Morotva csukák

Október végén hagyományosan a Tisza-tavon töltöttük a hosszú hétvégét barátaimmal csukafogások reményében. A körülmények ezúttal ideálisnak mondhatóak voltak: tiszta víz, szél és frontmentes, napos, de mégis lehűlő őszi idő fogadott minket a vízpartra érve. A kérdés csupán az volt, hogy ráakadunk e a csukák nyomára a három nap alatt, hiszen az előző hétvégén – ahogy korábban megírtam – szépen szedegettük a rablóhalakat a tározó fekete vizéből. A vízterület óriási, mégis az ígéretesebb helyeken sok csónak gyűlik össze, így a tó is hamar túlterhelté válik. Úgy állítottam össze a stratégiámat, hogy az első napon olyan morotván tegyük próbára szerencsénket, ahol korábban már több sikeres kalandot éltünk meg, a másik két napot pedig a kalandozásra, keresgélésre szánjuk majd, hogy barátaim minél többet lássanak a Tisza-tó mesés világából.


hirdetés

Négyünkre két csónakot béreltünk az Albatrosz kikötőben. Úgy osztottuk el a brigádot, hogy Nagy Csabi és Edmund barátom kerültek egy csapatba, jómagam pedig Husz Janival vágtam neki a túrának. Sajnos, Ediék fogásairól nem kaptam jó minőségű fotókat, így csak saját képanyaggal és saját fogásokkal tudtam illusztrálni az írást. :o( Ahogy kisiklottunk az élő Tiszára, vastag ködpaplanban tört utat magának kis flottánk. A félhomályban átsejlő nap csodás kontrasztokat festett az ébredező vízparti tájra. Ilyenkor mindig végtelen izgalom ragad magával... vajon, mit tartogat számunkra a tározó ezen a hétvégén? Nagy reményekkel fordultunk be az első kiszemelt morotvára, ami már régi ismerősként köszöntött minket. :o)

Aki nyomon követi blogomat, bizonyára már észrevette, hogy a Tisza-tavon a legsikeresebb műcsalinak az Ottó bácsi-féle Lutra támolygó bizonyult számomra, melyet hulló falevél technikával nagyon hatékonyan lehet vezetni. A mostani hétvégén azonban esélyt adtam más típusú vasaknak is. Választott kanalam ezúttal az Unka volt, amit nem hulló falevélként, hanem botspiccel pöcögtetve vezettem, sérült kishalat imitáló táncot járatva vele. Nem is kellett sokáig várni az első kapásra. Az éhes csuka talán fél órányi dobálás után marta el a kisméretű támolygót. Hossznak faroktőig 54 centimétert mértünk. Őt több kisebb sügér társa követte. Bizony a kis csíkosok is imádják az Unkát. Bár a Lutrán is gyakran fent akadnak, - főleg a darabosabb példányok – ez a kisméretű támolygó jobban kedvükre való, úgy vélem.

A következő akcióra se kellett sokáig várni... a vízfelszínen úszó rucaöröm tisztásaiba ejtegetve támolygómat, valaki erőszakosan megcibálta a zsinór végét. Botom azon-nyomban perecbe hajlott, idei legszebb Tisza-tavi csukám küzdött a zsinór végén. Olyan bő kettes formára saccoltam, de biztosíthatok mindenkit, hogy egy ekkora vadvízi csuka – mint ahogy a mellékelt videóban is látszik – nem dobja fel rögtön magát a vízfelszínre, hanem halastavi krokikat meghazudtoló erővel küzd életéért, óriási fárasztási élményt nyújtva a szerencsés horgásznak. Jellemzően idén ötven és hatvan centi közötti csukák akadtak horogra a morotvák útvesztőjén. Ez a faroktőig 61 centis példány, nyilván nem súrolja azt a határt amiről álmodozok, viszont látni kell, hogy egy ekkora vízen egy-egy kapitális példányban évek munkája leledzik. Mi csupán annyit tudunk tenni, hogy sok más horgásszal ellentétben, visszaadjuk szabadságukat ezeknek a pompás halaknak, esélyt adva nekik rá, hogy elérjék idővel a hőn áhított méretet.

A támolygókon kívül a másik műcsali típus aminek bizalmat szavaztam, az a spinnerbait volt. Réges-régen vettem még néhány darabot, melyek sokáig a dobozom mélyén lapultak és pár fekete sügéren kívül nem találkoztak hallal. Be kellett látnom azonban, hogy vannak olyan pályák, melyeken ez az egyik leghatékonyabb műcsali. Értem ez alatt a töklevelek sűrűjét, vagy az akadós, tuskós dzsungeleket, melyeken a spinnert könnyen át lehet húzni, anélkül hogy elakadnánk és gyakran ki tudunk csikarni egy-egy kapást ott is, ahol támolygóval, vagy wobblerekkel szinte lehetetlen boldogulni. Aznapi harmadik csukám is ilyen akadós pályáról lett kipiszkálva pink műcsalimmal, mely szintén 54 centig nyújtózkodott. Ez a csuka lett a nap záróhala. Sajnos barátaim nem tudtak kapásig jutni, de a Tisza-tó bizony nem könnyű terep... rá kell érezni a megfelelő ritmusra és sokszor elő kell húzni egy nyuszit a cilinderből, hogy az ember halat fogjon.

Az éjszaka keservesen telt, ugyanis szálláshelyünkön választhattunk, hogy vagy a villanymotor aksiját töltjük, vagy fűtünk, így fagypont körüli hőmérsékleten aludtunk. :o) Továbbá nekem cirka két hete tartó rotátor-izom gyulladásom volt a vállamban, minek következtében bal kezemet alig tudtam felemelni. Nehezen, de pecázni még éppen hogy tudtam. :o) Mint írtam korábban, a további két nap a kalandozásról szólt. Hajnalban benéztünk Óhalászira, ahol nem túlzok, ha azt mondom, hogy nagyjából ötven csónak vallatta a vizet. Sokáig nem is időztünk itt. Nyakon csíptünk pár szebb sügért és kisebb balint, illetve Edi egy 55-ös csukát, majd sarkon fordultunk. A nap második felét a Borzanaton, a Csapói Holt-Tiszán, illetve a kettő közötti lapos, tuskós részen töltöttük. Mindössze nekem sikerült fognom egy darab, pár centivel méret fölötti csukát ezeken a részeken.

Harmadik napot a Szartoson, kezdünk, ami teljesen süketnek bizonyult, majd a Nagy-Morotvát dobáltuk meg néhány szabad beállón. Itt nekem sikerült egy méret alatti csukeszt zsákmányolnom támolygó villantóval. Elképesztő mennyiségű horgász volt a vízen. Ahogy mentünk bele a novemberbe, érezhetően napról napra egyre kedvesebb és egyre kisebb halakat sikerült fognunk a tóra nehezedő nyomás miatt. :o( A nap második felében benéztünk a Gólyaorrba, majd a Füredi Holt-Tiszán zártuk a túrát, ahol pár sügér mellett Csabinak sikerült nyakon csípnie egy méretes forma csukát. Mint számítottam rá, a kalandozások kevesebb halat adtak, viszont olyan tanulságokkal szolgáltak, melyek a jövőbeli túráinkon halakat érhetnek majd.

Összesen hét csukával, számos sügérrel és pár kisebb balinnal zártuk a hétvégét. Volt már ennél sokkal jobb, de sokkal rosszabb Tisza-tavi túránk is. A fogások eloszlásában nyilván kigömbölyödött a korábbi évek tapasztalata. Aki most szaladt neki először a tározónak, az nehezebben tudta értékesíteni az adódó lehetőségeket, de úgy gondolom, hogy összességében mindenki jól érezte magát. Hiába ez a víz mindig küzdős, agyalós, taktikázós horgászatokat kíván... ám, pont ezt szeretem benne igazán. Jövő évben az idei tapasztalataink útján, némileg változtatunk majd a stratégiánkon. Talán, vízleeresztés után is próbára tesszük szerencsénket a tározón és a nyílt-vízi morotváknak is több szerepet szánunk majd mint a korábbiakban... de addig sok víz lefolyik még az öreg Tiszán. :o)

 És íme egy videó a legszebb fogásokról:

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés