Őszi-téli ruhavásár 2.

Pergetés a kánikulában

A napokban tényleg megjött a nyár. A zivatarok egyenlőre pihenni mentek, a hőmérséklet az egekbe szökött. Aki ismer engem igazán, az tudja, hogy én a halakkal ellentétben inkább a hideget kedvelem. 20 fok felett izzadok, 30 fok felett, élőhalott vagyok. Ilyenkor csak hajnalban járok ki, és mire a lustább emberek felkelnek, már otthon vagyok.

Thermoruhák 640
hirdetés

 Első hajnal

Négy óra előtt ébreszt a telefonom. Ez van, korán kel a nap. Gyorsan öltözök, pakolok. Indulás!
Hamarosan megérkezek az egyik közeli hídhoz. A híd alatt akarok kezdeni. Apró wobbler a zsinór végén. Kivárom a hivatalos napkeltét és dobok. Rögtön elsőre kapás, de nem akad meg. Visszadobok. Megint üti valami a kis wobblert. Hopp egy kisebb domi...

 

Sajnos a képek nem sikerültek jól, de ezt akkor nem vettem észre. Dobok egy újat, semmi. Dobálok följebb, lejjebb, de csak ütögetésekig jutok. Már a helyváltoztatás gondolatával játszok amikor végre valami leüti rendesen a kis műhalat. Egy kis csukát sikerült akasztanom a sodrós vízből.

 

Két hal 20 percen belül. Ez nem rossz kezdés! Itt már hiába dobálok, ezért lejjebb megyek egy kicsivel. Egy sóderpoad mögé dobálom a wobblerem. Szinte minden dobásnál ütögeti a domi, (mert biztos vagyok benne, hogy az), de valamiért óvatos nagyon. Jó sok ideig elszórakozok itt, de hal nem lesz a dologból.
Közeben jön fel nap egyre melebb van. Elindulok felfelé, de látom, hogy a helyi idősebb domolykóhorgász már dobálja azt a pályát amit én akartam. Spiccbottal és szöcskével horgászik. Szinte mindig fog, és haza is viszi a zsákmányt. Kikerülöm az öreget és megállok jóval felette. Dobálok de hiába. Hamar megunom. Mi legyen? Vissza a híd alá! Itt aztán megint szinte folyamatosan ütögeti a wobblerem valami. Mi lehet az?
Egyszer aztán az ütögetés átmegy folyamatos húzásba. Bevágok. Hát amit látok, azt nem akarom elhinni.

 

Egy valószínűtlenül kicsi ezüstkárász szájában van a műcsali horga. Az idén nem tudom mi van kárászokkal, meg vannak vadulva. Legutóbb egy egészen szépet sikerült fognom apró plasztik műcsalival.

 

Dobálgatok még a híd alatt, sikerül is még kipiszkálnom egy kis csukát, de ennyi. Elindulok lefelé, be a gaz birodalmába. Kimondottan nehéz a bringát is tolva haladni, és a helyek is messze vannak egymástól. Kapás semmi, a meleg már most borzalmas. Meg is unom. Mire kievickélek bringával együtt a nyakig érő gazból, teljesen leizzadok. Irány haza!


Második hajnal

 


Másnap aztán egy barátommal ismét a patak partján állok. Elhatároztam, hogy bár a híd alatt kezdek, de nem pazarlok annyi időt erre a helyre, mint előző nap. Hát nincs is miért. Két kapásom van egymás után. Egy kis csuka, és ismét egy, lassan már szokásossá váló ezüstkárász. Mennék felfelé, de kint van megint a helyi erő, ráadásul ma egy barátját is elhozta. Úgy döntöttem okosabb leszek mint előző nap. Lezárom egy oszlophoz a bringát, és belevetem magam a híd alatti gaztengerbe. Így sokkal könnyebb haladni. Az első hely süket. A második is.A harmadik helyen aztán ahogy vezetem wobbleremet a sodrásba valami keményen odaver neki.
Jó domolykót akasztottam, pár pillanatra még a féket is megrecsegtette. De hiába szaladgál, hamar a merítőben végzi.

 

Gyorsan fényképezem és elengedem, hátha van párja. Nincsen így továbbállok. Kivel lejjebb felfedezek egy jó részt. Hely nincsen, így csinálok magamnak egy kényelmes beáállót. Itt beszűkül a patak, a sodrás felgyorsul. A magányos öreg domik szeretik az ilyen helyeket. bedobok. Kicsit hagyom, hogy a sodrás lejjebb vigye a műcsalimat aztán elkezdem egészen lassan bevontatni. Talán egy métert jön felém amikor brutális rávágást kapok. Bevágok, és következő pillanatban belém hasít a feismerés. Ez egy "mohos hátú" öreg domi lesz, ha meg bírom fogni. Csak úgy tépi közben az orsóról a zsinórt. Az első pár másodpercben ő az úr. Jó tíz méteres vágta végén tudom megállítani. Visszanyerek valamennyi zsinórt, de még mindig messze van tőlem. Belemegy a nádba, de ki tudom belőle fordítani. Még egyszer próbálkozik, de már nincs elég erő benne. Hamarosan már előttem kever. Nehéz a halat megtartanom a sodrásban. Hatalmas állat.. Nyúlok a merítőért. Türelmetlen vagyok. Még nincs teljesen a előttem a hal, de már elérem a szákkal. Ahogy alámerítek a halnak a sodrás elkapja a merítőt. A hallal együtt egy kézzel nem bírom el. Kifordítja a sodrás kezemből a merítőt, és hal már távozik is szabadon. A wobblerem már nincs a szájában. Elment! Ezt eltoltam!
Csalódottan állok tovább. Egyre melegebb van, és kapás sincs több Lassan visszafordulok a híd felé. Dávid barátom két domolykót fogott. Egy mini méretűt és egy olyan közepeset. Az öregek szerencsére megunták, hogy ma nincs kapás, és hazamentek.


A helyi erők

Dobálunk még egy kicsit de aztán a meleg és a kapástalanség hazazavar minket.
Úgy vettem észre, hogy nem csak bennünket embereket zavar a meleg, a domolykók se szeretik mikor ekkora nagy kánikula van. Talán ha hűl egy kicsit az idő, jobban étvágyuknál lesznek...
Remélem az öreg domival nem ez volt az utolósó meccsünk!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Thermoruhák 1200

hirdetés