon egy gyönyörű, bronzszínű, öreg dévérkeszeg pihent, várva, hogy partra segítsem egy rövidke időre. Boldogságom határtalan volt, mert én kimondottam azért kezdtem el a folyóvízi horgászatot megtanulni, hogy ilyen és ehhez hasonló méretű, sötét tónusú színekben pompázó dévérkeszegeket zsákmányoljak.
Hamar a centiért és a mérlegért fordultam, miután tudtam, ilyen nagy keszeget még nem fogtam. Alig hittem a szememnek, mikor 51 centimétert és 2,88 kilogrammot mértünk Rezsővel. Annyira meglepett vendégem, hogy zavaromban majdnem elfelejtettem fényképet készíteni róla, de a visszaengedés előtt eszünkbe jutott, és még sikerült pár távolabbi felvételt készíteni vaskos pikkelyes barátomról.

Nem, nem gyújtottam rá egy cigire, mivel nem élek e káros szenvedéllyel, de ha az orvosom akkor megméri a vérnyomásom, tuti ad valami extra erős nyugtatót vénásan. Persze, rögtön furdalt a kíváncsiság, mi van, ha itt vannak a többiek is? Akkor nincs most időm, ismét gyorsan megtömtem kosaram, friss csalik kerültek horgomra, és már repült szerelékem vissza a vízbe, ahonnan az „öreget” fogtam.

Szinte rezzenéstelen arccal figyeltem spiccemre felrakott világító patronom, hogy mikor mozdul meg.
Bő tizenöt perc telt el, mikor ismét arra lettem figyelmes, hogy lassú mozgásba lendült a patron. Talán csak káprázott a szemem, vagy a fantáziám nagy, de valószínűleg tényleg azt láttam. Ismét vártam, hátha a vízben úszó falevelek vagy növények akadtak csak fel damilomra. Időközben spiccem visszaállt eredeti helyére, és immár rámarkoltam botom nyelére, hogy partiban legyek, ha az előző események megismétlődnének. Megérte, mert a kis világító test, és a vékony, apró gyűrűkkel felvértezett botom spicce együtt közeledett felém. Egyértelmű volt, itt a következő hal, ezért aztán nem voltam rest, bevágtam egy határozott mozdulattal. Ahogy tekertem orsómra a damilt, úgy engedtem le pálcám a víz felé, majd ismét emeltem, persze csak finoman. Amikor pikkelyes ellenfelem is úgy engedte, pár métert tudtam tekerni damilomból a dobra, így igyekeztem a part felé csábítani. Néha egy-egy mozdulata azt sugallta, hogy nem adja könnyen magát, de pár perc fárasztást követően őt is a hálóba tereltem, és utána kiemeltem a vízből, hogy megszabadítsam a horgomtól. Fejlámpám fénye jól megvilágította barna „bundás” dévérkeszegem, ezért mérés és mérlegelés közben is jól láthattam. A ma esti második keszegem 48cm-es és 2,17 kg-os volt! Picit kisebb mint előző társa, de jó érzéssel töltött el, hogy megérte ma kijönni a vén folyamhoz, mert kegyeibe fogadott és bőkezű volt velem.
Az est további részében már nem voltak kapásaim, talán odébb álltak a nagytestű dévérek, amit nem bántam, mert örömöm így is leírhatatlan volt, és boldogan mentem haza, hiszen végre nekem is sikerült termetes dévérkeszegeket fognom itt, az élővízen.

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »