Ahogy áttér a kapun, sárkánnyá változik. És mit tudhatunk még a pontyról?

Idén a május a hal hónapja. A Felelős Gasztrohős legújabb kampánya a hazai halak népszerűsítését tűzte ki zászlajára, és minden egyes héten egy közkedvelt hazai hal bemutatására fókuszál, receptekkel és elkészítési tanácsokkal megfűszerezve. A hét hala a ponty, ezen apropóból gondoltam, hogy én is írok egy kicsit erről a bajszos jószágról.


hirdetés

Talán nincs még egy olyan hal, mely annyira megosztja a társadalmat, mint a ponty. A világ egyes részein, mint például Kínában, az egyik legkedveltebb halcsemege, és az egyik legnagyobb volumenben tenyésztett is. A világ édesvízi haltenyésztésének mintegy 15%-át teszi ki. Az akvakultúra történelme körülbelül 4000 évre nyúlik vissza, mikor a kínaiak első ízben álltak neki pontyot tenyészteni. A népszerűsége töretlenül kitartott egészen az időszámításunk előtti 7. századig, amikor ugyanis a Tang dinasztia uralkodója, Li Tang került uralomra. Li ugyanazt a nevet viselte, mint a ponty, így az állatot szentté nyilvánította, és betiltotta mindennemű fogását és tenyésztését. A dinasztia bukása után a ponty tenyésztése új erőre kapott, és a rizstermesztés egyik fő társává vált. Az elárasztott földekre telepített halak a kártevőirtás fő eszközei voltak, emellett „kigyomlálták” a nem megfelelő növényeket, továbbá az ürülékükkel a földeket is trágyázták. Tökéletes szimbiózist alkottak a rizzsel, és nem csak a tányéron.

A ponty európai megjelenése a mai napig vitatott kérdés. Korábban az volt a hiedelem, hogy Cipruson keresztül került be keletről Európába, habár mások szerint ez a halfaj őshonos a Duna folyóban. Ezt bizonyítja az a levél is, melyet Cassiodorus írt Theodorus királynak az i.e. 6. században: „… és a Dunából jövő ponty és a Rajnából érkező hering. Széles ízvilágot biztosítanak, mely szükséges ahhoz, hogy minél több hal érkezzen különböző országokból. A király hatalmának mutatni kell, hogy mindent képes birtokolni.” Ez azonban még elég gyenge lábakon álló bizonyíték, ugyanis ebben az időben a halfajok elnevezését elég gyakran keverték. Például egyes írásokban a csuka és a sügér a tengeri halak között szerepelt, habár mindegyik édesvízű faj. Később azonban archeológiai kutatások igazolták az állítás valódiságát, mikor is alsó-dunai ásatásokon pontymaradványokat találtak az ételmaradékok nyomai között.

Ettől függetlenül Európában is megosztó szerepet tölt be az egyes országokat összehasonlítva. A ponty rendkívüli népszerűségnek örvend Nagy-Britanniában és Franciaországban is, habár pusztán a sporthorgászok körében nagyra növő mérete és harciassága miatt. Ez nem mindig volt így, 17. századi feljegyzések szerint az édesvízi halak fogyasztása, köztük a pontyé is csupán a brit királyi család kiváltsága volt, a nép fogyasztotta a tengeri halakat, a ponty pedig különleges alkalmakkor került az uralkodó asztalára.

Kelet-Európában, köztük Magyarországon is ellenben népszerű fogyasztási alapanyag. A magyar haltermelés mintegy 80%-át a ponty adja, leggyakrabban extenzív halastavakban tenyésztve. Habár egyre gyakoribbak az ún. kombinált extenzív-intenzív haltenyésztési eljárások is. Nem túlzás azt állítani, hogy a pontytenyésztés az egyik legfenntarthatóbb haltenyésztési módszer, a halgazdaságok gazdag élővilágot biztosítanak, és táplálásuk sem jár jelentős környezeti externáliával.

A magyar ponty másban is különlegesnek számít. 1998-ban Izraelben ütötte fel a fejét a koi herpeszvírus, mely egyetlen áldozata a ponty. Ázsiai és amerikai elterjedése egy sáskajárással ért fel, ahol megjelent, ott az állomány 80-100% elpusztult, Indonézia például szinte a teljes pontyállományát elvesztette. A szigetország elkövette azt a malőrt, hogy a kipusztított tavakat egészséges halakkal próbálták feltölteni, ezzel azonban csak tovább terjesztették a fertőzést. Európában is megjelent, szintén hasonló méretű elhalálozásokat mutatva. Csodával határos módon Magyarország azonban fertőzésmentes maradt 2012-ig, habár a körülöttünk lévő országokban már mindenhol elterjedt. Miután a vírus megjelent az országban, a fertőzés csupán 20-30%os elpusztulási arányt produkált, mely egyik országban sem volt tapasztalható. Állítólag a magyar állományok rendkívül erős immunrendszerrel rendelkeznek, így még a kínaiak is érdeklődni kezdtek utána.

Kis hazánk is büszkélkedhet a saját pontyfajtájával. A Hévizi-tóban fedeztek fel véletlenül 2002-ben egy endemikus vadponty állományt, mely a természetvédelmi szabályozások alapján veszélyeztetett fajnak minősül. A törpenövésű fajta teljesen tiszta genetikai állományú, vagyis úgy fejlődött a tóban, hogy közben nem „hígult” fel a populáció más csoportok keveredése során. Míg a „hagyományos” pontyok akár a 30 kilogrammos testtömeget is elérhetik, addig az itteni pontyállományok alig negyvendekások.

A kínai kultúrában a hal legtöbbször a termékenység szimbóluma, melyet leggyakrabban a ponttyal ábrázolnak. A nagy pikkelyei miatt gyakran kötik össze a sárkánymitológiával. A legenda szerint a sárkányok úgy születnek, hogy a pontyok felúsznak a patakon a hegytetőig, ahol átvágnak a „sárkánykapun”, és amint átérnek a kapun, sárkánnyá változnak.

Nem mindenhol örülnek azonban ennyire a pontynak. A világ másik szegletében, Ausztráliában kifejezetten ellenségként tekintenek rá. Mivel az ottani vízterületeken nem őshonos, így megjelenése teljesen felborította az ökoszisztémát, a Murray folyó esetében már környezeti katasztrófaként definiálják az elterjedését a helyiek. Az elmúlt napokban az ausztrál kormány úgy határozott, hogy drasztikus eszközöket foganatosít a pontyok ellen, és beveti a máshol rettegett biológiai fegyvert: a koi herpeszvírust. Nem kevesebb, mint 15 millió ausztrál dollárt szán a kormány erre a programra, habár egyes becslések szerint a ponty jelenléte éves szinten 500 millió dolláros kárt okoz a szigetországnak.
Egyesek a túl sok szálkája miatt, míg mások az ún. iszapíze miatt nem kedvelik túlzottan a ponty fogyasztását. Habár az ausztrál Keith Bell pontykereskedő szerint ez utóbbi egy tévhiten alapul. Szerinte annak a mellékíznek, melyet annak tulajdonítunk, hogy a ponty az iszapban turkál, valójában semmi köze az iszaphoz. Ez a mellékíz azonban a hisztamin miatt alakul ki. Ahogy a stresszhelyzet miatt a hal testhőmérséklete emelkedik, úgy egyenes arányban növekszik a hisztaminszintje is. A kapillárisokon keresztül ez a húsba kerül, és ez adja az ún. iszapízt. Hogy mindezt elkerüljük, a kifogott halat azonnal jég közé kell helyezni, hogy a test hőmérséklete alacsony maradjon. A másik előnye, hogy ilyenkor a vér a bordáktól a váll részére vándorol, a hal azon részére, melyet amúgy sem fogyasztunk.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés