Megint tizenkettő

Élénk ébredést követően szinte másodperc pontossággal ugyanaz a cselekvéssorozat játszódik le velem, mint egy hete ugyanezen a napon, ugyanezen időpontban. Mintha csak tegnap történt volna... de jó is volt... tizenkét darab... egy számomra idegen szépséges holtágon. Vajon ma összejön e ez a darabszám... és lesz e köztük nagyobbacska, mert ha azt a környéket vallatjuk akkor a halfogás ténye felől nincs egy szemernyi kétségem sem. Révedezésemről az odakint ólálkodó valóság rántja le a haszontalan leplet. A lépcsőház előtt parkoló autók az éjszakától festésükön túl mind kvarchomokként ezüstösen csillogó fényezést kaptak extraként ajándékba, tejüveg szélvédőkkel. Nem kicsit fagyhatott és ez még fokozódni fog, ha kel a nap, de ez még nem is lenne olyan nagy probléma. A probléma az, hogy a ház előtt őrködő szélerősség megbecslésére is alkalmas fák most nem integetnek nekem csupasz karjaikkal. Magyarul nincs légmozgás és ebből akár cumi is lehet.


hirdetés

Mindegy, akkor is elindulok, vendéglátóm még nagy valószínűséggel mélyen alszik, nem zaklatom a hülyeségemmel és különben is megközelítőleg százharminc kilométerre lehetnek kedvezőbb körülmények.
Az út utolsó harmadában megcsörren a telefonom. - ... hát apukám, az egész holtág be van fagyva, a híd alatt bal oldal felől van egy szobányi kiolvadt terület, meg a part strand részén egy kis darabon. Szóval nem túl rózsás a helyzet, de a jó hír az, hogy ezen be nem fagyott részeken szép terítések láthatóak.

Szuper, jól sejtettem a szélmentes éjszakánkénti nulla fok alatti hőmérsékletben behúz a nagyobb terjedelmű nyugodt vízfelület is. Múlthéten hasonló hőmérséklet uralkodott, sőt még kilenc óra magasságában a gyűrűinkben is jégdugó keletkezett és a vízen nyoma sem volt fagynak, mert előző napokban orkán erejű szelek őrjöngtek. - Sebaj, kizárásos alapon, akkor azokat a részeket faggatjuk, később csónakkal majd jeget törünk és különben is hosszú még a nap, lesz annak még délutánja is. - ezzel a gondolatsorral gyakorlatilag elszállt minden reményem és letörtem, mint a bili füle. Mindegy, innen már csak nem fordulok vissza; lesz, ami lesz.

Megtudtam milyen extrém érzés egy messziről érkező pergető horgásznak napijegyet váltani egy befagyott holtágra, szerintem a dolog az épelméjűség határát feszegeti, de legalább a bizakodás tekintetében nem vagyok ezzel egyedül és ez kissé megnyugtatott. Lacinak igaza volt, a kiolvadt picinyke részeken tényleg hajtanak a ragadozók. Időközben a parti sávban fenekező pontyhorgászok jelentek meg és míg készülődtem addig pontyot is fogtak. Jó jelnek vettük.

A hídról pár dobás, két üres ütés és mögöttem két tízpontos ajtócsapódás. Idős házaspár érdeklődik.
- Nézd mennyi kishal van itt - mondja lepillantva az asszony.
- Látom, de hova menjünk - kérdi az ember.
- Hogyhogy hova, hát hova mennél? Pakoljad a cuccot kifelé!
- ... de ők pergetnek... nem igazán férünk így, menjünk a partra...
- Én oda le nem ülök! Hozzad a cuccot és kész, na!
Látván a parancsba adott ember azonnali ténykedését búcsút intettem a hídnak Lacinak és a kedves nyugdíjas házaspárnak. A magam érdekében valahogy megpróbálkozom jelen esetben az egyetlen és utolsó lehetőségemmel, felmegyek a csónakok kikötésére szolgáló úszó alkalmatosságra. A művelet nem épp egyszerű a magas vízállás miatt, gyanítom azért maradt üresen.

Jég széléig dobálok és megközelítőleg a tizedik dobásnál egyértelmű jelet kapok a gumihalra. Úgy az ötödik dobásból sikerül megfognom egy ízesített gumicsodával nyeletős szindróma szerűen. Félve a jeges víz kényeztető akaratlan örömeitől a fotómasinát Lacinál hagytam és így a hídról lőtt pár távoli képet. Süllőm a szokásos méretes apró fajtából való volt. Nálam retúr jegyet váltott. A visszaeresztés pillanatában két apró szisszenést véltem felfedezni a kiolvadt hídrész felől, de lehet csak a fülem csengett...

Aztán nagyon sokáig semmi érdemleges nem történt a halak terén. A nap ragyogóan pirongatta arcunkat a szélmentes időben, de nem csak a miénket hisz a jó idő rengeteg levegőre vágyó embert kicsalt a partra. A jég közben alig észrevehetően húzódzkodott visszafelé, egyre nagyobb teret adva a horgászoknak.

Parti két beállós peca, ebéd, agyalás, gyülekező nép, egy csónakos kolléga kitöri magát az árnyékban maradt jég fogságából és egy jónak mondható helynél horgonyoz. Ezt látva erőre kapunk és mi is megpróbáljuk, de nem sikerül, csónakunk rémesen előnytelen helyen raboskodik.

Minden - mindegy alapon visszatelepedünk az úszóstégre, majd lesz valahogy, így várjuk be a késő délutánt, mert, ha ilyen tempóban olvad a napos rész, még talán egy pár ígéretesnek tűnő hely felszabadulhat. Tizenkettő! Milyen tizenkettő, köztük egy nagyobbacska pfff... Mit akarok én így... Laci biztat; - hol van még a vége barátocskám, egyet meg már amúgy is fogtál. Amúgy meg most onnan kell halat fognod ahonnan a lehetőség kínálja, pont mint egy pergetőversenyen...

Na jó, tökéletesen igaza van, így jön az atomrészletes halkeresés legyező alakban, különböző műcsalikkal. Jó pár fogós gumicsali sikertelen, majd jön egy extrém gondolat; élénksárga twiszter, ennek még a színárnyalata sem volt. Az ezerszer elhúzott pályán első bevontatása mindjárt sikeres lesz. Egész jó képű a süllő. 

Fotózkodás közben a piactérré alakult hídon, hirtelen csökken a hangerő. Egy tőlem közvetlen jobbra lévő hídtöltésre telepedett idősebb horgász pontosan az úszóstég közepéig dobja önetetős cájgját. A csobbanásra hirtelen felfigyelünk és a bácsira nézünk. - Útban lesz? - kérdi ártatlanul. - Nagyon úgy néz ki! - feleljük szinte egyszerre, mintha nem lenne egyértelmű, azzal az orsójával megfeszíti zsinórját a botját pedig a betonkorlátra támasztja és elégedetten helyet foglal székében. Gondoljon mindenki magában azt amit akar én is úgy tettem, a pillanatnyi siker ízét nem hagyhattam ilyen kis apróság miatt szertefoszlatni.

A lehetőségünk most már szinte kisebb, mint reggel és Lacinak hala van. Egy testes bő méretes csukával harcol. A fárasztás végén éppen csak nem sikerül tarkón fognia, úgy köszön el tőle. - Csuka volt? - kérdezik jobbról.

Az izgalmak után elhelyezkedünk és a megmaradt felére zsugorodott legyező szerű területem halat ad. Kissé nagyobbat, mint az előző.

A fárasztás és a fotózkodás alatt jobbról az erős politizálás abbamarad, a kialakult piaci zsivaj betegesen elnémul, kutya sem ugat, (szökik míg lehet) és utálom, ha mindenki minket néz helyzetbe sodródom. Míg a pillanatot örökítjük az önetetős készség újra csobban valahova elém és újra Orbán a téma, a piaci hangszínt is megint a régi, sőt rekordokat döntöget hisz az elkóborolt hűséges ebek gazdái kétségbeesetten kutyáik nevét harsogják a Tőserdő ősi fái között.

Na, jó szerintem sem akkora ez a hal, hogy ilyen reakciókat váltson ki, csak pusztán a túlzott sikerélmény hatása alatt gondolhattam ilyen badarságokat, a valóságban ez nem állhatja meg a helyét.

Csak azért is jön még egy kisebb süllő. Aztán újra parti pergetés következik. Közben egy ponty fárasztását kapom lencse végre.

Jobb oldalról jópofa bekiabálások, mint egy falusi focimeccsen. Nekem pedig beindul a bolt. A parton egy kisebb süllő jön, majd az időközben szabadon hagyott hídnál napnyugtakor megfogom egy fél óra alatt (!) a maradék nyolc süllőmet, amit nem fotózok, hisz mindenki látott már méret körüli süllőket és unalmas lenne ugyanazokat nézegetni. (Meg különben is kapnék a képekért a pofámra hogyhát hogyhát - ot, amiért egyáltalán ki mertem menni horgászni és nem jöttek kapitális halak...).

Most pedig jöjjön a befejezés, amely - többek között - az írásműben kifejtett gondolatok összeségére kell, hogy utaljon, ami nem árt, ha kiegészül minimum egy kötelező idézettel. A lényeg, ami már ebben a műfajban talán unalmas és szokásosnak hat ugyanakkor mindvégig sejthető; hogy a mai napra végül is egy rossz szavam nem lehet, hiszen most is meg lett az a darabszám, mint a múlt héten. A körülmények eleinte kissé aggasztottak, de a kitartás, mint mindig meghálálta önmagát; most egy tipikus "minden jó, ha a vége jó" horgászatnak lehettem részese, köszönet érte ismét Lacinak.

 

Gyöngy

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés